Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A biológiai monitorozás eddigi eredménye a Hévízi forrásban

kutatására az ökológiai állapot jobb megismerése céljából. Ezen előzmények után, 1996/97-ben indulhatott el némi késéssel az ún. biológiai monitorozás. A biomonitorozás lényege A biológiai monitorozás logikája Szabó (1995) szerint azon alapul, hogy az élőlények a környezeti változók hatását integrálják, biológiai hatékonyságuk, produktivitásuk vagy a biocönózisukon belül helyzetük jelzi a rendszer általános állapotát, illetve állapotváltozását. A biológiai monitorozás számos elem ismeretét tételezi fel, közülük legfontosabbnak a faj- és egyedszám vizsgálatára épült rendszert (elemeket) tartom, melynek kivitelezhetősége viszonylag egyszerű. A továbbiakban a biomo-nitorozáson belül elsősorban a zoomonitorozás kérdéseivel foglalkozom, mivel ezt találtam a leghatékonyabb módszernek. Már a korábbi kutatási eredményekből kiderült (Ponyi, 1992, 1995 a, b, Vízkelety et al., 1994), hogy bio(zoo)monitorozásra elsősorban az élőbevonatok (biotekton) alkalmasak. Ennek konkrét okai: (1) A forrástó zooplanktonja szegényes, erre egy zoomonitoring rendszer kidolgozását nem lehet alapozni. (2) A bentonikus fauna, a tó sajátos viszonyai miatt, ugyancsak szegényes, így rendszeres vizsgálata igen nehéz és körülményes. (3) A forrástóban található nagy számú fa és beton cölöpökön kialakult biotekton minden időben gyűjthető és vizsgálható, a gyűjtési helyek jól azonosíthatók, a rajtuk élő állatok méretük miatt (mezozoo fajok) könnyen kezelhetők és számolhatók. Ezekben a sajátos élőhelyekben találhatók a tóra jellemző állatfajok is (ízeltlábúak, férgek), melyeknek vizsgálata különösen fontos. Gyűjtési helyek és időpontok A mintavételek a tó 5 helyén lévő műtárgyakról történtek (1. ábra). Ezek a következők: Az északi kifolyó közelében lévő fa- és betonoszlop bevonata (3. sz. gyűjtési hely). Keleti irányba eső tórész faoszlopainak algabevonata (4. sz. gyűjtési hely). Délnyugati irányba eső tórészben levő faoszlop kaparéka (5. sz. gyűjtési hely). A főépület hídja és a keleti part közti tórész faoszlopainak algabevonata (6. sz. gyűjtési hely). Déli kifolyó közelében található épület beton oszlopainak kaparéka (8. sz. gyűjtési hely). A vizsgálatok 1997-2004 között 21 alkalommal történtek (vö. 2. sz. táblázattal). Anyag és módszer A fa- és betonoszlopok élőbevonatát egy kaparóéllel ellátott speciális nyeles planktonhálóval gyűjtöttem be. Az így nyert mintákat kis méretű fotótál segítségével 1 literes széles szájú műanyag edénybe helyeztem, majd formalinnal konzerváltam. A3., 5., 8. sz. gyűjtőhelyeken 4 literes műanyag edénybe olyan kaparékot is gyűjtöttem, melyeket tartósítószer nélkül szállítottam Tihanyba. A minták vizsgálata során, a fajok és fajcsoportok meghatározásán túl relatív quantitativ módszert is használtam. Az adatok értékelésénél Shirayama (1988) által használt indexet alkalmaztam. Eredmények és értékelésük Faunisztikai és taxonómiai vizsgálatok Vizsgálataim során, 1970-2004 között, 16 Crustacea, l 1. ábra. Vizsgálati helyek a Hévízi forrástóban 2 Gastropoda, 1 Hydrozoa fajt és 6 egyéb állatcsoportot határoztam meg (1. táblázat). Az egész vizsgálati periódusban csak 1998 májusában két élő állapotú Daphnia példány került begyűjtésre. Ez azért volt meglepő, mivel korábban csak elpusztult egyedeket sikerült megfigyelni. A példányok taxonomiailag a Daphnia pulicaria Forbes-hez álltak legközelebb. Biztos meghatározásukhoz azonban még újabb példányok megtalálására van szükség. Egyelőre nem tudni, miért a bevonat vizsgálatok során bukkantak elő, és miért nem a planktonban lehetett gyűjteni. 1970-ben a tóban még nem találtam meg az Alona genusz egyetlen képviselőjét sem, viszont 1984 és 89 között Vízkelety et al. (1994) szerint az Alona rectangula Sars mindig kimutatható volt. Az előbbi szerzők 6 éves vizsgálat sorozatának tanúsága szerint, 1986-ban bukkant elő az Alona costata Sars nevű faj. Az Alona guttata Sars faj egy-egy példányát 2003. november 3.-án és 2004. február 18.-án gyűjtöttem a 3. sz. gyűjtési helyen a bevonatokban. E génusz másik nevezetes képviselőjét az Alona intermedia Sars taxont, melynek egyetlen példányát a 8. sz. gyűjtési helyen 2003. április 9.-én még megtaláltam, a mostani vizsgálati periódusban (2003/2004) viszont már hiányzott a mintákból. Az Alona guttata a legkülönbözőbb típusú vizekben előforduló állat, mely - az irodalom tanúsága szerint - leginkább a nádasok élőbevonataiban, vagy iszapos hínárosokban él. A Cladocera fajok felbukkanása és eltűnése összefügghet a víz minőségében beálló hosszabb-rövidebb idejű változásokkal. Jelenleg (2003/2004) ezt a rákcsoportot két faj képviseli (lliocryptus sordidus, Alona guttata). Ezeket a változásokat látszik megerősíteni a két Ostracoda faj (Darwinula stevensoni /Br. et Rob./, etacypris cor data /Br. et Rob./) eltűnése 1996-tól kezdve. 50