Hidrológiai tájékoztató, 2000
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-vízföldtani munkásságára, születése 100. évfordulóján
5. Ahol csak lehetséges az ásott kutak helyett fúrt kutak létesítését. 6. A fúrási üzem modernizálását, nagy teljesítményű fúróberendezések beszerzését. Fúrási dokumentáció rendszeresítését. 7. A hidrogeológiai szolgálat gyors és erőteljes kiépítését. 8. A meteorológiai szolgálat felfejlesztését (talajpárolgás, beszivárgásmérés, talajvíz-megfigyelő kutak létesítése." II. Elnöki megnyitók, megemlékezések Az elnöki megnyitók és a megemlékezések sorából csak a fontosabbakat kiemelve röviden vázolom azok főbb gondolatait. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya 1944. jan. 26-án megválasztott elnökeként az 1944. febr. 23-i elnöki beköszöntőjében legelső feladatának tekinti, „hogy a közösségi szellemet, együvétartozást a Szakosztályon belül kialakítsam. Ennek érdekében az alapítók bölcs meglátásának szellemében arra fogok törekedni, hogy a különböző szaktársak munkásságát összefogjam és a magyar hidrológiai tudományt Szakosztályunkon keresztül közös munkával felvirágoztassam." Üdvözli Budapest Székesfőváros Vízműveit fennállásának 75 éves évfordulója alkalmából, bejelenti Bogdánfy Ödön elhunytát és megemlékezik dr. Schafarzik Ferenc születésének 90 éves évfordulójáról (HK, 1944). A Hidrológiai Szakosztály 1946. jan. 30-i évzáró ülésén „ Vásárhelyi Pál emlékezetére " elmondott elnöki megnyitójában (HK, 1946) figyelmével „az Alföld mély altalajának hidrogeológiai problémái felé fordul." Kifejti, hogy „Nagyalföldünk mélyében talán a világ legnagyobb és leggazdagabb ásványgyógyvíz és hőenergia kincse rejtőzik." Az 1947. jan. 29-i évzáró ülésen megemlékezik a Hidrológiai Szakosztály 30 éves fennállásáról (HK, 1947). Az 1948. febr. 4-i évzáró ülésen „Magyarország vízgazdálkodásának 100 éve" című megnyitójában (HK, 1951) Széchenyi István lángelméjére, valamint Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő és Sajó Elemér mérnöki zsenialitására hívta fel a figyelmet, megemlékezve a folyószabályozásokról, a vízvédelmi munkákról és az öntözés kérdéséről. A Hidrológiai Szakosztály 1949. jan. 26-i évzáró, illetve az önálló Magyar Hidrológiai Társaság alakuló közgyűlésén visszatekintett a szellemi alapítók: Bogdánfy Ödön mérnök és Schafarzik Ferenc geológus kimagasló munkásságára (HK, 1951). Az 1962. febr. 2-i közgyűlésen beszámolt a „Felszíni és felszín alatt vízkészletünk"-ről (HK, 1962). „Évi vízfelhasználásunk 3 milliárd m', amelynek 2/3-a a felszíni, 1/3-a felszín alatti víz, 15 év távlatában a növekedés kereken 50%, s 30 évi távlatában 100%-on jóval felül lesz, ami 4,5, illetve 6 milliárd m 3 évi felhasználást jelent. „A szocialista város és a vízgazdálkodás" 1962. máj. 16-i dunaújvárosi ankét elnöki megnyitójában (HT, 1962) nyomatékosán kifejti, hogy nem elegendő lakóházakat tervezni, felépíteni, hanem minden beruházást megelőzőleg a legfontosabb, a legmegfelelőbb, a távlati igényeket optimálisan kielégítő vízbeszerzés, csatornázás, szennyvíz levezetés, tisztítás, röviden az összes kommunális építés elsőrendű megtervezése, megépítése s valóban csak ezután szabadna hozzáfogni a lakásépítkezés, gyárépítés, illetve fejlesztésnek." Az 1963. márc. 14-i közgyűlési megnyitójában „Hévizeink hasznosításáról" (HK, 1963) szólva közli, hogy „Országunk egyike a világ ásvány- és gyógyvizekben, hévíz-geotermikusenergiában leggazdagabb országoknak, ma már nem feltételezés, hanem valóság. Artézi-, ásványi-, gyógy- és hévizeink olyan hatalmas, számokban szinte ki sem fejezhető értékűek, hogy azok tervszerű