Hidrológiai tájékoztató, 2001

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2002-ben

1927. Az FM Országos Rizsbizottságot hozott létre, majd a Szegedi Növénytermesztési Kísérleti Állomáson, valamint a Szegedi Talajtani és Agrokémiai Kísérleti állomáson széles körű tudományos munka indult a rizstermesztés hazai meghonosítása érdekében. 1927. Az esztergomi strandfürdő területén megépült az 50 m-es vasbeton versenyuszodai strand medence. Ugyancsak ebben az évben kezdődött meg a város vízvezetékének jelentős bővítése és a 35 km-es csatornahálózat kiépítése. 1927. Szegeden, Pávai Vajna Ferenc tervei alapján végrehajtott 944 m mély fúrás nyomán 51 °C-os hőforrásra bukkantak. Erre épült az Anna-kút, amelynek vizét 1929-ben gyógyvízzé nyilvánították. 1927. Az Esterházy-uradalom a Kis-Rába mentén 4,5 km

2 kiterjedésű duzzasztásos rétöntözést létesített. 1927. Ekkor alkalmazták először vasbeton fenékbiztosító műveket a Nyírvízszabályozó Társulat-belvízi csatornáin. (Imre-Mikeczféle szabadalom) 1952. január 1. A földművelésügyi miniszter utasítása alapján - a haltenyésztés, a természetes vízi halászat és a vizek tisztán tartásának tudományos vizsgálata, valamint a limnológia kísérleti művelésére - Ráckeve székhellyel, megkezdte működését a Haltenyésztési Kutató Intézet. 1952. január 8. Életbe lépett a 2/1952. MT sz. rendelet, amely szabályozta a vízhasználat, a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás kérdéseit. 1952. február 23. A Minisztertanács határozatot fogadott el az Országos Vízgazdálkodási Tanács működéséről, feladatköréről. 1952. március 10. A középfokú szakemberképzés kiterjesztése érdekében vízmesterképző szakiskolák nyíltak Békásmegyeren, Csepelen és Szolnokon. 1952. április 18. A kormány 2037/11/1952. sz. határozata - Vas Zoltánnak, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével - létrehozta a „Tiszántúl Természetátalakító Tervbizottság"-át. 1952. június 1. Az OVH keretén belül megalakult a Vízierőmű Tervező Iroda. 1952. június 10. A Minisztertanács 2049/16/1952. számú határozatának alapján a volt Vízrajzi Intézetet - a KPM felügyelete alatt - kibővített feladatkörrel, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetté (VITUKI) szervezték át. A VITUKI első igazgatójává Ihrig Dénest nevezték ki. A VITUKI létrehozásával megindult az ország felszíni, valamint felszín alatti vízkészleteinek mennyiségi és minőségi feltárása. 1952. augusztus 15. A Minisztertanács határozata alapján, Mosonyi Emil professzor irányításával megindult (és 1954-ben elkészült) az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatos kidolgozása. Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya 1954 júniusában vitatta meg. A munka alapul szolgált a kormány által 1961-ben elrendelt korszerű és részletes keretterv kidolgozásához. 1952. Feltárták hazánk második leghosszabb (közel 8 km-es) barlangját, az Aggteleki-karszton, a Baradla közvetlen közelében húzódó Béke-harlangot. A barlang főágát helyenként teljesen kitöltő patak vize a Komlós-forrásban jut a felszínre. 1952. A VITUKI kiadásában megkezdődött a „Magyarország Hidrológiai Atlasza" című sorozat megjelentetése. (Az atlasz három fő fejezetre tagolódott: I. Folyóink vízgyűjtője, II. Hidrometeorológiai adatok, III. Vízjárási adatok.) 1952. A Budapesti Műszaki Egyetemtől különválasztották az Építőipari Műszaki Egyetemet, amely utóbb 1955-ben a Közlekedési Műszaki Egyetemmel egyesítve, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemként folytatta működését. (Az 1967/68. tanévvel ismét beolvadt a Budapesti Műszaki Egyetembe.) 1952. A balatoni halászat történetében ebben az esztendőben 1963 tonnás fogási csúcsot értek el. 1952. Az Országos Természetvédelmi Tanács 392. számú határozatával a Tihanyi-félszigetet az ország első tájvédelmi körzetévé nyilvánította. 1952. Megjelent Mosonyi Emil kétkötetes „Vízerőhasznosítás" című munkája, amely Bogdánfy Ödön 1914-ben megjelent művét követően a témakör addigi legteljesebb kézikönyvének, illetve egyetemi tankönyvének számított. A munkát 1956-ban németül, egy évvel később pedig angolul is megjelentette a kiadó. 1952. körül t Forháth (Fischer) Imre (NSZK) mérnök, a városrendezés egyik hazai úttörője. Tanulmányait ausztriai, németországi, svájci egyetemeken végezte, s első mérnöki feladatait is külföldön kapta. 1906-ban hazatért, s a műegyetemen magántanárrá képesítették. Ekkori munkái több vidéki város közművesítésé-vei kapcsolatosak. Elképzeléseivel számos hazai és nemzetközi városrendezési pályázaton nyert díjat. 1944-ben elhagyta Magyarországot. (* Érsekújvár, 1875. április 14.) 69