Hidrológiai tájékoztató, 2000

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-vízföldtani munkásságára, születése 100. évfordulóján

Dr. Vitális Sándor Selmecbánya, 1900. 04. 13. - Budapest, 1976. 06. 21. A sikondaitól ÉNy-ra mélyített németszéki fúrásban 400 m mélyen középső-triász kagylós mészkőben 120 l/p hozamú, 37 °C hőmérsékletű víz jelentkezett, melynek hozama 410 m mélyen 300 1/p-re emelkedett. A dolgozat beszámol a földtani viszonyokról, megadja a két fúrás teljes rétegszelvényét, a hegyszerkezetet és részletesen leíija a hidrológiai viszonyokat. A sikondai hévizet a Népjóléti és Munkaügyi Miniszter 1929. januárjában gyógyvízzé nyilvánította. „A békásmegyeri új artézi kút" (HK, 1935) című közleménye Ember Sándor dr. dunaparti telkén létesített 556 m mély fúrásban az eocén és a triász mészkövek átfúrásakor összesen tíz hasadékból feltárt, 24,7 °C hőmérsékletű, összesen 2000 l/p felszálló melegvízről számol be. A „Pünkösd forrás" nevét onnan kapta, hogy a melegvizet 1934. pünkösdjén felakasztották. „A máza-szászvári villamostelep vízellátása" (HK, 1936) című dolgozatában általánosan ismerteti a Mecsek hegység vízszerzési lehetőségeit, közli a 658,20 m mély vízkutató fúrás rétegsorát. A 273,00 - 282,30 m közötti 9,30 m vastag pannóniai homokréteget kapcsolták be a végleges kút kiképzése során. A 23 °C hőmérsékletű, 0,09 keménységű víz hozama a kompreszszorozás alatt 47-51 m-es depresszió mellett 220-280 l/p volt. A „Budapest székesfőváros vízellátásának problémái" (HK, 1937) című tanulmánya tisztán hidrogeológiai szempontból, a felszíni vizek mellett áttekinti az egyes víztartó földtani képződményekből származó vízszerzési lehetőségeket. „A karsztvíz szerepe Budapest székesfőváros dunajobbparti részének vízellátásában " (HK, 1937) című írása az előző tanulmányhoz csatlakozva a karsztvíz hasznosíthatóságával foglalkozik és válaszol a főváros karsztvízzel való ellátása ellen felvetett kifogásokra. „A Salgótarjáni Üveggyár artézi kútja" (HK, 1938) című cikkében leírja az alsó-miocén és felső-oligocén rétegeket harántolt 300,30 m mély kút rétegsorát, a víztartó rétegek vízadóképességének és a kút kiképzésének, valamint a hidrológiai és vízminőségi adatait. A kifolyó víz hőmérséklete 17 °C, vízhozama búvárszivattyúval kitermelve 29 m depresszió mellett 200 l/p. A „Salgótarján megyei város vízellátása" (HK, 1939) című tanulmányban közli a város évenkénti 547.500 m'-es vízszükségletét, a víznyerési lehetőségeket mind a külszíni, mind a föld alatti vizekből. Különösen a felső-oligocén glaukonitos homok - homokkőből kitermelhető vízszerzéssel foglalkozk. Részletesen közli a Kis-Gedőc pusztai, az inászói és a zagyvapálfalvai próbafúrás rétegsorát és hidrológiai adatait. Javaslatot tesz a Kis-Gedőc pusztai, a Salgói patak völgyi és a vásártéri területen létesíthető vízműtelepre. Az „Ujabb hidrogeológiai adatok Salgótarján és környékéről" (HK, 1939) és az „Újabb hidrogeológiai adatok Salgótarján környékéről. II." (HK, 1941) című dolgozatában leírja a gőzfürdői artézi kút, valamint a zagyvai (vízválasztói) 1. sz. és 2. sz. negatív artézi kút rétegsorát és hidrológiai adatait. Az „Új gyógyvíz Kisterenyén" (HK. 1939) című cikke a Kisterenye 1. sz. 374,59 m mély és a 2. sz. 262,03 m mély vízkutató fúrással feltárt nagy nátrium bikarbonát tartalmú víz feltárását ismerteti. A feltárt víz ivókúrára, belégzésre és öblítésre szolgálhat, országunkban, sőt talán egész Európában egyedülálló, nagyértékű, új gyógyvíz. Az 1. sz. fúrás béléscsöveit kiépítették s az értékes gyógyvíz eltömődött, megszűnt. A 2. sz. fúrás, gyógyvízzé nyilvánítása 1941-ig nem történt meg. Az előző cikkekben közölt fúrások rövid leírását, a fúrások helyszínrajzát és vázlatos földtani szelvényeit a „Földtani megfigyelések a Salgótarjáni szénmedencében " (Földtani Közlöny, 1940) című tanulmánya foglalja össze. „A selypi cukorgyár artézi kútja " (HK, 1941) című cikk közli a 342,00 mély fúrás rétegsorát és hidrológiai adatait, melyből nyilvánvaló, hogy a Zagyva völgyében mélyfúrással megfelelő minőségű és mennyiségű vizet lehet feltárni. A „Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai" (HK, 1941) című közlemény 112 db fúrás rétegsorrendjét összehasonlítva megállapítja, „hogy a víztároló homok-rétegek vízszintesen nem összefüggőek, hanem lencseszerű településűek." Közli a rózsaszentmártoni 126. sz. 152,52 m mély fúrás és a tőle 12 m-re mélyített 126/a jelű 167,00 m mély fúrás rétegsorát és hidrológiai adatait. A mérési adatokból megállapítja, „hogy Rózsaszentmárton környékén a megállapított felszálló igazi artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartóknak, illetve azok vizének nyugalmi vízszintje más és más azaz helyi jellegű, míg az artézi víz nyugalmi vízszintje regionálisan állandó sat. sz. felett kereken 138,80 m. „A víz kutatása és bányászata" (Bányászati és Kohászati Lapok, 1941) című dolgozatában a „Felszíni (földfeletti) vizek" csoportjában ismerteti a) csapadék víz, b) forrásvíz, c) patakok vize, d) folyók vize és e) tavak vize; a „Mélységbeli vizek" csoportjában A) felszín alatt kis mélységben tárolt vizek: a) talajvíz, b) terasz vizek, B) mélységbeli ártézi vizek, valamint C) Ásvány- illetve gyógyvizek főbb jellemzőit. Gyakorlati példákkal szól a talaj vízbányászatról, valamint a terasz vizek és az artézi vizek fúrt kutak segítségével történő feltárásáról és kitermeléséről. Részletesen megadja a fúrt kutak kivitelezése és dokumentálása során végzendő - a jövőben is figyelembe veendő - tennivalókat. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya fennállásának 25-ik évfordulója alkalmából rendezett előadássorozat keretében, 1.942. március hó 18-ik szakülésén előadott: „Egy magyar falu ivóvízellátása " (HK, 1942) című tanulmánya bemutatja Kisterenye község ivóvízellátásának áldatlan helyzetét, javaslatot tesz a vízellátás fúrt kutakkal történő végrehajtására és felhívja a figyelmet a többi hasonló állapotú falu szakszerű ivóvízellátásának megoldására. 6