Hidrológiai tájékoztató, 1999
BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Dobos Irma: Beszámoló a harmadik Duna-medence konferenciáról (Kolzsvár, 1998. szeptember 24-27.)
Beszámoló a harmadik Duna-medence konferenciáról Kolozsvár, 1998. szeptember 24-27. A Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezésére, először 1994. október 17-21. között Egerben tartották „A Kárpátmedence vízkészlete és vízi környezetvédelme" c. kongresszust, amelyen az osztrákok kivételével minden környező ország képviseltette magát. A résztvevők 5 napon keresztül 5 szekcióban tárgyalták meg az egységes rendszert alkotó Kárpátmedence felszíni és felszín alatti vizeinek jelenlegi helyzetét és a szükséges fejlesztési kérdéseket. Ezen 107 előadás hangzott el, s az ajánlásokat 37 pontban foglalták össze és azzal a céllal küldték meg minden ország kormányának, hogy a javasolt közös munkát állami szinten indítsák el [2]. A második kongresszust két év múlva, 1996. október 15-17. között ugyancsak Egerben bonyolították le. Ezen a vezetőség elhatározta, hogy a következő kongresszust Romániában tartják, így azután 1998. szeptember 24-25. között a kolozsvári BabesBolyai Egyetem Földrajzi Kara szervezésében, az egyetem épülete adott helyet a kongresszusnak [3,5]. Az elhangzott, illetve beküldött dolgozatokat két kötetben dr. Pándi Gábor, a Földrajzi Kar docense szerkesztette. A tanulmányok román, magyar és angol nyelvű szövege mellett eltérő nyelvű rezümét is tartalmaznak. Bár a két első kongresszus folytatását képezte ez a harmadik, ezt mégis „III. Nemzetközi Hidrológiai Konferencia" néven „A víz és a vízi környezetvédelem a Duna középső vízgyűjtőjében" címen hirdették meg és bonyolították le a szervezők. A konferenciára 65 magyar, 44 román és 7 jugoszláv résztvevő jelentkezett. Az előadásokat 3 szekcióban bonyolították le, éspedig: „Vízkészletek", „Vízkészletgazdálkodás" és „A vízi környezet védelme " tárgykörben. A Magyar Hidrológiai Társaság kiküldetésében 4 személy vett részt a konferencián: Geszler Ödönné ügyvezető igazgató, aki az autóbusszal utazók szervezési kérdéseit is intézte, Pataki Nándor, Wisnovszky Iván és Dobos Irma. A két kötetben megjelent 80 előadáson kívül a plenáris ülésen Hargita megye vízkészletéről videofilmet mutatott be Makfalvi Zoltán és Somay Péter. A magyar szakemberek 40 előadást jelentettek be, de abból jó néhány nem hangzott el az előadók távolmaradása miatt. A konferenciát Stamsolszky Ödön elnök úr Társaságunk bemutatásával köszöntötte, majd a plenáris ülés első előadójaként reprezentatív előadást tartott az együttműködési lehetőségekről a Középső Duna-medencében. A szekcióüléseken előadóinkat a nagy felkészültség, új módszerek és új eredmények bemutatása jellemezte. A megtisztelő szekcióvezetésre 9 szakemberünket jelölték a szervezők, így Pálfai Imrét, Mika Jánost, Török Imrét, Bálint Gábort, Pataki Nándort. Illés Lajost, StarosolszJcy Ödönt, Tóth Györgyöt és Wisnovszky Ivánt A konferencia szekcióülései A beküldött előadások anyagát két kötetben, összesen 600 oldalon jelentette meg az egyetem. Nagy kár, hogy sem ábécébe rendezett szerzői, sem tematikus sorrendiséget nem követnek a dolgozatok és éppen ezért a kötetek kezelése meglehetősen nehézkes. Minden tanulmány bemutatására sajnos nem tudunk vállalkozni, s beszámolónk inkább csak figyelem-felhívásnak tekinthető. A szerkesztő bizottság a „Bevezetőben" hangsúlyozza, hogy az emberi tevékenység pozitív hatása mellett (vízszabályozás, víztermelés, vízhasznosítás) negatív hatások is jelentkeztek, különösen a XX. század második felében. Éppen ezért az ember most már keresi azt az egyensúlyi állapotot, amely a vízkészletek mennyisége és minősége, valamint a társadalom szükséglete között fennáll. Ennek az egyensúlynak a megvalósításához kívánt hozzájárulni ez a harmadik konferencia is. A „Vízkészletek" című szekcióülést Scharek Péter kisalföldi tanulmányának bemutatása vezette be. Előadása a M. Áll. Földtani Intézet egyik legújabb kutatásának, a dunai fiatal kori üledékek hidrogeológiai vizsgálatát elemezte, amely 3 ország (Magyarország, Ausztria és Szlovákia) trilaterális kutatásának része. Az eredményeket rendkívül szépen kidolgozott demonstrációs anyag kíséretében mutatta be az előadó. Kitűnő tanulmányban számol be Csepregi András a Dunántúli-középhegység főkarsztvízszintjének több évtizedes alakulásáról. Az erőteljes vízkiemelés megszűnésével sikerült az utóbbi években megindult kedvező regenerációs folyamatot kimutatni. A két pécsi szerző (Lovas György és Czigány Szabolcs) kompilációjában viszont nagy hiányosság, hogy az irodalomból átvett ábrákon a szerzők nevei nem szerepelnek. A helybeli előadók túlnyomórésze több szempontból vizsgálta a felszíni vizeket. Két dolgozat is foglalkozott a Palmer-féle index 16 magyarországi állomás adatainak értékelésével. Ehhez kapcsolódott Pálfai Imre, aki az általa bevezetett aszályossági index segítségével a Tisza vízgyűjtő aszályosságáról adott rendkívüli magas szintű tájékoztatást. Előadás hangzott el a felszíni erózió számításáról (Petre Stanciü), az 1997. évi resicai ciklon hatásáról (Zlatibor Macridin et al.), a csapadékeloszlásról a Vajdaságban (Kolakovic Srdjan és Julius Fabian), az éves sugárzás mennyiségről (Farcas loan et al.), a meteorológiai jelenségekről a hidrológia szempontjából (Imecs Zoltán), az Erdélyi-medencében és a Tisza alföldi részén a csapadék és a lefolyás sok évi változásáról (Konecsny Károly). Rendkívül figyelemre méltó vizsgálatot végezték 36 víztározón magyar és román szakemberek. A Kis-Szamos, a Nagy-Küküllő és a Sebes Körös adatainak értékelése alapján kiderült, hogy a 116 Mrd m 3 víztérfogatú tározók a Szamos, a Maros és az Olt vízháztartását és vízjárását erősen befolyásolják (Konecsny Károly et al.). A nagy mennyiségű csapadékból 10, illetve 100 évente egyszer előforduló árhullámok kialakulását térben és időben befolyásoló tényezőkről Dobi Wantuch Ildikó és Bálint Gábor 9-féle módszer alkalmazásával adott becslést. A hazai vízkészletgazdálkodásról Perger László nagy részletességű áttekintést adott. Előadásában egyrészről a természeti adottságokat, másrészről a társadalmi elvárásokat elemezte. Részletesen foglalkozott a felszíni és a felszín alatti vízkészletet befolyásoló tényezőkkel és felvázolta a vízbázisvédelem legfontosabb feladatait. A tanulmányt kitűnő táblázatok egészítették ki, amelyek nagyon jó áttekintést adtak az észlelő állomásokról, a felszíni vízmérleg elemeiről és az 1981-1996 közötti időszak felszín alatti víztermelésről víztípusonként. A tanulmányt az ivóvízbázis-védelem folyamatának bemutatása a kezdettől a biztonságba helyezésig zárja. A magyar-román közös hasznosítású vízgyűjtők vízkészletgazdálkodási helyzet-értékeléséről Schreffel Rudolf készített 59