Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Hartmann László: Beszámoló a Szegedi Területi Szervezet 1996. évi erdélyi tanulmányútjáról

A déli órákban búcsút intve igazságos Mátyásnak és hadvezéreinek (5. kép), egyúttal búcsút intve ennek a hegynek ölén fekvő szép városnak is, utunkat Tordán keresztül folytattuk tovább egy másik híres morfológiai látványossághoz, a Torockó melletti Székelykőhöz 6. kép). 6. kép. A Székelykő Torockónál Ahogy közeledtünk e sziklaóriáshoz egyre félelmetesebbnek tűnik alakja. Nem véletlenül! Aki még nem látta, megérti ha elmondom, hogy e hatalmas szilkatömb 1130 m magas, melynek lábánál fekszik szerényen meghúzódva egy szinte miniatűr, mesébe illő falucska Torockó. A pici kis község felett uralkodik a háromcsúcsú sziklaóriás. A magasságán túl, a hosszúsága is említést érdemel, ami miatt Torockón kétszer kel fel a nap. Tulajdonképpen egyszer a rendes időben búvik elő, majd ezt követően a szikla mögé bújva és azt elhagyva kel fel ismét igazándiból. Torockót nemcsak a Székelykő teszi híressé, hanem népe, földrajzi fekvése és múzeuma egyaránt. Egy szerény külsejű házba lépve meglepődik a látogató, hogy az oly nehéz és viszontagságos időkön át, hogyan tudta megőrizni c nép igazi, hamisítatlan magyarságát és az őshazához kötődő tárgyi emlékeket. Az ajtóval szemben kis szekrényen egy korsó áll, rajta a szöveg: Istenért, Királyért, Hazáért. Világháború 1914/15. A falon Petőn képe függ. A szekrényen, a korsó mellett magyar biblia a XVI. századból. Itt minden emlék az ősi haza iránti vágy érzelmeit őrzi, sugallja és hirdeti. A Honismereti Házból a Néprajzi Múzeum felé haladva egy kis térre érkezünk meg. Középen egy hatalmas kőlap áll, táblához hasonlóan, rajta vésett szöveg, amit feljegyeztem: „Ez a falu népével együtt maga a történelem. A sziklák ölén tovább élő múlt". A múzeum gyűjteménye igazolja ezt, ugyanis Torockó népe megőrizte a múlt emlékeit, elsősorban magyar vonatkozásban, hiszen a népesség 90%-a magyar. A környéken levő bányákat már a rómaiak is művelték, természetesen az utánakövetkező századokban tovább folytatódott a föld kincsinek kitermelése. A múzeunban így tehát a bányászattal kapcsolatos szerszámok, eszközök sokasága foglal helyet. Szép emlékekkel gazdagodva indulunk tovább, ezúttal kísérőnk a kis Torockó-patak, mely visszavezet bennünket az Aranyos völgyébe, hogy ezután 1000 m feletti hegyek árnyékában, gyantaillatú fenyvesek között pihenjünk meg az Aranyos folyó partján, azon a tájon, ahol egykor az aranymosók keresték a csillogó kincset, az aranyat a meggazdagodás reményében. A felettünk levő hegysüvegre felhő ereszkedik komótosan, hogy ott megpihenjen, mi meg a folyó fölé hajolva, a régi időkre gondolva homokot merítünk tenyerünkbe és csalódottan tapasztaljuk, hogy fürkésző tekintetünk hiába pásztázza végig a homokszemeket, aranyal mégsem lelünk közötte. Ha aranyat nem is, de sok szép követ hoztunk magunkkal az Aranyos folyó medréből emlékül. Festői tájakon vezet utunk tovább az Aranyos folyó völgyében és nézelődve, lapozva a természet élő képeskönyvét egyaránt gyönyörködhetünk az erdőrengetegből itt-ott kiemelkedő sziklaszirtekben és a hol jobbról, hol balról előbukkanó zuhatagok leheletvékony, átlátszó vízfüggönyében. Néhol selymes gyepszőnyeggel díszített lankások között vezet utunk, néhol meg katonás rendben sorakozó fenyvesek fái tisztelegnek nekünk, néhol meg a lombok összebújnak, összehajtanak felettünk, mintha valamit súgnának egymásnak. Lassan alkony száll a tájra, s az erdők közt rejtőző apró falvak házaira is. A templomok kiemelkedő tornyai szinte őrként vigyázzák az emberek nyugalmát. Az utunkat kísérő patakok hol elágazva, kis szigeteket alkotva, hol ismét egyesülve folynak tovább velünk együtt sietve. Azután arrébb a hegyekről lesodródó szikladarabok állják útját a folyónak, s a víz alagutat vájva a kőtömbök alatt győzedelmesen folyik tovább. Az erdők fái helyenként egyformára nőve, egyfelé hajolva bólogatnak a simogató szél hatására, más helyen meg nagy összevisszaságban és más fajtát is maguk közé engedve élnek békésen egymás mellett, talán példát mutatva ezzel az embereknek, akik a történelem folyamán évszázadokon át egymást olykor leigázva, szolgasorba, meg rabságba ejtve szenvedtették, meg pusztították fajtájukat a békesség helyett. A siető patakokból a pisztrángok néha meglepetésszerűen felugranak, hogy megnézzék, hol is vannak és merre is tartsanak. Mindez pillanatok műve, de a látvány annál megkapóbb. Felfelé tekintve helyenként a fák ágait útként használják a mókusok, ügyes, akrobata ugrásokkal szórakoztatják az őket észrevevőket. Madarak helyett most felhők uralják az eget és elég gyakran zuhogó záporokkal lepik meg a szunnyadozó tájat. Az estre hajló órákban Topánfalva, Aranyosfő és Vaskoh sziklás térségében haladva a kopár hegyeken számunkra ritka esemény tanúi lehetünk, ugyanis bivalycsordák, tchéncsordák sokasága keresztezi utunkat. Kényelmesen, komótosan ballagnak, mennek hazafelé. A gazdák a házak előtt várják őket. Halmágycsúcsnál a Fehér-Körös völgyébe érve Honctő, Kőrösbökény érintésével, majd Galsán át megyünk Arad felé. Aradon kitűnő szakértőnktől dr. Pogány András professzortól búcsúzunk cl és köszönjük meg fáradozását. Battonyánál a határon átkelve, a hajnali órákban érkeztünk Szegedre. Mint fentebb említettem, csillogó aranyat ugyan nem találtunk, de az aranynál sokkal értékesebb emlékekkel tértünk haza a történelmi Magyarország talán egyik legszebb részéről. Hartman László IRODALOM # [1] Fodor T. -nó-Schcucr Gy.-Schweitzer F.: Az Erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok fontosabb édsevízi mészkő-előfordulásainak összehasonlító vizsgálata a hazaiakkal II. Földtani Közlöny, 112. 1982. 241-259. [2] Lászlóffy W.: A Tisza. Vízi munkálatok a tiszai vízrendszerben. Bp. 1982. [3] Újvári J.: Probléma apci iu cimpia Trassilvaniei. (A víz problémája az Erdélyisíkságon, Fordította: dr. Ávéd László) 1984. 04. 07. 39