Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Uherkovics Gábor: Amazónia algavegetációjának magyar kutatása

Tovább fokozta a nehézségeket, hogy mind az 1998. novemberi, mind az 1999. márciusi árvízvédekezés a csapadékhullás és a felhalmozódott hó elolvadása következtében szinte a Tisza teljes ősi árterületén belvízvédekezéssel is együtt járt. A több héten át víz alatt lévő, teljes kiteijedésében a 350-400 ezer hektárt (3,5-4 ezer km

2-t közelítő területek kárai, de maga a vízborítás is jelentékenyen mérsékelhető lett volna, ha a mezőgazdaságilag hasznosított területek tulajdonosai, vagy kezelői, illetve a fenyegetett helységek lakói folyamatosan vízvezetésre alkalmas állapotban tartották volna a tulajdonukban lévő belvízcsatorna-hálózatot. A szárazabb évek itt sem engedhettek volna indokolatlan nyugalmat. Árvizeink és belvizeink ellen a védelemre gazdaságilag is, szakmailag és tudományosan is mindenkor készen kell tudnunk állni, nemcsak nekünk, szakembereknek, hanem társadalmunk egészének is! IRODALOM Bezdán M:. A vízhozam és vízállás különleges kapcsolatai a Tisza vízjárásában. Hidrológia. Közlöny, 1997. 3-4. Bezdán M.: Kölcsönhatások a Tisza vízgyűjtő folyóin. Hidrológiai Közlöny, 1998. 4. Bezdán M'. A Tisza bal parti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra. Hidrológiai Közlöny, 1999. 2. Gajdos A.: A Tisza folyó árhullámai. Hidrológiai Közlöny, 1996. 2. Mosonyi £.:AM. Kir. Orsz. Öntözésügyi Hivatal 1942. évi jelentése. Öntözésügyi Közlemények, 1943.1. Mosonyi E.: Hozzászólás Bezdán Mária: „Kölcsönhatások a Tisza vízgyűjtő folyóin" c., a Hidrológiai Közlöny 1998. 4. számában megjelent dolgozatához. Hidrológiai Közlöny, 1999.1. OVH: Árvízvédelmi Kézikönyv. Vízdok, Budapest, 1987. Vágás /.: A Tisza árvizei. Vizdok, Budapest, 1982. Vágás /.: Rejtett tetőzésű, imaginárius folyami árhullámok. Hidrológiai Közlöny, 1997. 5. Vágás /.: A Tisza 1998. novemberi, bal parti mellékfolyói hatását nélkülöző rendkívüli árhulláma. Hidrológiai Közlöny, 1999. 1. Vágás /.: Hozzászólás Bezdán Mária: „A Tisza bal parti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra" c. tanulmányához. Hidrológiai Közlöny, 1999. 2. Vágás I.: - Simády B.: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei. Vízügyi Közlemények. 1983. 3. Amazónia algavegetációjának magyar kutatása DR. UHERKOVICH GÁBOR Hézagpótló feladatot tölt be a Hidrológiai Tájékoztató, amikor időről-időre magyar szakemberek külhoni vízi kutatásairól ad összefoglaló tájékoztatást. Jómagam külföldi (svédországi, finnországi, lengyelországi stb. és tengerentúli) kutatásaim közül a következőkben főleg azért kívánnék az amazóniai algavegetáción több éven át végzett tanulmányaimból rövid áttekintést adni, mert ezek publikálása hazánkban nehezebben hozzáférhető folyóiratok cikkeiben, illetve monográfiában történt. így még hazai szakmai körökben is kevéssé ismertek, noha a nemzetközi szakirodalomban általánosan citáltak. Az Amazónász-medencéje korszerű, nemzetközi bázison történő természettudományos feltárásának gondolata nem sokkal a II. világháború befejezése után merült fel, de keretei csak fokozatosan álltak össze [1]. Utóbbi oroszlánrészét egy brazíliai (Inst. Nat. de Pasquisas da Amazónia, Manaus) és egy német (Max-Planck-Inst. für Limnologie, Plön) kutatóintézet külső munkatársait is beszerezve - vállalták magukra. Az