Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Schiefner Kálmán-dr. Törökné Kozma Andrea: Az MSZ 448-36 és az MSZ 450/2-es szabványok értelmezése az ivóvíz-ellenőrzés gyakorlatában

panaszok kivizsgálása céljából végzik - ott ahol a vizsgálat személyi és dologi háttere biztosított, illetve a tisztiorvos rendeli el. Az utóbbi évtizedek ivóvíz-vizsgálati tapasztalatai azonban arra utalnak, hogy egyre nagyobb biztonságot ad az ivóvízminőség megőrzése érdekében a rendszeres - elsősorban a felszíni vizekből nyert ivóvíz esetében, illetve a vízkezeléssel biztosított ivóvízellátás során az időszakos, biológiai szempontokra is kiterjedő ellenőrzés. Az ivóvíznyerés - mint tudjuk - felszín alatti rétegvizekből, vagy felszíni vizekből történik. A felhasználhatóságot az elővizsgálatok eredményei alapján engedélyezik az illetékes hatóságok, illetve írják elő a vízkezelés szükségességét. A vízkezelés rétegvizek esetében többnyire gáztalanításra, vas- és mangántalanításra, esetenként nitrát-, arzénmentesítésre is kiterjed. Felszíni vízből történő ivóvíznyerés során különféle vegyszeres kezelést, ülepítést, szűrést alkalmaznak, és minden esetben biztonsági fertőtlenítés előzi meg az ivóvízvezeték hálózatra történő rátáplálását. Az utóbbi években 95 vízművet biológiai szempontból is vizsgáltunk. 66 vízmű 209 mélyfúrású kútjának 17%-a volt kifogásolható. 12 felszíni vízkivételi mű által előállított ivóvizek váltakozva jeleztek jó, illetve rossz biológiai vízminőségi állapotot a minták 36%-ában, míg a parti szűrésű kutakra telepített 17 vízműből származó 37 vízminta közül csupán egy minta biológiai vizsgálatának eredménye haladta meg a szabványban javasolt határértékeket. Ha azonban a vizsgált vízművekhez tartozó vízkezelési eljárások után vett vízmintákat vizsgáltuk a 64%, a tárolókból vett minták 52%-a, és a hálózatokból származó ivóvízminták 74%-a nem felelt meg a biológiai vízminőségi követelményeknek. A mintákban 49 esetben az üledék mennyisége, 31 esetben a vas- és mangánbaktérium telepek száma emelkedett a határérték fölé. 18 vízmű vezetékhálózatában a szennyezettségjelző formált baktériumok, állati egysejtűek, 15 vezetékben az algák, 29-ben pedig a magasabb rendű állati szervezetek, többnyire különféle férgek és féregpeték voltak a biológiai kifogásoltság okai. Mit jelent közegészségügyi szempontból a biológiai eredetű szennyezettség, vízminőségi-omlás? Altalánosságban elterjedt, hogy nem jelent közvetlen járványveszélyt, betegség kockázatot. Ez azt is jelenti, hogy helyenként lényegtelen vizsgálati többletnek tekintik! Ez pedig így nem igaz! A nagyobb mennyiségű üledék technológiai, üzemeltetési zavarok előidézője, mely gusztustalanná teszi, veszélyezteti az ivóvíz háztartási célú felhasználását. A szenynyezettséget jelző formált baktériumok jelenléte felhívja a figyelmet a külső szervcsercdetű szennyezettségre. Ezek a baktériumok táplálékul szolgálnak a heterotróf szervezetek számára, és tömeges jelenlétük érzékszervileg sem közömbös. Köztük előfordulhatnak betegséget előidéző kórokozók. Masszív biológiai szennyezettségre utalnak a magasabb rendű heterotróf szervezetek, különféle férgek, féregpeték, lárvák. A férgek közül a fonalférgek, féregpeték patogenitása, fertőzőképességc direkt rutinvizsgálatokkal