Hidrológiai tájékoztató, 2000

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-vízföldtani munkásságára, születése 100. évfordulóján

A „Hidrogeológiai adatok Mátraverebély-Szupatak-Kisterenye környékéről" (HK, 1943) című dolgozata a szóbanforgó területen lemélyített szénkutató fúrások rendelkezésére álló hidrogeológiai adatait foglalja össze, melyekből a következő következtetéseket vonta le: „1. Minden szénkutató (sőt minden nyersanyagot kutató) fúrásban feltétlenül szükséges és elengedhetetlen a hidrológiai vizsgálatok legpontosabb keresztülvitele." „2. A fúrások folyamán a hidrológiai megfigyeléseket, méréseket, vízelemzéseket feltétlenül hozzáértő szakember végezze." „3. A salgótaijáni szénmedencében nemcsak l-l nagyobb hegyszerkezeti egységen, hanem l-l kisebb hegyszerkezeti egységen belül is épp a hegyszerkezeti viszonyoktól függően más és más hidrológiai viszonyokra számíthatunk." „A nagybányai vízkutató fúrás" (HK, 1943) című cikke közli az 561,00 m mély, végig pliocén (alsó pontusi emelet) rétegekben mélyített vízkutató fúrás rétegsorrendjét és vízvizsgálati eredményeit. A hidrológiai adatok ismeretében megállapítja, „hogy a nagybányai pliocén medencében a fiatal pontusi rétegek felsőbb részében számíthatunk csak megfelelő minőségű ivó- és ipari vízre, de sajnos a kinyerhető vízmennyiség kevés. A mélyebben fekvő pontusi rétegekben pedig már csak erősen konyhasós-gázos vizet nyerhetünk, mely ivó- illetve ipari-víznek nem megfelelő." „Magyarország ivóvízellátásának mai helyzete" (HK, 1946) című előadásában rámutat az ivóvízellátásunk sanyarú helyzetére, majd a segítés módját I. Iskola és népnevelés, II. Propaganda, III. A vízjogi törvények módosítása, az államhatalom radikális beavatkozása és IV. Országos ivóvízellátási tanács, szerv vagy intézet felállítása című alfejezetekben leírtak szerint javasolja megoldani. A „Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében" (HK, 1952) című tanulmányában röviden összefoglalja a borsodi iparvidék vízföldtani viszonyait, ismerteti a legfontosabb mélységbeli víznyerési lehetőségeket és felhívja a figyelmet a legsürgősebb és legfontosabb teendőkre. A tanulmányt a terület vízföldtani térképe és vízföldtani szelvénye egészíti ki. Mazalán Pál: „Fedü- és feküvizes telepek víztelenítésének hidrológiai alapelvei" című előadásához történt hozzászólásában (HK, 1952) példaként az Egercsehi barnakőszénmedence alsó kőszéntelepének fedőjében jelentkező úszóhomok vízveszélyességének esetét említi. L.A. Eliava: „A Tisza-csatornázás legfontosabb hidrológiai problémái" című előadásához való hozzászólásában (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, II. 1952) többek között kitér, hogy a tiszai vízlépcsők tervezésénél „a jövőben merészebbnek kell lennünk s a duzzasztási szintet a lehetőséghez képest a maximális szintben kell megállapítani." A „Salgótarján vízellátásának vízföldtani lehetőségei" (Salgótarjáni Vízellátási Ankét, 1958) című előadásában a korábbi tapasztalatai alapján bemutatja a különböző vízszerzési lehetőségeket, majd megállapítja, „hogy az egyedüli helyes megoldásnak az Ipoly kavicsteraszára épülő regionális vízmű látszik alkalmasnak. „A mezőgazdasági vízgazdálkodás a népgazdasági célkitűzések tükrében " (A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatai a második ötéves tervben, országos ankét, Szarvas, 1962) című előadásában felsorolja az országos Vízgazdálkodási Keretterv 19 fejezetét, ismerteti az Országos vízkészletet, az öntözés fejlődését hazánkban, 1980: 2 millió hold öntözött terület tervét, majd közli az országos vízigény és vízfogyasztás adatait. Ez utóbbiból