ottani folyók algavegetációjának feldolgozására - előzetes magyarországi és európai folyókutatási eredményeim nyomán - még a 60-as években felkérést kaptam, tényleges közreműködésemre a kutatóprogramban 1971-1984 között került sor. Vonatkozó eredményeim nyolc tanulmányban [2, 3, 4, 5, 7 , 8, 9, 10] jelentek meg, illetve összefoglaló formában egy nagy amazóniai monográfia egyik fejezeteként [6], Az Amazónász-medencében már a jelenben is jelentős változások következnek be (nagymérvű erdőirtások, út- és településhálózat fejlesztés stb.) és ennek csak a fokozódása prognosztizálható. Az európányi medence hihetetlenül bővizű és nagyon sokféle - olykor szélsőségesen alakult — kemizmusú folyói, mint „indikációs rendszerek" vélhetőleg meg fognak változni a jövőben. Mintegy a 60-70-es évek „kiindulási helyzete" rögzítéséhez, egyben ennek a nagy ökológiai rendszer lényegi vonásai tisztázásához kívánt hozzájárulni az említett kutatási program és benne az algavegetáció jellemzőinek körülírása. Az amazóniai folyókat régtől fogva elsősorban a színük alapján osztályozták, ami azonban komplex tulajdonság-csoportokat is takar. A „fekete vizek" humin-anyagokban gazdag, alacsony, sőt folyóvizeknél rendkívül alacsony pH-jú vizek. A „fehér vizek" lebegtetett kolloidális nagyságrendű ásványi anyagokban gazdag, neutrális pH-közeli vizek, ezek dekantált vizű változata az időszakos elárasztások nyomán keletkezett ún. „varzea-tavak" vize. Az „áttetsző vizek" kevés lebegtetett ásványi anyagot tartalmaznak, vizük neutrális pH körüli. Az általam vizsgálandó vizek szabatos besorolása céljából, de általánosabb limnológiai érdekből is 1968-1970 között vett minták alapján l-l ilyen típusos vizet G.W. Schmidt kollegámmal [2,3] számos fiziográfiai, vízkémiai és alganépességi komponenst figyelembe véve megvizsgáltuk. A Rio Negro-t, mint a „fekete víz", a Rio Solimőes-t (az Amazonász neve Manaus fölött) mint a „fehér víz" , a Rio Tapajós-t mint az „áttetsző víz" és a Lago do Castanho nagy varzea-tavat mint a „dekantált fehér víz" típusát tettük ily módon részletes vizsgálat tárgyává, mintegy további vizsgálataim bevezetőjeként. A számos adat néhányát az 1. táblázat foglalja össze. Az egyes vizekből általában különböző időpontokban vett több minta került feldolgozásra, nagyobb részt a kitűnő felszereltségű plöni intézetben kerítettem sort erre, de itthoni vizsgálatok is kiegészítették ezeket. Az algataxonok mindegyike meghatározásra került, így - első ízben - e vizek aktuális teljes algaegyütteseinek képét lehetett e tanulmányokkal bemutatni. Ezt az újszerű bázist számos mikroszkópi ábra tette teljesebbé. Az Amazónász-medence európányi méretével, óriási kiterjedésű trópusi esőerdőivel jellemzett területéről az Amazonász balparti mellékfolyóját, a „fekete vizű" Rio Negrot. (Vízgyűjtőjét az 1. ábránk szemlélteti, a térképen névvel megjelölt mellékvizeiből is feldolgoztam vízmintákat.) A Rio Negro vízgyűjtője 715000 km2, hossza csak 1900 km, viszont vízhozama Manaus fölött átlagosan 1000 m3/sec. Oxigéntelítettsége a humin-anyagokban való gazdagsága miatt csak 45-85 % közötti. A pH-ja átlagosan 5,5. A mellékvizei is hasonlóak, 4,0-5,3 közötti pH-értékűek [4,9]. A Rio Negroból és mellékfolyóiból az egyik nagyobb vizsgálatsorozat mintáiból 350 algataxont mutattam ki. Ez szerényebb diverzitást jelez a mérsékeltövi 50