Hidrológiai tájékoztató, 2000

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Régebbi nagy belvizek tanulságai

terhelést kap a talaj, - hóolvadásből vagy esőkből - illetve amint az gyakran lenni szokott, - mind a kettőből. A többévi nedvesség-felhalmozódás szembetűnő jele a talajvízszint fokozatos emelkedése, ami nemcsak a helyi beszivárgástól és párolgástól függ, hanem azt a távolabbi, hátsági, illetve alföld-peremi területek felől induló nyomáshullámok is befolyásolják. A korábbi és az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy a belvizek jórészt a regionális és az azon belüli lokális feláramlási zónákban szaporodtak föl, és itt maradtak fenn tartósan. A talajvíz-emelkedés, pl. Hódmezővásárhely környékén nagyjából hasonló módon zajlott le az 1937-1942 és az 1994-1999 közötti időszakban, az 1999. év végi talajvízállás közel azonos az 1942. évi maximummal (2.ábra). Eltérést tapasztalunk viszont a beszivárgási területeken, pl. a Duna.Tisza közi hátságon, ahol 1940-42-ben és 1966-ban is nagy belvízi elöntések voltak, most azonban ez nem jellemző, pedig 1999-ben itt ugyanannyi, vagy talán még több csapadék hullott, mint az Alföld más részein. Jóval alacsonyabb volt viszont a talajvíz „kiindulási szintje", amely a 80-as - 90-es években kialakult, több okra visszavezethető nagyfokú talajvízszintsüllyedés következménye. Az ebből eredő vízhiány sok problémát és kárt okozott, de most - belvízképződési szempontból kedvező körülményként könyvelhető el. A téli-tavaszi időszak belvizeit jelentősen befolyásolja a talajfagy mélysége is. Ez a legújabb belvizeknél nem volt szélsőséges, viszont 1940-ben és 1942-ben egészen rendkívüli volt, 2. ábra. A talajvízállás változása a hódmezővásárhelyi (453. sz.) észlelőkútban 1937-1942 és 1994-1999 között 35