Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Terbócs Attila: Szemelvények a vízszerzés néprajzából. I. A vízszerzés néprajzi szempontú megközelítése

pangó végvezetékekel, tűzcsapokat, a vízkezeléssel üzemelő vízműveknél: - az 50 000 lakos vízellátását meghaladó vízműveknél évente, - 10 000-50 000 lakos vízellátásakor évente kétszeri, - 10 000 lakos alatti vízellátás esetében évente négyszeri, míg a vízkezelés nélkül üzemelő vízműveknél: - 50 000 lakos vízellátását meghaladó vízműveknél két évente, - 10 000-50 000 lakos vízellátásakor évente, és a - 10 000 lakos alatti vízellátás esetében évente kétszeri vízbiológiai ellenőrző vizsgálat elvégzésére tettünk javaslatot. Ez természetesen nem vonatkozik az üzemeltetés biztonságát célzó víztermelői belső ivóvíz-minőségi vizsgálatok, vízművenként már kialakított és megkövetelt rendjére. Ha a biológiai eredetű másodlagos vízminőségromlás már a hálózatban is kialakult, akkor megszüntetésére eljárást dolgoztunk ki: a mechanikus tisztítással kombinált vegyszeradagolást, ezáltal nemcsak az élő szervezetek, hanem azoknak a vízszolgáltató berendezésekben és a csőhálózatban visszamaradt petéi is elpusztíthatók, melyek a mechanikus kezeléssel nem hozzáférhetők, és a klórozásra rezisztens tulajdonságuk miatt - a hagyományos kezelés elvégzése esetén még a folyamatos klórozás ellenére is újra szaporodhatnak. Az eljárás 1981-ben nyert szabadalmi védettséget, mely 1991-ig folyamatosan a Heves Megyei Vízmű Vállalat tulajdonát képezte. Jelenleg az UMWELT-TECHNIK Kft. forgalmazásában a korábbi technika a megrendelők rendelkezésére áll. Az eljárás: a mechanikai tisztítás utáni vegyszeres kezelés alkalmazása, mely a külső eredetű szennyezőforrások megszüntetése után, az ivóvíz biológiai vízminőségi állapotára kedvező és tartós hatást eredményez. A vezetéki vizek mikrobiológiai eredetű szennyezettségének veszélyeire az IWSA XX. Kongresszusán (Durban, 1995. szeptember 9-15.) is felhívták az ivóvíz-szolgáltatók figyelmét, és hangsúlyozták a biológiai vizsgálatok alkalmazásának jelentőségét a vízminőség megóvásának gyakorlatában. IRODALOM [ I ] MSZ 448/36-85. Ivóvízvizsgálat. Mikroszkópos biológiai vizsgálat. [2] MSZ 450-2:1991. Ivóvíz. Minősítés mikroszkópos biológiai vizsgálat alapján. [3] Schiefner K , Gulyás P., Dévai /., Csépai F.: Javaslat a biológiai laboratórium létesítésére. FORRÁS Vízgazd. Egyesülés. Budapest 1981. [4] Schiefner K.: Ivóvizek biológiai minősítésének tapasztalatai. Egészségtudomány. 37. 1993. 264-270. [5] Schiefner K., Kovács S„ Honáth }., Marsi ]., Lőrincz A.: Eljárás vízellátó berendezések, különösen ivóvíz-vezetékek biológiai szennyezésektől való megtisztítására és eszköz az eljárás foganatosítására. Szabadalmi okirat. 183715. 1987. [6] Schiefner K., Lőrincz A.: A vezetéki víz minőségi problémái, az elhárítás lehetőségei. MHT. XIV. Orsz. Vándorgyűlés kiadványa. Sopron, 1996. [7] Daniel P. et at.: Pathogenic protozoa in raw and drinking water: occurrence and removal. Spec. Subject, No. 6. IWSA Cong. XX. Durban. 1995. [8] Oskam G. el at.: Eutrophication and development of algae in surface water: a threat for the future. Spec. Subject, No. 8. IWSA Cong. XX. Durban. [9] Am/nan R., J. et al.: Interaction by microbiological processes between water, biofilm and pi pe materials in water distribution systems. Spec. Subject, No. 10. IWSA Cong. XX. Durban. 