Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Hévízi-tó állatvilága

A fenti, elsősorban külföldi kutatási eredmények többek között ana intenek bennünket, hogy a téli jégmentesítéskor csak a szükséges mennyiségű sót adjuk ki, valamint egyéb jégmentesítési megoldásokra, illetve környezetbarát technológiák fejlesztésére törekedjünk. Láthatjuk azt is, hogy mind a vízi, mind a szárazföldi környezet nehezen tudja tolerálni a sózásból felszabaduló klorid-ionok károsító hatását. Magyarországon jégmentesítésre szoruló útjainknak egy része olyan ökológiailag sérülékeny területen halad keresztül, - pl. a karszt, a természetvédelmi területek - amelyek vízbázisa, növény, illetve állatvilága könnyen sérülhet a nem kellően felügyelt jégmentesítés során. IRODALOM [1] Barótfi I. et. al.: Környezettechnika Kézikönyv, 1991. [2] Bickmore, C.-Dutton, S.: Water pollution in motorway runoff. Surveyor, 163. 5.1984.12-13. [3] Doners et. al.: Effect of road decillng salt on chloride levels In four Adirondach streams. Vater, Air, and Soil Pollution, 49.1990. 3-4.369-373. [4] Köhler, K.-Glatte, R.: Eindriugverhalten und Verteilung von Chloriden in Betonkonstruktionen des Strassenwesen. Die Strasse, 30.11.1990.344-347. [5] öllős et. al.: Vízellátás és csatornázás kémiája és biológiája. Egyetemi jegyzet. 1992. [6] Schäller, R., Stürzer, E., Kleiter, E.: Strassenabwasser - von der Entstehungbis zur Reiningung. Österreichishe Wasserwirtshaft, 43. 1991. 11-12. 290-298. A Hévízi-tó állatvilága DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1. Bevezetés Az utóbbi évtizedekben a bányászati tevékenység hatására a Hévízi-forrástó vízhozama tetemesen lecsökkent és a tó léte is veszélybe került [3, 5]. A szakvélemények szerint a Hévíziforrástó állapotváltozása és a nyirádi bauxitbányászat között közvetlen kapcsolat áll fenn. Megállapították ugyanis, hogy Nyirád térségében a karsztvíz szint csökkenésével arányosan csökkent a forrástó hozama is (30-36 m

3/min. helyett 18 m

3/min.) [14], Az állapotromlás másik okozója feltehetőleg a látogatók nagy száma (több mint 20 ezer fő/nap). Az így keletkező ún. antropogén szennyezés a tó élővilágára és az egyes élőlénycsoportok között fennálló kapcsolatrendszerre hat károsan. A változások mértékét annál jobban nyomon lehet követni, minél több élőlénycsoportról állnak rendelkezésre adatok, adatsorok. Ezt hangsúlyozza Vouk [15] is, amikor írja: „Ohne Biologie keine wissenschaftliche Balneologie" (82. oldal), és ezért lenne nagy jelentőségű a Hévízi-tó szervezett és rendszeres biológiai kutatása. A Hévízi-forrástó élővilágával kapcsolatos irodalmat áttanulmányozva kiderült, hogy ismereteink e tekintetben még mindig hiányosak és még távol vagyunk a tó ökológiai állapotának összefoglaló megírásától. Az MHT Limnológiai és Balneotechnikai Szakosztálya, Budapest, valamint az MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany, 1970-ben Hévízen tartott közös rendezvénye hatására kezdett megélénkülni az érdeklődés a tó biológiai viszonyai iránt. Korábban a halakról, hinarakról, tündérrózsákról, csigákról és csípőszúnyogokról voltak információink. 1970 után egymást követték a tanulmányok, amelyek nemcsak az állatvilág egyes fontos csoportjairól (Protozoa, Crustacea, Pisces) adtak ismertetést, hanem a tó algáiról [13] és bakteriológiájáról is [2]. Jelen tanulmány célja, (1) saját vizsgálatok és az irodalom figyelembevételével áttekintést nyújtani az olvasónak a tó állatvilágáról, (2) felhívni illetékesek figyelmét a zoológiai (de általában a biológiai) kutatások hiányosságaira. A Hévízi-forrástó Európában páratlan, ehhez hasonlót csak a messzi Új-Zéland szigetén lehet találni. A tó térfogata 128 ezer m