feltárása, kihasználása kizárólag az országos vízgazdálkodás keretében valósítható meg." „Úgy vélem közel járok a valósághoz, amikor országunk feltehetően hasznosítható összes geotermikus energiakészletét kereken 10 milliárd tonna (3330 kcal/kg) hazai átlag minőségű kőszén fűtőértékével egyenértékűnek becsülöm. Energiahordozókban szegény országunknak olyan hatalmas érték ez, melynek hasznosításával minél előbb foglalkoznunk kell." „Bogdánfy Ödön és a Magyar Hidrológiai Társaság" (HK, 1963) című jubileumi megemlékezésében idéz és vázolja Bogdánfy a Hidrológiai Szakosztály első titkáraként írt, a Szakosztály munkakörét ismertető értekezését, majd a Bogdánfy Ödön emlékéremmel kitüntetett tagtársak névsorát. „A magyar hidrológiai tudományfejlődése" című, 1964. máj. 28-i vezetőségválasztó közgyűlés elnöki megnyitójában (HK, 1964) Mikoviny Sámuelt6\ kezdve, tudománytörténetileg is értékes összefoglaló adatokkal feleleveníti az egyes korok kimagasló képességű és nagyszabású munkásságú vízi mérnökeink napjainkig végzett tevékenységét. Felsorolja a jelentősebb szakkönyveket és kiadványokat, valamint tagtársaink külföldi munkásságát és elismerését. Befejezésül elmondja: „A magyar hidrológiai tudományt, a magyar hidrológusokat ma világszerte nagyra értékelik. Ez arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb lendülettel még nagyobb akarással fejlesszük tudományunkat, még fokozottabban építsük ki nemzetközi kapcsolatainkat, amire minden adottságunk, lehetőségünk megvan. A legnagyobb öröm számunkra az, hogy az elért eredményeket tagtársaink önzetlen munkája tette lehetővé." A „Szennyvíztisztításunk mai helyzete és jövő feladatai" (HT, 1964) című, a II. Országos Szennyvíz Konferencián elhangzott elnöki megnyitójában számadatokkal bemutatja a hazai befogadókba kerülő szennyvíz mennyiségeket. Ebből csak egy adatot kiragadva: „1980-ban minimálisan így is 3-3,6 millió mVnap szennyvíz fog bekerülni a befogadókba." Szól a házi és az ipari szennyvizek tisztítási alapelveiről, a technológia helyes megválasztásáról, az 1/1961. Korm. számú rendelet végrehajtása eredményeiről, a borsodi szennyvíztisztító berendezések megépítéséről. Az „Artézi kútfúrásaink és az új Vízügyi Törvény" (HK, 1965) című, az 1965. március 6-i közgyűlés elnöki megnyitójában utal az 1885-ös XXIII. és az 1913-as XVIII. sz. törvényekben előírt hidrológiai adatszolgáltatások be nem tartásának visszáságairól. Majd részleteket közöl a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtási rendeletéből. A rendelet 19 §-a előírja: „Ha valamely kútból vagy forrásból az engedélyes indokolt szükségletét meghaladó mennyiségű víz kerül felszínre, a vízügyi hatóság az engedélyest a vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezések létesítésére vagy a mű megfelelő átalakítására kötelezheti." A vízügyi törvény 45. § (2)-e előírja: „A vízügyi hatóság köteles a vízhasználatokat a törvény hatálybalépésétől számított három év alatt felülvizsgálni, hogy azok megfelelnek-e a törvényben, valamint az ennek végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt előírásoknak." „A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves" (HK, 1967) és „50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság" (HT, 1967) című két cikkében precízen összefoglalva, jó alap- és összehasonlító adatokat szolgáltatva bemutatja a történelmi előzményeket, a Hidrológiai Szakosztály megalakulását, a Hidrológiai Szakosztály működését a két világháború között és a második világháború után 1945-1948-ig, majd a Magyar Hidrológiai Társaság megalakulását és működését 1949-1966-ig. A Hidrológiai Közlemé8