Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Dr. Szabó József a 125 éve közzétett "Budapest geológiai tekintetben" című műve hidrológiai és vízföldtani tanulságai

vízakna összekötésével növekedett az üzemeltetés biztonsága, folyamatossága, gazdaságossága). - Az üzemeltetés során jelentkező beavatkozások, vizsgálatok a föld mélyében jobban elvégezhetőek. A vízszerzéssel kapcsolatos egyes feladatok az in situ helyzetből adódóan műszakilag egyszerűbben, olcsóbban oldhatók meg. - A szükséges műszaki fejlesztések ütemezhetők. A beruházási források jelenlegi helyzetében nagyobb esélye van egy hosszabb ideig tartó fejlesztésnek, felújításnak, mint több milliárd forintért új vízbázis és rendszerkapcsolata kiépítésének. A XIV/A vízakna az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján komoly értéket képvisel. A tatabányai medencében az egyetlen nyitott bányatérség, az egyetlen bánya. Különlegességét az előzőekben ismertetett módszerekkel történő ivó víztermelés adja. Szakértői vélemények alapján a vízminőség hosszabb távon is megfelelő lesz, ellenőrzött módon lehet a minőségi víztermelést végezni. A fentiek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a XIV/A vízakna része nemzeti kincsünknek. Vigyázzunk rá, vigyázzunk környezeti értékeinkre. Ehhez kívánok jó szerencsét! Dr. Szabó József 125 éve közzétett: „Budapest geologiai tekintetben" című műve hidrológiai és vízföldtani tanulságai Szabó József (Kalocsa, 1822. 03. 14. - Budapest, 1894. 04. 10.) a legnagyobb és legkiválóbb magyar geológus az alkalmazott földtan területén is maradandót alkotott. Ezek közül itt a 125 éve, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879-iki évi Vándorgyűlésének Munkálatai sorozatban 1879-ben megjelent: „Budapest geologiai tekintetben" című művének hidrológiai és vízföldtani tanulságairól emlékezem meg. A 1. Budapest környékének képletei című fófejezetben a hidrológiai tanulságok közül a Jelenkori képletek sorában az Édesvíz, a Keserűvíz és a Héwizekröl szóló korabeli ismereteket foglalja össze. Az Édesvízről szólva megemlíti, hogy „A hydrographiai viszonyok legközelebb a kútvizet érintik, és ez a vizeresztő rétegekkel álla legszorosabb viszonyban; ilyenek a város közvetlen területe alatt a bal barton a Homok és Kavics, melyek alatt egy nemeresztő agyagréteget találunk." Beszámol a hullámos felszínű fekü agyagrétegek mélységéről, melynek során megállapítja, hogy „a víznek föld alatti folyása is korántsem mondható egyenletesnek, az hol mélyebb, hol csekélyebb csatornákon, s hol egyenesen, hol kanyarogva jut a Dunába vagy Tiszába." „Ezen föld alatti áramlat táplálja a főváros kútjait azon különbséggel, hogy a körülmények szerint jó vagy rosz vizet is kaphatnak. Olyan helyeken, hol a kavicsréteg vastagsága csekély, vagy kevés vagy épen semmi viz nincs; olyan területeken, hol valami tespedő vizmedenczében mélyesztetnek a kutak, szintén nem várhatni jó vizet; még kevesebbé olyan helyeken, hol a rétegek között szerves s korhadásban lévő anyagok is fordulnak elő." Ismerteti a vízvezeték származási helyét: „a szivó kutak a feldunasor azon részén, mely a hajóhivatali tértől a Margit-hidig terjed, geologiai szempontból épen olyan területen vannak elhelyezve, a melyen a fúrások a kavicsrétegnek legjelentékenyebb vastagságát és a Duna felé ömlő alanti vizek legnagyobb bőségét és kifogástalan minőségét mutatták ki." Közli a Duna vízállása és az éghajlati adottságok közötti összefüggéseket a víz minősége szempontjából. A Keserűvíz bemutatása során a Lágymányos területén „nevezetes mennyiségben és minőségben" található keserűvíz forrásokat tárgyalja. „A kénsavas nátron és magnesia, miből 1000 rész vizben csaknem 40 sulyrész van, adja a sajátságos izt kiválólag, de ezen sók nem valami meglevő telepből lugoztatnak ki, hanem folyvást képződnek. A vegytani folyamat különösen két kőzetben látszik véghez menni, a Dolomit és a felső eocén tályag-ban." A kénsav forrása a tályagban [agyagban] található pyrit oxidációja, míg a dolomit a magnesia-sulphát és a gypsz képződésére szolgáltatja az elemeket. A nátrium, a kevés kálium, valamint a chlor a tályag földpátjából oldódik ki. Vendl Aladár, a „Hydrogeologie der Bitterwasserquellen von Budapest" (A budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiája, Hidrológiai Közlöny 1949) cimü cikkében, a keserűvíz keletkezését a kiscelli agyagban, Szabó Józsefhez hasonlóan származtatja. A vizben oldott sók, főleg a magnéziumszulfát a pirit oxidációja folytán jönnek létre. Az agyagban levő dolomitból és biotitból, a magnézium, a különböző földpátokból a nátrium oldódik ki. A pirit az elhalt szervezetek pusztulásánál felszabaduló kén- és vastartalmú ásványok cserebomlása folytán finom szemcsék alakjában oszlik szét az agyagban. 1. ábra. Geológiai térképvázlat a Lágymányos és környékéről (Schafarzik Ferenc reambulálása alapján Vendl Aladár megfigyeléseivel kiegészítve. In: Hidrológiai Közlöny, 1949. 16. old. 1. ábra után) 1. Mocsárföld és finom homokos agyag, 2. Lösz, 3. Édesvízi mészkő, 4. Felső-oligocén homok, 5. Középső-oligocén kiscelli agyag, 6. Budai márga, 7. Bryozoás márga, 8. Nummuliteszes mészkő, 9. Dolomit, 10. Erős keserűvíz, 11. Melegforrások. Szabó József három keserűvíz forráscsoportot különböztet meg: I. A lágymányosi, II. az őrmezei és III. a dobogói forráscsoport. Ezeket a jobb áttekintés érdekében az 1. ábra szemlélteti. 1 '.!«< i L-it i 63