Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Hévízi-tó állatvilága

a domináns, mellette csak a Microcyclops varicans (Sars) fordult elő jelentős számban. Egyedsűrűségük a felső 4 m-es vízrétegben tavasszal jelentősen nagyobb volt (Macrocyclops: 267 e/100 1., Microcyclops: 60 e/1001.), mint nyáron (12 e/1001.; 17 e/1001.). Lárváik mélységi elhelyezkedése is eltérően alakult a két évszakban. Tavasszal a két Copepoda faj együttes egyedszámának 88%-a, nyáron közel 60%-a helyezkedett el a felső 4 m-es vízrétegben. A mennyiségi mintákban más rákfaj nem volt kimutatható. A hálós planktonmintákban természetesen más rákfaj is előkerült alacsony egyedszám %-ban (Ilyocryptus agilis Kurz, Cypria ophtalmica (Jur.), Schizopera sp.). Ugyancsak a hálós planktonmintákban 1994 tavaszán nagy egyedszámban figyelték meg az Oscillatoria tenuis var. tergestina Rbh. nevű kékalgát (det.: Vörös), melyet Vízkelety [13] már 1973-74-ben is gyakorinak említett. A Pseudanabaena papillaterminata (Kiss.) Kukk algafajt is ezekben az években találták meg Hévízi-tóban [13] és új hazai fajként írták le. Kis példányszámban 1994-ben is előkerült (det.: Vörös) [11], Elő iszaplakó rák csak a tavaszi vizsgálatok során volt gyűjthető, a nyári időszakban csak Ostracoda héjak kerültek elő. Tavasszal a krátertől legtávolabbi gyűjtőhelyen a Cypridopsis vidua (O. E Müller) volt az uralkodó Ostracoda, mellette előfordult még a Metacypris cordata (Br. et Rob.) is, egyedsűrűségük 1-2 db/dm

2 volt. A kráterhez közeledve a Macrothrix laticornis (Fischer) nevű Cladocera egyedszáma volt a legmagasabb, előfordult még a Metacypris cordata (Br. et Rob.), valamint a Cypris ophtalmica (Jur.) is. A fajok egyedszáma 2-3 db/dm

2 értéket nem haladta meg. A kráterhez legközelebb eső gyűjtési helyen az uralkodó faj a Cypris ophtalmica (Jur.) volt, melyet jóval kisebb egyedszámban az Iliocryptus sordidus (Liév.) követett. Sűrűségük elérte 8-9 db/dm

J értéket is. A különböző felszínek (facölöp, beton oszlop, vízalatti fatörzs stb.) bevonatában (alga és moha) élő rákegyüttes 91-93%-át a Cypridopsis vidua (O. F. Müller) nevű kagylósrák alkotta [10], Kísérő fajként felbukkant a Cypria ophtalmica (Jur.) is. A különböző hínárfajok (Potamogeton, Ceratophyllum és Ranunculus) bevonatában ugyancsak a Cypridopsis vidua (O. F. Müller) volt az uralkodó, azonban a facölöpök és a beton oszlopok kísérő fajaitól eltérően, itt az Eucyclops serrulatus (Fisch.) is megtalálható volt. Szórványosan előfordult még: Macrocyclops albidus (Jur.), Cypria ophtalmica (Jur.). A Nymphaea rubra Roxb. vízen úszó levelein a Cypridopsis vidua (O. F. Müller) és a Cypria ophtalmica (Jur.) egyenlő arányban éltek. Az 1970. évi vizsgálatokkal összevetve [10] 1994 tavaszán a bevonatban élő rákok összetételében változást lehet felfedezni. Egy korábban nem észlelt Harpacticida, egy Schizopera faj szaporodott el a parti övben [11], amely még a planktonban gyűjtött hálós mintákból is előkerült. A rák részletes rendszertani vizsgálata alapján, nagy a valószínűsége annak, hogy a tudományra nézve új fajt sikerült találni. Az élőkön kívül 4 rákfajnak, illetve genusznak csak a maradványait találták meg [Daphnia sp., Candona sp., Limnocythere sp., Darwinula stevensoni (Br. et Rob.)] [10]. Minden meghatározott faj - a Schizopera sp.-t kivéve - kozmopolita, vagy Európában igen elteijedt és tág ökológiai valenciával is rendelkezik. A rákok faunalistáját tanulmányozva feltűnő, hogy a Hévíziforrástóban négy olyan Cladocera faj is él (Ilyocryptus sordidus (Liév.), Ilyocryptus agilis Kurz, Macrothrix laticornis (Fisch.), Leydigia acanthocercoides (Fisch.), melyeket mind ez ideig - a hozzáférhető irodalom alapján - más hasonló vizekben nem találtak (lásd: [10] irodalmát). Az ilyen hőfokú kénes vizekben általában a Daphnia, Alona és Chydorus genusz fajait írták le. A Hévízi-forrástóban talált Ilyocryptus, Macrothrix és Leydigia előfordulásának magyarázata az lehet, hogy a tó forrásbarlangjából a kráterbe, illetve a tóba kerülő forrásvíz egyedülálló módon egyszerre tartalmaz szulfidot (S