3, a víztükör felszíne 4,64 hektár, átlagos vízmélysége 2,75 m. A vízhőmérséklet eloszlása nyáron és télen egyenletes. A tó kráterének alján nyíló forrásbarlangból eltérő hőmérsékletű (17-41 'C) források fakadnak, melyeknek átlaghőmérséklete 39 °C. A vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú hévíz, az összes oldott anyag tartalma 500-800 mg/l. A felszíni víz hőmérséklete 1978-tól 1982-ig 29,7 °C-ról 28,6 °C-ra esett vissza, melyet a tóforrás vízhozamának csökkenésével magyaráznak. 2. A forrástó állatvilágáról általában A tó állatvilágáról „jóhiszemű" áttekintést ad Zsirai [16]. Azonban a munkában sajnos semmiféle hivatkozás sincs azokra a szakemberekre, akik a fajokat tudományos igényességgel meghatározták, továbbá, az említett fajok nevei is pontatlanul vannak közölve. Ezalól kivételt jelent Pintér István, aki a csigákat (Gastropoda) szakszerűen vizsgálta. Ezért tudományos szempontból az idézett munkából csak az a következtetés vonható le, hogy a forrástóban - a csigákon kívül számos más állatfaj is élhet, melyek a következő állatcsoportokba sorolhatók: Protozoa (egysejtűek); Porifera (szivacsok); Turbellaria (örvényférgek); Nematoidea (fonálférgek); Rotatoria (kerekesférgek); Crustacea (rákok); vízi Coleoptera (vízi bogarak); vízi Heteroptera (vízi poloskák); Diptera (kétszárnyúak); Pisces (halak). A fentebb említett állatcsoportok közül, a fellelhető szakirodalom alapján a következőket tárgyaljuk: Testacea (Protozoa, héjas állatkák), Rotatoria (kerekesférgek), Crustacea (rákok), Culicidae (igazi szúnyogok, Diptera), Gastropoda (csigák), Pisces (halak). 3. Testacea (héjas állatkák) Az egysejtű állatok közül ez ideig csak a Testacea-kat vizsgálták [4], 84 fajt találtak, melyek 11 családba sorolhatók. A fajok közül hiányoztak a magas hőmérsékletet kedvelő planktonikus taxonok (pl. Difflugia limneticá). Feltételezhetően az intenzív vízmozgás gátolja meg a fajpopulációk elszaporodását. A Testacea fajszám a forrástó különböző területein eltérő. Legkisebb a vízi növényeken élők száma (35), legmagasabb a lefolyó csatornában (74). A tó parti zónájában 49 faj jelenlétét mutatták ki. A fajok között nem találtak egyet sem, amelyik Európában nem élne. 4. Rotatoria (kerekesférgek) A kerekesférgek közül jelenleg biztosan csak egy faj ismert, a Branchionus calyciflorus (Pallas) var. dorcas (Gosse) (det.: Zánkaí). 1994 tavaszi mintákból került elő nagy tömegben [11]. Kozmopolita faj, nagymértékű alkalmazkodó képesség jellemzi. 5. Crustacea (rákok) A vizsgálatok során 5 Cladcera, 6 Ostracoda és 4 Copepoda faj, illetve taxon jelenlétét mutatták ki [10, 11]. A különböző élőhelyeken eltérő volt az uralkodó rákfajok előfordulása. A planktonban a Macrocyclops albidus (Jur.) volt 21