Hidrológiai tájékoztató, 1998 június
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton gerinctelen állatvilága kutatásának hetven éve
A Balaton gerinctelen állatvilága kutatásának hetven éve DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany A Balaton és környékének aktív zoológiai kutatása szorosan összefüggött a tihanyi intézet megszületésével, melynek 70. évfordulóját 1997. szeptember 5-én ünnepelték az intézet dolgozói és a meghívott vendégek. Már az alapkő letételével (1926. augusztus 25.) egyidőben is születtek értékes kutatási eredmények. Igaz, e vizsgálatok megkezdését az egy évvel korábban létrehozott (1925. május 20.) Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi Állomása is segítette. Az első intézeti évkönyv (Areh. Balatonicuin. 1926-27) a különböző rákfajok mellett, más állatcsoportokról. így az árvaszúnyogokról, kerekesférgekről, víziatkákról és madarakról nyújtott értékes adatokat. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy még a tihanyi intézet létrejötte előtt a Magyar Földrajzi Társaság Balatonbizottsága a tavi állatvilág felkutatására külön munkacsoportot szervezett. Az ennek keretében végzett állattani kutatások azonban, pénzügyi nehézségek miatt, már az akkori szerény elképzeléseket sem elégítették ki. ezért „idő előtt le kellett zárni" azokat (Sebestyén. 1958.) Az ezt követő évtizedek Balaton-kutatási eredményeit Entz-Sebesryén (1940) foglalta össze „A Balaton élete" c. munkában. Ok könyvük egyik fejezetében már közel 900 fajból álló ge-rinctelen faunáról számoltak be. mely a korábban ismert fajszám megkétszereződését jelentette. Ez az eredmény feltétlenül a létrehozott tihanyi intézetnek köszönhető, ahol főleg külső munkatársak bev onásával sikerült a tó faunájának ismeretét bővíteni. A hivatkozott szerzők különösen nagy érdeme az volt. hogy a századfordulótól 1940-ig terjedő időszakból származó nagyszámú, de heterogén, sokszor rendszertelen gyűjtési eredményt, megfigyelést, thinemanni szemlélettel kerek egységbe foglalták össze. E kutatások rendszertelensége, mozaikossága azzal indokolható, hogy abban az időszakban „a balatoni vizsgálatok nagy részét meghívott, vagy önként jelentkező kutatóvendégek végezték" és „legtöbbje maga választotta témával" jött (Sebestyén, 1958). 1940-től az 50-es évek közepéig terjedő időszakot, a zoológiai kutatások szempontjából, a pangás jellemezte. Az intenzív tókutatás 1956-tól kezdődően indult meg. melynek fontosabb eredményeit, a közel 150 irodalmi hivatkozás elhagyásával, 5 csoportba foglalom össze. 1) Nyílt vízi planktonkutatások 1965-85 között gyökeresen megváltozott a kerekesférgek plankton összetétele a tóban. Új, kimondottan melegvízkedvelő fajok jelentek meg és szaporodtak el nagy tömegben a Balaton nyugati (Keszthelyi. Szigligeti) medencéiben, melyek mindegyike kisvíz, illetve pocsolyalakó, ezért eutrofizációt indikáló fajoknak tekinthetők. A Rotatoria plankton sűrűsége 20 év alatt a tó keleti medencéiben szinte semmit sem változott, a nyugati tóterületeken több mint 10-szeresére emelkedett. A rákplankton összetétele évszakonként és a tó különböző területein más és más, télen általában 2-3, nyáron 6-8 faj alkotja. Sűrűsége ugyancsak különböző, pl. Tihanynál 18-188, Keszthelynél 82-218 alkotja az állományt. A Balaton un. Eudiaptomus-os tó, télen 80-95%-ban, nyáron jó vízminőség esetén 60-70%-ban e faj alkotja a rákplanktont, míg az eutrofizáció növekedését a Cyclops-ok számának emelkedése is jelzi. A vízminőség jó indikátorának bizonyult az Eudiaptomus gracilis termelékenysége, mely 0,1-1,0%-os szinten arányos a Ceratium-néX kisebb méretű algák tömegével, valamint a Mesocyclops leuckarti / Acanthocyclops robustus arány. A rákplankton tagjainak többsége herbivóra, illetve omnivora. A legkisebb lárvák az 1 p-os, a többség a 4-150 p mérettartományú táplálékot szelektálják. Napi szűrési kapacitásuk 0,1-19 ml víz, így kedvező körülmények között egy nap alatt a víz 33%-ából is kiszűrhetik az algákat, azonban nyáron átlagosan 15%-os algakiszűréssel lehet számolni. A rákplankton produkciója (különböző modellekkel becsülve) 67 ezer t nedves súly/év/tó. 1950 óta a rákplanktonban jelentős változások mentek végbe, új, a tó fokozodó eutrofizálódását jelző Cyclops fajok tűntek fel. 2) Nyílt vízi üledékkutatá.sok A nyílt vízi üledékkutatások - a planktonkutatásokkal összehasonlítva - igen elhanyagolt terület volt, annak ellenére, hogy a szakértők ennek fontosságát és szükségességét mindig is hangsúlyozták. A 30-as évek első felében Moon (1934) kutatásai évtizedeken keresztül unikumnak számítottak. Az 1965. évi nagyméretű balatoni halpusztulás váratlan fordulatot hozott. A planktonvizsgálatok mellett elkezdődtek az egész tó nyílt vízére kiterjedő bentosz kutatások is. Hazai vonatkozásban újszerűek voltak az ún. meiobentosz vizsgálatok, melyek az 5 mm alatti állatok tanulmányozását foglalták magukba. A kutatások főként a fonálférgekre és a ,.kisrákok"-ra terjedtek ki. A nyílt vízi iszapban több mint 30 Nematoda (fonálféreg) faj átlagosan 23 ezer példány/nr sűrűségben. A tó hossztengelye mentén jelentős különbség van az állomány faji összetételében és egyedszám sűrűségében. Legnagyobb tömegben a tó középső vízterületén élnek. . A kisrákok (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) mintegy 30 faja él az iszapban. A 80-as évek közepéig legnagyobb sűrűségben egy kis barna szivarra emlékeztető Harpacticoida (Ectinosoma abrau) élt, melynek populációja jelenleg a nyílt vízen nagyon visszaszorult. A Latona setifera nevű Cladocera úgy tűnik kipusztulóban van a tóból. Kár érte, mert hazánkban a Balaton volt az egyetlen lelőhelye. Még más kisrákok is visszaszorulóban vannak a tóban (pl. Nannopus palustris), melynek oka a finom szerves törmelék mennyiségének megemelkedése az üledék felszínén. A makrobentosz szervezetek közül a Chironomida fajokat vizsgálták alaposabban az utóbbi másfél évtizedben. Tömegük 4-5-ször nagyobb volt a Keszthelyi-öbölben, mint pl. a Siófoki medencében. Egyik jellemző fajuk a Chirvnomus balatonicus anyagforgalmi szerepéről megállapították, hogy az állatok által elfogyasztott szerves anyag 2x10 J - 4x10 J tonna szárazanyag/év/tóra tehető. A kagylók egyedszáma és tömeg a tó hossztengelye mentén csak a Keszthelyi-medencében volt számottevő. A tó Tihany előtti észak-déli keresztszelvényének rendszeres vizsgálata alapján kiderült, hogy ott a csigafauna a 30-as évekhez képest nagyon megváltozott. Az akkor kimutatott 3 faj közül csak a Lithoglyphus naticoides-t (kavicscsiga) találták meg ismét, egyedszáma a 80-as években is igen alacsony volt. 27