kiemelem, „hogy az országos vízgazdálkodásban a vízmennyiséget tekintve legvízigényesebb a mezőgazdaság, mert míg 1960-ban az öntözővízigény 700 millió m'/év, 1980ban ez már 4,5 milliárd m'/év-re növekszik, azaz csaknem a hat és félszeresére." „ Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság" (Hidrológiai Tájékoztató [a továbbiakban HT] 1963) című az MHT Szegedi Csoportja alakulásának 10. évfordulóján 1962. nov. 14-én elhangzott előadásában beszámol a felszíni és felszín alatti vízkészletünkről, rámutat, hogy „Az országos vízgazdálkodás alapja a vízkészletek minél pontosabb megállapítása, ismerete. Különösen fontos ez a mezőgazdasági vízgazdálkodás legfontosabb alapvető ágazatánál: az öntözésnél." Felhívja a figyelmet az oktatás, szakember képzés, az együttműködés az állami és társadalmi szervekkel, valamint a szakmai bírálat fontosságára. „A bányavíz elleni védekezés fejlődése és a bányavízhasznosítás" (HT, 1963) című, a Tatabányai Bányavíz Ankét 1962. dec.7-i bevezető előadásában gyakorlati példákkal szól az Esztergomi barnakőszénmedencében történt vízbetörésekről és a passzív védekezés módozatairól, kiemelve Schmidt Sándor ezirányú tevékenységét. A tatabányai és az iszkaszentgyörgyi bányavíz elleni aktív védekezés bemutatásakor a bányavíznek ivóvízként történő hasznosítását fejti ki. Megállapítja, hogy „Bányamérnökeink mindent elkövetnek, hogy a bányákat vízmentesítsék - amit kitűnő munkájukkal meg is oldanak nekünk hidrológusoknak viszont az a kötelességünk, hogy a bányákból kikerült vizet optimálisan hasznosítsuk." Dr. Lászlóffy Wo Ide már: „A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkaterve " című előadásához való hozzászólásában (HK, 1965) röviden áttekinti a felszín alatti vizeinkre vonatkozó mai helyzetünket és az elvégzendő feladatokat. Vázolja a partiszűrésű víz, a talajvíz, a karsztvíz, valamint a mélységi víz (artézi víz, rétegvíz) készletére vonatkozó fontosabb adatokat. Kifejti, hogy „Országunk központi fekvése a Kárpát-medencében, a rendelkezésünkre álló hatalmas vízföldtani adat és megfigyelés szinte kötelességünké teszi, hogy a felszín alatti vízkészlet pontosabb számításának módszerét kidolgozzuk, a talajvíz, rétegvíz, karsztvíz egymásrahatását, a vízutánpótlódás kérdését az egész Kárpát-medencére vonatkozólag az érdekelt szomszéd államok bevonásával megoldjuk." A „Lage und perspektive Zielsetzungen der Trinkwasserversorgung in Ungarn" (Gas Wasser Wärme, 1969) és „A vízellátás helyzete és távlati célkitűzései Magyarországon" (HT, 1970) című cikke főképpen a felszín alatti vízféleségekről számol be. Számos számadattal és gyakorlati példával bemutatja a talajvíz, a partiszűrésű víz, a karsztvíz és a rétegvíz magyarországi hasznosítását és a felhasználás további lehetőségeit, valamint a fontosabb vízellátási rendszereket. A „Szudáni tanulmányutam vízgazdálkodási tapasztalatai" (HT, 1978) című postumus közleménye beszámol I. a szudáni országos vízgazdálkodás átszervezéséről és II. a kordofáni tanulmányútja tapasztalatairól. Tapasztalatai alapján legfontosabbnak tartja: „1. A vízügyi szolgálat mielőbbi egységes átszervezését, az országos vízgazdálkodási keretterv elkészítését. 2. A hafirok [természetes csapadékvíz tárolók] és vízgyűjtő csatornák mélységméretezésének felülvizsgálatát és bentonitos kezelésének kipróbálását a nagymérvű elszivárgás megakadályozására. 3. A magán ásott kutak felszámolását (sűrűn lakott helyeken) s az 50-400 kút helyett a vízigénynek megfelelő számú pár nagy teljesítményű állami kút mélyítését zárt rendszerben. 4. Víztartó alapkőzet esetében robbantásos fúrt kutak vagy csápos aknás kutak létesítését. 7