Hidrológiai tájékoztató, 1999
BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely és a Dél-Alföldi Erdészeti Tájékoztatási Központ megnyitó ünnepsége - Török Imre György: A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely ünnepi megnyitása és Vedres István mellszobrának felavatása
A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely és a Délalföldi Erdészeti Tájékoztatási Központ megnyitó ünnepsége Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Délalföldi Erdészeti Részvénytársaság 1999. június 2-án 11 órakor tartotta a megújult Vízügyi Emlékhely és a Délalföldi Erdészeti Tájékoztatási Központ megnyitó ünnepségét (l.kép). Az Emlékhely ünnepi megnyitását és Vedres István mellszobrának felavatását Török Imre György, az ATIVIZIG műszaki igazgatóhelyettes főmérnöke végezte, míg a Tájékoztatási Központot Török Olga oki. erdőmérnök, mérnök-tanár, a Tájékoztatási Központ szegedi objektumának vezetője mutatta be és nyitotta meg. A megnyitó beszédeket követően Vedres István mellszobrát Inámi Bolgár Edit szobrászművész alkotását - dr. Kováts Gábor, az ATIVIZIG igazgatója és Vass Sándor, a DALERD Rt. vezérigazgatója koszorúzta meg. Végül a résztvevők mind a felújított igen reprezentatív kiállítást, mind a Tájékoztatási Központot megtekintették. (Szerk.). 1. kép. Török Imre György beszédét tartja A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely ünnepi megnyitása és Vedres István mellszobrának felavatása Tisztelt hallgatóság, kedves vendégeink, kedves kartársak! Cornélius Lely nek a neves holland vízépítő mérnöknek, egykori vízügyi miniszternek egy híres mondását idézem: „Ha egy nemzet élni akar, akkor a jövőjét kell építenie". Hogy jön ez most ide, hiszen mi most inkább a múltba tekintünk és talán időszerűbbnek tűnik egy másik híres mondás: „aki a múltját nem becsüli, jövőjét nem érdemli". Összekapcsolható ez a két magvas mondás, hiszen a hagyományok, a múlt tanulságainak megismerésével, felhasználásával alapozhatjuk meg a jövőnket. Hiszem, hogy ilyen gondolatok is vezéreltek bennünket, amikor 20 esztendővel ezelőtt megalapítottuk a szegedi vízügyi emlékhelyet, létrehoztuk azt a vízügyi műszaki gyűjteményt, amely nem csak a jelenkor szakembereinek, hanem méginkább az utánuk következő ifjú generációnak lehet nagyon értékes információ a vizes szakma több évszázados értékeiről máig is élő és jövőbe mutató tanulságairól. Június 2-a van ma. Nevezetes nap. 29 évvel ezelőtt 1970-ben ezen a napon tetőzött a Tisza Szegeden minden addigit meghaladó vízállással +960 cm-rel. A vizes szakma mai napig is az 1970-es általános Tisza-völgyi árvizet tartja számon a legnevezetesebb, legnagyobb árvízként. Mondom ezt meggyőződéssel, annak ellenére, hogy az elmúlt őszi és az idei árvizet az évszázad árvizeként halljuk többször emlegetni. Remélem a szépen megújult vízügyi emlékhely minden kollégám, különösen ifjú kollegám szívéhez közel áll majd. Nekem ez a hely talán még többet jelent, mert 1970-ben azon a nevezetes napon, illetve azon az emlékezetes heteken, hónapokon keresztül ez a gátőrház volt a VI. védvonal főhadiszállása és akkor én itt fiatal mérnökként védelemvezető voltam. A 29 évvel ezelőtti események mély nyomot hagytak bennünk az akkori védelmi munkák, majd a későbbi fejlesztések részeseiben, irányítóiban. Felismertük azt, hogy elődeink tapasztalatait, munkáit, dokumentumait tanulmányozva, megőrizve, felhasználva tudunk előrelépni. Használtuk és használjuk is ezen ismereteket a védtöltések erősítésénél, a partfal átépítésénél, a szivattyútelepek, a belvíz és öntözőrendszerek kiakításánál, fejlesztésénél. Az 1970-es években a nagyarányú árvíz és belvízvédelmi fejlesztő munkával egyidejűleg megkezdődött és gyors ütemben folyt a régi tervek, könyvek, iratok, tárgyi emlékek, eszközök összegyűjtése, a gyűjtemény megalapozása és az 1879. évi Szeged városát romba döntő árvíz 100 éves évfordulóján készen állt az első kiállítás, felavathattuk a Vízügyi Emlékhelyet. Úgy vélem itt a Dél-alföldön, vagy szűkebb értelemben véve Szegeden az árvizek veszélyeit az ellenük való küzdelem fontosságát éppen a 120 évvel ezelőtt történtek miatt nem kell nagyon hangsúlyozni. Az eseménynek a súlyát leghitelesebben Kossuth Lajos Bakay Nándornak. írt leveléből vett mondattal jellemezhetném „Pompey eltemettetése óta alig tud a történelem egynél több ily mérvű pusztulásról". A későbbi generációk is megtanulták azonban tisztelni a folyót és remélem, hogy a folyót regulázó szakembereket is az 1932-es majd az 1970-es árvíz tapasztalatai alapján. Első kiállításunk elsősorban, a szegedi nagy árvizeknek és az árvízvédelmi munkálatoknak állított emléket. Ezt követően számos időszaki kiállítást is rendeztünk az elmúlt 20 év alatt. Széchenyi vándorkiállítás, a vízmester és vízügyi technikus képzés története, a társulati mozgalom története, Szeged vízellátás és csatomázás és fürdő története, a Magyar Hidrológiai Társaság története tárgykörben voltak sikeres kiálltásaink. A szabadtéri és beltéri állandó gyűjteménnyel együtt sokan tekintették meg ezeket a kiállításokat és számosan elismerő sorokat jegyeztek be vendégkönyvünkbe. Ez a kis objektum megkapta 1989-ben a múzeum minősítést és műszaki gyűjtemény jelleggel 0614-es sorszámmal a Tájak korok múzeumok hálózatba került besorolásra. Sikeres évek voltak ezek és az időtájt komoly segítséget kap74