2"~4 mg.dm"

3) és oxigént (0

2~2 mg.dm'

3) [3]. E mellett az Ilyocryptus sordidus (Liév.)-t eurytherm (5,5-26 °C), & Leydigia acanthocercoides (Fisch.)-t pedig eurytherm és thermophil (optimális hőmérséklet: 15-26 °C) fajnak tartják [7]. A kimutatott fajok - kettő kivételével - a biotekton életközösségének tagjai. A planktonban két Cyclops faj (Microcyclops varicans, Macrocyclops albidus) az uralkodó. A forrásbarlangból előtörő vizet hamar benépesítik, annak ellenére, hogy a planktonvizsgálatok helyein a vízhozam legalább 230-350 dm -s'

1 körül lehetett [3]. Rylov [12] & Microcyclops varicans (Sars)-ot melegstenothermnek, a Macrocyclops albidus (Jur.)-t pedig eurytherm fajnak tartja. A Schizopera faj elszaporodásának az lehet a magyarázata, hogy a forrástóban 1970 és 1994 között megváltoztak az ökológiai körülmények. Feltehetőleg az állat már korábban is a tóban élt, de olyan kicsi volt a példányszáma, hogy a kimutathatóság alatt maradt. Mivel a jelenlegi vizsgálatok szerint nem azonos az Európából ismert két Schizopera fajjal, behurcolása is kizárt. Sőt nagy a valószínűsége annak, hogy endemikus, azaz egy olyan állat, amely a világon kizárólag csak itt él! 6. Culicidae (igazi szúnyogok) Hévízen a csípőszúnyogok vizsgálata régi keletű. A gyógyfürdő és fürdőtelep vendégeinek nyugalma érdekében, már 1938ban elkezdődött a szúnyogok elleni védekezés előkészítése [6]. Már az akkori irodalomban megállapították, hogy „Sem a Hívízi-tóban, sem a Hévízi-csatornában nem találtam szúnyoglárvát" [6,112. oldal], „A Hévízi-tóban tudomásom szerint nem fejlődnek csípőszúnyogok." (Tóth Sándor levélbeli közlése Zircből, 1995. január). Erről a területről ismert szúnyogok (Annopheles, Theobaidia, Aedes, Culex genuszokhoz tartozó 13—14 faj) a tó környéki rétek és erdők időszakos elöntéseiből származnak. 7. Gastropoda (csigák) Pintér I. [8] 12 éven át végzett gyűjtései alapján a forrástóból 17 fajt és 3 változatot, a levezető csatornából 20 fajt és 3 változatot mutatott ki. Vizsgálataiból azt a megállapítást vonta le, hogy a Hévízi-tóban és annak lefolyásában nem él semmiféle sajátos meleg vízi csigafaj, holott ennek előfordulására számítani lehetett. Magyarországon ugyanis több melegvízben élő fajt tartanak számon (pl. Tata, Kácsfürdő, Miskolctapolca). Ennek a ténynek okait kutatva Pintér I. [8] két okot említ meg: (a) Hévíz geológiailag nem elég öreg, mivel csak a pleisztocénben keletkezett, (b) a 30 °C feletti hőmérséklet nem kedvezett a „melegvízi" csigafajok meghonosodásának. 8. Pisces (halak) A forrástó halfaunájáról összefoglaló jelleggel Bíró [1] számolt be. Mindössze öt fajt talált a tóban és lefolyójában: Leuciscus cephalus L. (fejes domolykó), Leuciscus idus L. (ónos jász), Rhodeus sericeus amurus Bloch (szivárványos ökle), Gambusia affinis Baird et Girard (szúnyogirtó fogasponty), ugyanakkor a korábbi irodalomi adatokat is figyelembevéve „15 biztosan kimutatott" halfajról tesz említést. A fajok közül a szúnyogirtó fogaspontyról érdemes szólni. Ezt a trópusi, szubtrópusi elteijedésű fajt 1939-ben [9] kísérlet céljából ketrecben helyezték el a tó levezető csatornájában. „Egy alkalommal valaki megrongálta a ketrecet, a szúnyogirtó fogaspontyok kiszabadultak, és kedvező körülményeket találva gyorsan elszaporodtak." [9,158. oldal]. A Gambusia betelepítésének jogossága körül azonban nem minden világos. Hiszen Mihályi [6], mint erről a szúnyogoknál szóltunk, 1938-ban sem talált egyetlen csípőszúnyoglárvát, sem a tóban, sem csatornájában. Akkor pedig mi értelme volt a hazánkban idegen halfaj betelepítésének? Jelen pillanatban sajnos már nem lehet rekonstruálni a tó korábbi biológiai állapotát, azaz nem lehet megállapítani a hal kártételét a forrástó élő rendszeré-