Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kiss József: A tatabányai XIV/A vízakna üzemeltetési tapasztalata

az aknarakodón, az aknazsompban és a szivattyúkamrai zsompban) nyertek elhelyezést. IlI.Üzemviteli tapasztalatok Az elmúlt időszakban kialakult egy műszakilag és gazdaságilag optimalizált üzemmód. A csurgalékvíz emelése mellett a téli hónapokban az ivóvíztermelés (23-24 Em

3/d) jellemzően 3 db Ritz tip. centrifugális szivattyúval történik: a nyitott rendszeren 1 db 3,3 m

3/min és a zárt rendszeren 2 db 7,5 m

3/min kapacitású berendezés üzemeltetésével. Meleg nyári napokon (35-38 Em

3/d) a nyitott rendszeren egy EBG tip. (5 m

3/min) és egy Ritz tip. (3,3 m

3/min), továbbá a zárt rendszeren két EBG tip. (5 m

3/min) és két Ritz tip. (7,5 m

3/min) szivattyú üzemel a csúcsidőszaki órákban. A szivattyúkamra első felében található egységek (1-6. sz.) alkalmasak a zártrendszeri üzemmódra, míg a többi szivattyú (7- sz.) ráfolyásos üzemmódban használatos. A búvónyílásos gát mögötti térség és a zárt rendszer nyomása függvénye a kinyert víz mennyiségének: - nyugalmi állapotban kb. 10,5 bar, - 1 szivattyú elindítása kb. 1 bar nyomáscsökkenést eredményez, - csúcsfogyasztás esetén kb. 5 bar. A zárt rendszer kialakítása kedvező hatással volt a vízbázis fajlagos villamos energia felhasználására. Ez a mutató 1998-ig - kizárólag ráfolyásos rendszer - 1,4 kWh/m

3 nagyságú volt. A búvónyílásos gát és a zárt rendszer üzembe helyezésével látványos csökkentést sikerült elérnünk: a vízbázis szintű mutató 1,05 kWh/m

3. Az üzemvitel során kiemelt terület a vízminőség, annak alakulása. Hosszú évek kémiai és bakteriológiai vizsgálatai alapján megállapíthatjuk, hogy a vonatkozó határértékeket a termelt víz minden tekintetben teljesíti a karsztvízre érvényes jellemzőkkel. A kémiai vizsgálatok közül a vastartalom külön fejezetet érdemel. A vastartalom szoros összefüggésben van az öregségek (leművelt bányászati területek) elhelyezkedésével és a térségi karsztvízszint 1990-től folyamatos térségi visszatöltődésével. Mindezek hatására egy enyhén, de fokozatosan növekvő vastartalmat tapasztaltunk a termelt vízben, melynek megjelenési helyei: - Az öregség felé mutató és ahhoz legközelebb elhelyezkedő, nyugati irányba kihajtott csapoló furatokból származó víz vastartalma jóval túllépte a határértéket, ezért lezárásra kerültek. - A vágat falazatból származó vizek döntően magasabb vastartalmúak, és helytől függő mértékben határérték felettiek. A búvónyílásos gát mögül (zárt rendszer) nyert vizek esetében is a vágatban fakadó vizek magasabb vastartalmúak, határérték felettiek. A gáton belüli csapoló fúrások (déli és keleti tájolásúak) vizének vastartalma jellemzően 0,1 mg/l alatti. Az eddigi intézkedéseken (magas vastartalmú vizek elzárása, elkülönítése) túl olyan csapoló fúrás létesítése került előtérbe, amely nem nyúlik az öregségek által veszélyeztetett területekre, és ebből következően stabilizálja és csökkenti a termelt víz vastartalmát. Szakértő cégek (BKMI Kft. és Hydrosys Kft.) megvizsgálták a XIV/A vízakna vízföldtani körülményeit, és modellezéssel előre jelezték az új fúrás hatását a csapolórendszer egészének kapacitására, illetve a kinyerhető víz vastartalmának alakulására. Annak érdekében, hogy az új fúrás lehetőleg szennyeződésmentes karsztvizet fakasszon, keleti, valamint lefelé, a mélyebb karsztszintek felé irányuló tájolással, az első szakasz béléscsövezésével épült meg. Hozama nyári csúcsidőszakban eléri a 8 m

3/min nagyságot, míg a leadott víz vastartalma 0,08 mg/l értéket nem lépte túl. IV. Aktualitások A vízminőség további javítása, valamint a szükséges ivóvíz mennyiség biztosítása érdekében további új csapoló fúrások létesíthetők a bányamüveletekkel nem érintett keleti irányba. Két fúrás az előzőekben említett új fúrólyuk mellé az I. sz. ivóvizes zsomp és három fúrás a II. sz. ivóvizes zsomp térségében. Az új fúrólyukak a zárt rendszerre csatlakoztatandók. A 2003. szeptemberében elkészült tanulmánytervben a tervezők megvizsgálták a vízakna környezetének vízföldtani adottságait, a várható vízminőségre gyakorolt hatásokat, a fúrások egyedi és összes vízhozamának, továbbá a vízakna kapacitásának alakulását is. A vízminőség javításának egyik további lehetséges módja a magasabb vastartalmú vizek elkülönítése. Ennek érdekében a búvónyílásos gáton belül megtörtént a csapoló fúrások rákötése a zárt rendszerre. A csapolófülke fúrásait (4 db) rácsatlakoztattuk a gáton átvezetett 3 db DN 300 csővezeték közül kettőre. A gátba épített 3. csővezeték a vágatban fakadó vizek lecsapolására szolgál. Mindezek által a jó minőségű, alacsony vastartalmú karsztvíz a csapoló fúrásokról bányatérség érintése nélkül - elkülönítve a vágatban fakadó magasabb vastartalmú vizektől - jut a csővezetékbe, majd közvetlenül a szivattyúkra. A kivitelezéshez szükséges volt a búvónyílásos gát szerelvényeinek átalakítása. A gáton belüli munkákat dolgozóink igen mostoha körülmények között, speciális védőruhában, időnként búvárok közreműködésével végezték. V. XIV/A VÍZAKNA JÖVŐJE A több éve tartó vízminőség vizsgálati adatok, a fakadó és nyerhető vizek „kormányzása" és új fúrások létesítése alapján a vízakna hosszú távra is alkalmassá tehető a regionális rendszer ivóvíz termelésére mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. A 2002. év nyarán az Északdunántúli Vízmű Részvénytársaság készített egy tanulmányt (javaslatot) a XIV/A vízakna jövőbeni üzemeltetésre, melynek lényege: fejlesztéseket javasol a vízakna termelési jellegének, elvének megtartása mellett, ezáltal távlatot, egy racionális vízbázis fejlesztést mutatva be a két regionális rendszer (a tatabányai és a bicskei) meghatározó vízbázisa vonatkozásában. A XIV/A vízakna bányászati jellegének megtartásából több előny is származik: - A meglévő rendszerkapcsolatok tovább üzemelnek, nincs szükség új bekötő, tároló és kezelő létesítmények megépítésére. - Változatlanul megmarad az 1998-ban termelésbe állított összekötő vezeték szerepe (a két tatabányai 62