Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Tisza 1998. őszi és 1999. tavaszi árvize

2. ábra. A Tisza 1999. márciusi árhulláma tetőzéseinek menetvonala 8. Az árvízvédekezők sikeres helytállása Az 1998. novemberi árhullám elsősorban a nyíregyházai, Felső­Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén igényelt rendkívüli intézkedéseket, de a vízállástól függően különböző erősséggel érintette a Közép-Tisza, a Bodrog melléke, Észak-Magyarország és a Tiszántúl folyószakaszait, de még az Alsó-Tisza vidékét is. A Tisza síkvidéki fő védelmi vonalait 1889-től folyamatosan most is sikerült a gátszakadástól megvédelmezni. Különösen nehéz, de sikeres védelmi munkát jelentett a Felső-Tisza országunkba lépéséhez közeli több tíz km nagyságrendű magasság-hiányos töltésszakaszoknak olykor az átfolyó vízzel szemben is meg­szervezett nyúlgátalása, és a főfolyónak több száz km-én a töltés­rendszernek az LNV-hez közeli vízszintek elleni megtartása. A magyar vízügyi szolgálat előrelátását és szakértelmét mutatja, hogy a védekezés hazai sikere mellett a szomszédos Kárpátalján - nem kis mértékben az árvízvédelem ügyének évtizedes elhanyagoltsága miatt - súlyos katasztrófák keletkeztek. Az 1999. márciusi árhullám a Közép-Tisza és ismét a Bodrog töltésein tett szükségessé LNV szinteket meghaladó vizek elleni több hetes, a harmad fokú védelmi készültségi szintek felett egy hónappal is hosszabb védekezést. A Közép-Tisza menti munkákat nehezítette és a védekezés sikerét sokáig kockára tette a hullámtereknek a vízügyi előírásokkal szemben is végrehajtott különböző - nyárigátas, lakóépületes - beépítése, vagy - mint a szolnoki Tisza-liget területén - fontos létesítményeknek a veszélyeztetett értékekkel arányban nem álló, elégtelen magas­ságú és szelvényű körgátakkal való védelme. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom