Hidrológiai tájékoztató, 1999
BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Hartman László: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete 1998. évi erdélyi tanulmányútjáról
amelyben az alpi hegységképződés előtti gyűrődések és takarók és áttolódások emlékei is jól felismerhetők. A metamorf képződmények három üledékes, illetve tektonikai-metamorf fázishoz kapcsolhatók. 1. Cadomi ciklus: felső-prekambriumi (kambrium elejei) „A" üledékes összletek amfibolit fáciesű metamorfózisa révén keletkezett képződmények. Ezeket diszkordánsan a Marisi metamorf képződmények fedik. 2. Ó-kaledóniai ciklus: (Marisi főcsoport) felső-prekambriumi „B"-kambriumi üledékek zöldpala fáciesű metamorfózisa révén keletkezett képződmények (475500 millió éves.) Ezeket diszkordánsan varisztid epimetamorf képződmények fedik. 3. Varisztid ciklus: ordoviciumi-alsó-karbon üledékek, amelyeket a szudétai fázisban zöldpala fáciesű metamorfózis ért. Ezeket diszkordánsan települő alpi epi- és auchimetamorf, illetve nem metamorf képződmények fedik. 2. A Déli-Kárpátok fejlődéstörténete Metamorf aljzatában helyenként prealpi szerkezeti egységek (takarók és pikkelyek) vannak, amelyeknek vergenciája az alpitól eltérő. Kora és kialakulásának története még tisztázatlan. Az Eurázsiái lemez déli szegélyén a fő szerkezeti egységeket az alpi folyamatok alakították ki. Ez az alsó-jurában riftesedéssel kezdődött. Két szialikus mikrolemez jött létre. A Bukovinai egység folytatását képező Gétikum és a Danubikum. A kettő között a valódi óceáni aljzatú Szörényi-medence helyezkedett el titon-apti flis rétegsorral. Fő tektogenezise két lépcsőben zajlott le: a) középső-kréta b) szenon. Az óceáni medence közben bezárult, és a két szialikus mikrolemez egymásra tolódott. A középső-kréta ausztriai fázis során a Gétikum frontja áttolódott a Szörényiárkon. A keleti peremen az áttolódás az övnek csak egy részét fedte le (Csalhói takaró). Itt jelentős felgyűrődés és felpikkelyeződés történt. A felső-kréta mindenhol üledékhézaggal települ. A Szupragéta áttolódás ekkor kezdődött el. A Szörényi, a Géta és a Szupragéta takarók nagymértékű áttolődása, helyre kerülése a jelentősebb larámi tektogenezis során történt. A Danubikum területén ugyanekkor a Felső (belső) Danubiai takaró kialakulása és felpikkelyeződése a jellemző. A felső-krétában a Déli-Kárpátok és a Moesiai platform közötti kis óceán típusú árok is bezárult. A Moesiai platform nyugati irányú szubdukciójának szubszekvens, gránitos magmatizmusát a bánátitok képviselik. A szenon üledékösszletben andezites-dácitos mechanizmus több szinten is jelentkezik. A harmadidőszakban a Déli-Kárpátok mindkét oldalán egy-egy Paratethysmedence alakult ki. Ezek időnként összeköttetésben voltak egymással. Vulkáni képződmények csak az északi medenceüledékekben találhatók a szomszédos Erdélyi-érchegység, illetve a Hargita dácit-andezit tufáinak folytatásaként. Az értékes előadás anyaga szinkronban van a tájjal, mert a Kárpátok déli lejtőin járunk a Motru folyó völgyében, majd Cilinken és Telestinán át érkeztünk meg Zsílvásárhelyre, ahol rövid sétát tettünk és továbbutaztunk Petrozsény felé a Zsil folyó völgyében. Az út mentén bükkösök, feljebb fenyvesek borítják a hegyet, a folyó partját meg füzesek szegélyezik. A város felé közeledve óriási sziklák szűkítik le az utat, majd arrébb a hegységet képező anyag mészkő, itt meg szélesre mosta a folyó völgyét. Ezen a változatos tájon át érkeztünk meg Petrozsény be, s a napot városnézéssel fejeztük be. A negyedik napon, helyi lakos Mara Péter volt a vezetőnk, aki a szegedi Gépészeti Szakközépiskolában végezte tanulmányait. Többek között tájékoztatott bennünket