nehezen állapítható meg. így az ilyen vizeket fogyasztók megbetegedésére potenciálisan megvan a lehetőség. Nagyobb egyedszámban elszaporodva víztároló üvegedényekben (kancsó, pohár) leülepedett ivóvízben a férgek makroszkóposán is megfigyelhetők. Az cmlítteteken kívül a vizsgálati térfogat számos egyéb szerves és szervetlen eredetű anyagot: különféle növényi, állati, háztartási- és ipari alkatrészeket, törmeléket tartalmazhat, melyek más vizsgálati eljárással nem mutathatók ki, de felismerésük támpontot nyújthat a szennyezettség eredetére, az intézkedés gyors megtételére. Vizsgálati eredményeink arra utalnak, hogy a biológiai szempontból általában kedvezőbb minőségű kútvizek már a technológiai berendezésekben szennyeződnek. Ez a szennyezés a vízelosztó hálózatokban tartós vízminőségrontó állapotot idézhet elő, az ivóvíz másodlagos szennyezettségét. Erre jellemző a nagy üledéktartalom, a vas- és a különféle formált baktériumok, valamint egyéb heterotróf szervezetek megjelenése, megtelepedése és elszaporodása. Ezek többsége az előírásos fertőtlenítési koncentrációkra rezisztensek, és petéik a lökésszerű nagyobb dózisokat is túlélik. Ezért szükséges a biológiai szennyezettség okait kivizsgálni, és megtenni az intézkedéseket a további vízminőségromlás megakadályozására. Vizsgálati és a helyszíni szemlék eredményeinek értékelése alapján az ivóvíz biológiai eredetű másodlagos szennyezettségének okai lehetnek 1. A víznyerőhelyen - A víz vas- és mangántartalma, - a vas- és mangánbakteriumok elszaporodása, - a szűrők műszaki hibái, - a korrózió, - felszíni vizek felhasználása esetén a planktonikus eutrofizáció. 2. A vízkezelő berendezésekben - A baktériumszűrő nélkül végzett vízkezelés (gáztalanítás, vas-, mangán-, arzénmentesítés), - a szűrőtöltetek eredeti, illetve üzemeltetésük során bekövetkezett szennyeződése, - a szűrők visszamosatásakor bekövetkező szennyeződés, - szakaszos üzemeltetés következményei pl. a beüzemelés hiánya, az clőszürlct cleresztéséből adódó szennyeződések, - kezelői felelőtlenség, hibás üzemeltetési előírás stb. 3. A víztárolással kapcsolatban - A víztárolók hidraulikai hibái (pangó vízterek), - hibás nyílászáró szerkezetek (ajtók, ablakok, szellőzők), - túlfolyók, fenékürílők vízszál megszakításának hiánya, - hibás tolózárak, - fenéküledek felhalmozódás, bevonatképződes, - elégtelen, rossz takarítás, - rossz műszaki állapot, repedések, korrózió, agresszivitás. 4. A vezetékhálózatban - A fertőtlenítés rossz hatásfoka, - csőtörések, bekötések, különféle műszaki beavatkozások következményei, - vízkeveredés, vízáramlással kapcsolatos üledék felhal- ' mozódás, - öblítés, tisztító mosatások hiánya, pangó hálózatok végvezetékek problémái, - korlátozott vízfelhasználás. Mivel a biológiai eredetű szennyeződést a szabványban leírt módszerekkel ki lehet mutatni, a szennyezettség korai felismerése csökkenti a masszív biológiai szennyeződés kialakulásának kockázatát. Ennek érdekében tettünk javaslatot a vízellátó berendezések biológiai mikroszkópos ellenőrző vizsgálatának a rendjére, elvégzésére. Panaszmentes üzemeltetés esetében vizsgálni kell a biológiai ivóvízminőség ellenőrzése során a víztermelő kutakat, a vízkezelő berendezéseket, a víztároló medencéket és az ivóvízvezeték hálózatot, különösen a 21