1995. „Mikor a magyarok be gyűllek, oszt elfoglalták a hont, Taksony vót a vezérük. A népek a folyók mellé húzódtak, mert ivóvíz nem vót, kútak se vótak, csak a folyóvizet itta ember, jószág egyaránt." Hódmezővásárhelyi népmonda Szemelvények a vízszerzés néprajzából. I. A vízszerzés néprajzi szempontú megközelítése TERBÓCS ATTILA Eötvös Loránd Tudományegyetem Hidrológia és néprajz, néprajz és hidrológia. Egyes tudományágaink az utóbbi évtizedekben, az ismeretek korábban soha nem tapasztalt felhalmozódása következtében a szakosodás útjára léptek, és bár hangoztatott tézis az interdiszciplinaritás, a tudományok közötti átjárhatóság szükségessége, a más szakágak kutatási eredményeinek megismerése és alkalmazása, gyakran nein veszünk erről tudomást. Hogy mennyivel inkább ez a helyzet két olyan, egymástól tárgyában és vizsgálati módszreiben olyannyira eltérő tudomány esetében, mint a hidrológia és a néprajz, tanúsítja az, hogy e két diszciplína esetleges kapcsolódásaira a laikus csak kérdőn felvonja szemöldökét. Holott elég példát venni elődeinkről - s különösen dicséret illeti a hidrológusokat akik főként századunk első felében, a vízellátás korszerűsítésének, kiépítésének megoldásán munkálkodva felismerték a hagyományos paraszti vízellátás jelenségeiben rejlő tanulságokat, esetleg ugyan ostorozták azokat, s ez irányú gondolataikat - már csak kultúrtörténeti megfontolásból is - közzétették. Schmidt E. R. gyakorlatilag a néprajzosokat megelőzve foglalta össze a Kárpát-medence ősi víznyerési módjait [11], egy sor kiváló tudós - Bélteky L, Emszt K., id. Lóczy L. Mantuano ]., Pávai Vajna F., Vitális S. és mások - hidrológiai dolgozataikban teret szenteltek a felméréseik, kiszállásaik során tapasztalt helyi népélet vízszerzési gyakorlatának is. Ezek az adatok a néprajztudomány számára elengedhetetlenek, nem lehetünk elég hálásak a sokoldalú tudósoknak, hogy időt és energiát szenteltek ezek lejegyzésére is. Természetesen a néprajzkutatás részéről is történtek törekvések a vízszerzés hagyományos gyakorlatának feltérképezésére, ám ezek jobbára regionális feldolgozások [2, 6, 7, 9, 12, 13]. Az 1930-as évek nagy vállalkozásán, A magyarság néprajza kiadásán [3, 8] és Cs. Sebestyén Károly rövid tanulmányán [4] túlmenően átfogó, a Kárpát-medence népeinek vízszerzési gyakorlatát történetinéprajzi keretben bemutató monográfia nem született, noha történtek kísérletek a téma néprajzi szempontú kezelésére [1, 5J. A továbbiakban a két tudományág egymáshoz történő közelítését tűzzük ki célul, s bár a hidrológiai szaklapok áttekintésekor, az azokban megjelenő tanulmányok ismeretében örömmel tapasztalhatjuk, hogy a hidrológusok érdeklődésének homlokterében kiemelt helyet kapnak szakterületük kultúrtörténeti vonatkozásai is, ezúttal a vízszerzés néprajzi kutatásának és eredményeinek bemutatására is mód nyílik. Elöljáróban tehát a vízszerzés néprajzi vizsgálatának alapvetéseit, a technikai fejlődés rövid történetét vázoljuk. A hagyományos paraszti vízszerzés gyakorlatát, folyamatát néprajzi szempontból három, technológiájában és eszközkészletében elkülönülő szakaszra oszthatjuk. Ennek első, lényegi szakasza maga a víznyerés, amelynek során az ember a környezetében levő természetes vízforrásokat felkutatja, felismeri, hozzáférhetővé teszi s különböző technikai megoldásokkal a jövőre nézve szolgálatába állítja, hogy így biztosítsa maga vagy közössége állandó víznyerőhelyét. Ez persze a víznyerés primer formája, szekunder szinten a már korábban a közösség által feltárt víznyerőhelyek - befoglalt források, ásott kutak stb. - folyamatos kihasználásában jelentkezik. A vízszerzés második szakasza az így ki22