arról, hogy itt, ebben a térségben, a Zsil völgyében termelik ki Románia szénmennyiségének 70 %-át. A város körül 6-7 kisebb település van, a lakosság kb. 10%-a magyar nemzetiségű. Ezen a helyen Bányászati Kutató Intézet is működik. Petrozsényből a Paráng lábához mentünk. A körülöttünk levő hegyeket ködfátyol övezte és nagyon szép látvány volt, ahogy a csúcsok kiemelkedtek ebből. Ezen a vidéken szinte mindenütt bányavágatok vannak, sok helyen az utat is keresztezik, s az idők folyamán beszakadoztak, tölcsérszerű mélyedést alkottak. A Paránghoz érve kellemes, napos idő fogad bennünket, s kis pihenő után elindultunk a hófödte csúcs felé, kisebb-nagyobb csoportokban. Az út viszontagságos. Sziklagörgetegek, óriási kidőlt fák, néhol meg méteres hótömbök állják utunkat. De mi az Ünő-kői „expedícióra" gondolva könnyedén vesszük ezeket az akadályokat. A petrozsényi visszatérést követően Traianus császár útvonalát érintve Hátszegen át egy kis ideig a Sztrigy folyó völgyében mentünk tovább, sziklás, lankás hegyek-völgyek között - a Retyezát hófödte csúcsaiban gyönyörködve - Vajdahunyad felé. A várat most nem „mutatom" be, mert előző utunk során erről már írtam. Innen Déva az útirány, a Maros völgyén át. Az egykori tengerfenék és párna-láva maradványok kínálják errefelé a látnivalót. Nem is csoda, hisz az Erdélyi-érchegység vendégei vagyunk itt. Ezt igazolják az egykori vulkáni tevékenység maradványai, az ércek is. Tovább haladva mintha a kőzetek könyvét lapozgatnánk, mert az út mellett Toc falu határában un. párna-lávák, szendvicslávák maradványait szemlélhetjük meg. Molnár professzor előadásával kiegészítve. Dévára érve „meghódítottuk a várat és a győzelem" után Arad felé mentünk tovább, ahol búcsút vettünk dr. Pogány András professzortól, megköszönve kitűnő közreműködését. Utunk vége felé közeledünk. Lassan leszáll az est. és Nagylaknál ismét megérkeztünk Magyarországra, sok szép felejthetetlen emlékkel gazdagodva Erdély festői szépségű tájairól. Hartman László IRODALOM Hivatkozott és ajánlott irodalom erdélyi utak szervezéséhez [1 ] Bidló G.: Az Al-Duna és a Vaskapu szabályozása. Hidrológiai Tájékoztató, 1989. április, 39-41. [2] Bognárné Bevíz J.: Beszámoló az 1986. évi erdélyi terepbejárásról. Mérnökgeológiai Szemle, 36.1988. március, 209-221. [3] Fodor T.-né - Scheuer Gy. - Schweitzer F.: Az Erdélyi-medence és a KeletiKárpátok fontosabb édesvízi mészkő előfordulásainak összehasonlító vizsgálata a hazaiakkal II. Földtani Közlöny, 112. 1982. 241-259. [4] Góg /.: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. évi erdélyi tanulmányútjáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1984. április, 48-51. [5] Góg /.: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Békés Megyei Területi Szervezete 1987. évi erdélyi terepbejárásáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1988. október, 38-41. [6] Góg /.: Százötven éve keletkezett a Gyilkos-tó. Hidrológiai Tájékoztató, 1989. április, 37-39. [7] Góg /.: Tanulmányút a Bihar hegységben. Hidrológiai Tájékoztató, 1994. április, 34-36. [8] Góg /.: Tanulmányút a Gyalui-havasokban. Hidrológiai Tájékoztató, 1995. október, 35-37. [9] Hartman L.\ Beszámoló a Szegedi Területi Szervezet 1996. évi erdélyi tanulmányútjáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1997. október, 35-39. [10] Nagy L D.\ Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútjáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 60-68. [11] Pálfai /.: A Maros árvizei a XVIII. században. Hidrológiai Tájékoztató, 1997. október, 34-35. [12] Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútján. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 68-74. 58