Hidrológiai tájékoztató, 1999
BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Szabady János: 115 éves a győri ivóvíz-hálózat (A Vezetékes Vízellátás Napja, 1999. jún. 10.)
Az első vízművek és csatornaművek szinte kizárólag a régi történelmi múltú városokban kezdtek el működni a Dunántúlon, a Felvidéken (mai Szlovákiában) és Erdély néhány közigazgatási és kulturális központjában. Ezek a városok azonban a trianon után elszakadtak országunktól (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad stb.) A pesti vízművet 1868 végén helyezték üzembe, mely Budapest csaknem egész területére igen jó minőségű parti szűrésű vizet szolgáltatott - világszínvonalon. A tervszerű és tudatos csatorna építés valójában csak 1891-ben kezdődött meg Budapesten. Az itt kialakított elveket a Mérnök Egylet közzé tette, mely példaként szolgált az ország többi városa számára is. Egy 1908-ból származó statisztika szerint „Nagy-Magyarország " 140 városából már 48-ban (köztük a mai városaink közül 14-ben) szolgáltattak vezetékes ivóvizet. A törvényhatósági joggal felruházott 28 város közül mindössze 3-ban nem volt közüzemi csatornázás, ám ezek között szerepel sajnos Miskolc és Pécs is. Az 1901,2 km hosszú ivóvízvezeték mellett csupán 829 km csatorna épült. Az arány már 1908-ban 2,3:1 volt. 1928 és 1940 között nemhogy csatornamű, de még vízmű sem épült. Közvetlenül a II. világháború után a háborús károk felszámolása és elsősorban a vízművek működőképességének biztosítása volt a cél. A háború utáni (1948) Magyarország 58 vámsa közül csupán 28-nak volt közüzemi ivóvízhálózata és 23-ban működött szennyvízcsatorna. 1948 végére az akkori Országos Vízgazdálkodási Hivatal - Harsányi Szabolcs irányításával egy vízellátási és azzal kapcsolatos csatornázási munkatervet (részletes tanulmányt) készített, ahol elsősorban a bányász és az ipari körzetek fejlesztése szerepelt. A forradalmat követő 10-12 év (1957-1970) tekinthető a vízellátás-csatornázás gyorsított ütemű fejlesztését megalapozó időszakának. Dégen Imre kiváló szervező és stratégia irányításával megteremtődtek a gyorsított ütemű fejlesztéshez szükséges műszaki-gazdasági-jogi alapok és egymás után jöttek lé tie azok az intézmények, melyek biztosították a gazdaságilag végrehajtható fejlesztéseket (OVIBER, VIZITERV, VITUKI, vízügyi kivitelező vállalatok, integrált megyei üzemeltetők stb.) 1960-tól mind a lakossági igények, mind a politikai irányzatok elsősorban a vízellátást sürgették, ennek hatására a „közműolló" rohamosan kezdett nyílni. A '60-as évek elején feloldódott határzárlat után a határmenti városok víziközmű fejlesztése is beindult, majd az évtized közepétől a Balaton - mint frekventált idegenforgalmi terület kapott dinamikusabb csatornafejlesztésre lehetőséget. 1985-től a közmű beruházások gazdasági súlypontja a csatornázás javára billent, de a létesítési költségek aránya miatt a ,közmű-ollón" látványos javulás nem volt tapasztalható. Ekkor indult be a nagyvárosok - Győr, Miskolc, Szeged, Pécs, Debrecen, Oroszlány-Tatabánya, Esztergom - szennyvíztisztításiprogramja. 1990-ben az ivóvízhálózatba bekötött lakások aránya 74 % (2,88 millió lakás) volt, míg a csatornába csupán 41 % (1,6 millió lakás) került bekötésre. Az Önkormányzati Törvény hatására - 1994. év végéig minden település rendelkezzen jó minőségű (vezetékes) ivóvízzel - a „közmű-olló" tovább nyílott. Jelenleg öt település kivételével valamennyi település rendelkezik vezetékes ivóvízzel. A bekötött lakásállomány 92% és a lakosság mintegy 6-7 %-ának ellátása közkifolyókról történik. Szennyvíz terén 22 ezer km csatorna és 2,0 millió m3/d összes tisztító kapacitás elégíti ki a 48 %-nyi bekötött lakásállományt. Az Európai Közösséghez történő kapcsolódási törekvéseink a csatornázás és szennyvíztisztítás területén igen jelentős további fejlesztés végrehajtását igénylik. Hatékonyság szempontjából a 2000 Lae-nél nagyobb városok (községek) kerülnek előtérbe. A kétévenként felújítandó Keretterv 2010-es határidővel 68 % körüli lakásállomány csatorna bekötését irányozta elő, és további 20-22 % részére szakszerű csatornapótlók megvalósítását tervezi. Ezzel együtt mintegy 9,0 millió fő lakáskomfortja biztosítható környezeti szempontból is kifogástalan módon. A „közmű-olló" nyílása - az ivóvízellátás pázhuzamos további minőségi fejlesztése mellett is - várhatóan 10 %-ra szűkülhet, mellyel - ha megvalósul, akkor - nem kell szégyenkeznünk Európa népei előtt. Ezzel nemcsak magunknak, de dr. Illés György szellemének is tartozunk! 5. Befejezés Összefoglalóan elmondható, hogy a vezetékes vízellátás napja alkalmából 1999. évben a kettős jubileum tiszteletére rendezett emlékülés az előzetes várakozásnak megfelelően feltétlenül elérte a célját. Dr. Illés György pályatársainak az ülésen elhangzott előadásai, emlékezései és a hozzászólások, továbbá az emlékülésre készített részletes tájékoztatóban közzétett ismeretanyag és adatbázis egyértelműen bizonyítják az elmúlt 50 év során a vízellátás terén elért jelentős eredményeket, dr. Illés György kiemelkedő munkásságát. Ugyanakkor többen is - a jelenlegi helyzet értékelése során nyomatékosan felhívták a figyelmet a vízminőségfejlesztés, a csatornázás és szennyvíztisztítás, a víziközmű társulatok további szervezése és hatékonyabb működése területén a szükséges további tennivalókra. Véleményem szerint az emlékülés tapasztalatai további alkotó munkára, a vízellátási szakma szeretetére, az elődök tiszteletére, és alkotásaik fokozottabb megbecsülésére kell, hogy ösztönözzék elsősorban a fiatalabb vízépítő mérnököket. Dr. Koltay József l.kép. Az emlékülést követő koszorúzás dr. Illés György sírjánál a Kispesti temetőben (Fotó: Vizy Zsigmond) 73
