Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton gerinctelen állatvilága kutatásának hetven éve

Nagy felfedezésnek számított viszont egy - az előző fajnál jóval kisebb - új csigafaj kimutatása a tóban (Potamopyrgus jenkinsi), melynek populációja hihetetlen gyorsan, gradációszerűen elszaporodott. Ma, egyedszámuk már alacsony, feltehető oka az átvonuló, áttelelő bukóréce tömegek tavi tartózkodása, és csigafogyasztása. A kagylók közül egy Unió faj produkcióját ketreces kísérletekkel határozták meg. Kitűnt, hogy május és november között a héj biomasszája 15, a lágy részek 11%-ban gyarapodnak. Ezeket és más adatokat figyelembe véve megállapították, hogy a tó eutróf részein a produkció sokkal nagyobb, mint a mezotróf területeken. A kagylók tavi elterjedése szoros összefüggést mutat az üledék szervesanyag-tartalmával. 3) Álattaxonómiai kutatások a Balatonon A faunakutatás és a rendszertani vizsgálatok történetében (hasonlóan a Balaton hidrobiológiái kutatásának megújulásához) az 1965. évi nagyméretű halpusztulás új, és váratlan fordulatot hozott, ismét megindulhattak a tavon a korábbi években már szinte teljesen leállított munkák. 1963-64-ben ugyanis az intézeti kutatógárdából mindössze hárman végezhettek Balaton-kutatást. A tavat ért sorozatos biológiai katasztrófák (halpusztulások, kékalga, vízvirágzások) az Akadémia felsőbb vezetését is meggyőzték arról, hogy fontos lenne többek között a tó faunájának felmérése, rendszeres gyűjtések alapján. Ugyanis a különböző együttesek faji összetételének, vagy azok mennyiségének megváltozása, hűen tükrözi a tó mindenkori állapotát. A balatoni állattaxonómiai kutatásokat 1989-1994-ben az AKA és az OTKA támogatta. Az öt év kutatási eredményei alapján a 40-es években ismert kb. 900 balatoni állatfaj száma 2000 fölé emelkedett, közöttük több, a tudományra nézve új faj került leírásra, számos taxon az ország és a tó faunájára bizonyult újnak. A kutatásokat 21 specialista 25 különböző állatcsoporton végezte. Az eredményekről 12 előadás számolt be, továbbá az elmúlt években számos cikk jelent meg e témáról. 4) Kis-Balaton II. monitorozására végzett gerinctelen faunakutatások 16 knr-es vízzel elárasztott terület 8 gyűjtőhelyén 1993-tól rendszeresen vizsgálták az örvényférgeket, puhatestűeket, rákokat és víziatkákat. Közel 100, köztük a területről eddig nem ismert fajt mutattak ki. Több, eddig Magyarországról sem ismert taxon is leírásra került. A vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a Kis-Balaton II. zoomonitorozására a mezozoo fajok a legalkalmasabbak. A kutatók úgy vélik - kellő finanszírozás esetén - 2-3 év múlva a gyakorlat számára is jól használható biomonitorozási módszer dolgozható ki. 5) A Balaton-Felvidék patakjainak összehasonlító zoológiai vizsgálata A patakok zoológiai vizsgálata - néhány korai évek kutatásától eltekintve - Sebestyén Olga irányításával kezdődött el 1951-ben (Entz B. et al., 1954). Ezek a kutatások azonban különböző okok miatt, néhány év múltán - legalábbis zoológiai szempontból - abbamaradtak. A 70-es években is volt egy hasonló kezdeményezés, azonban hidrozoológiai szempontból ugyancsak hamar befejezetlen maradt. Ezeknek a félbemaradt kutatásoknak az oka, végül is, a finanszírozás hiánya volt. Úgy látszott, hogy az említett időszakban az illetékes vezetőkben még nem érlelődött meg a gondolat, hogy a tavi élet nem lehet független a betorkoló vizek adottságaitól. Gondolatbeli változást csak a 90-es évek hoztak, amikor is az OTKA támogatta ezeket a kutatásokat. 1993-97-ben a 6 legfontosabb patak előtanulmány-szintű kutatása fejeződött be. Több mint 200 faj kimutatása történt meg az örvényférgek, piócák, víziatkák, rákok, szitakötők és kétszárnyúak köréből. Közülük sok ritka és értékes faj került felfedezésre. A különböző patakok állategyüttesei igen eltérőek, amely összefügg a patakok vízminőségével. Az is világossá vált, hogy a Balaton állatvilága behatol a patakok alsó szakaszába. E vizsgálati részeredmények azt mutatják, hogy a balatoni patakok további, részletes kutatása - környezetvédelmi szempontból is - kívánatos lenne. IRODALOM Entz B.. Kot. £., Sebestyén O.. R. Stiller J„ Tamás G. és Varga L (1954): A Balatonba ömlő vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata I. A Pécsely-patak. Annál. Biol. Tihany. 22, 61-183. Entz G.. Sebestyén O. (1940): A Balaton élete. - A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái. 12, 1-169. Moon, H. P. (1934): A quantitative survey of the Balaton mud fauna. - A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, 7, 170-189. Sebestyén O. (1958): A Balaton-kutatás harminc éve Tihanyban. - Annái Biol. Tihany. 25, 9-28. 28