Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Köles Péter: A vegyszeres síkosságmentesítés hatása a környezetre Magyarországon és más országokban

szennyeződés jele. A kloridokat jó oldhatóságuk miatt a felszíni és talajvizek áramlásuk során magukkal szállítják és ezért a tengerekben, óceánokban gyülemlenek fel. A tiszta felszínközeli talajvizekben a kloridok mennyisége jóval 100 ppm alatt van. Az utakról télen lefolyó nagy sótartalmú vizek a folyókba jutva annak sókoncentrációját rövid időre 3000 ppm-re is emelhetik. Terheletlen természetes élővizek klorid-tartalma 10 ppm körüli. Ha a mért adatok elérik a 200-300 ppm értéket, akkor az már erős szennyezettségre utal. A környezetben a nagy sóterhelés az ionkészlet változását okozza, ami oly mértékű is lehet, hogy a folyóvizek eredeti, természetes kémiai összetétele többé már fel sem ismerhető (Öllős et al. 1992). gás éves ütemének megfelelően halmozódtak fel az út melletti talajban. Ha a klorid-ionok horizontális mozgását vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg ebből a kis számú vizsgálatból, hogy 5 m-re az úttól még az egyes vizsgált szinteken belül nem mutathatók ki a klorid-ion rétegződése. Mennyiségének átlaga azonban meghaladja a távolabbról vett mintákét. Az egyéb minták vizsgálatából is az tűnik ki, hogy a klorid-ion a talaj mélyebb rétege felé mozdul el, de a talajművelés mikéntje befolyásolja azt. Az egyik esetben ugyanis csak keverés történt a talajműveléskor, míg a másik esetben forgatás. Az őszi búza alá tárcsáztak, a 2. ábra. A Cf ion jelenléte az úttól 1 m-es távolságra (1994. 07. 09.) Természetesen a tavak, vízfolyások térfogata, a víztükör nagysága, a víz mélysége, mind-mind befolyásolja azt, hogy hogyan képesek tolerálni a természetes, háttér terhelés feletti klorid-ion szennyező hatását. A vízgyűjtő felületről érkező klorid-ion mennyisége és hatása a vízi ökoszisztémákra attól is függ, hogy mekkora a tó, vízfolyás vízgyűjtője, a jégmentesítésre felhasznált anyag mennyisége, az úthálózat felülete és az, hogy az úthálózatról lefolyó, kloriddal szennyezett vízből végeredményben mennyi jut a befogadóba. Ez utóbbit a talaj típusa, a talaj szivárgási tényezője, a domborzati tényezők, és a talaj növényborítottsága határozza meg. Mint a korábban említett USA-ban végzett vizsgálat is mutatja, a klorid-ion terhelés az érintett területeken hosszan tartó, bár térben és időben folyamatosan csökkenő tendenciájú folyamat. A jégmentesítés helyétől távolodva, csökken a klorid-ion koncentráció a talajban. Kutatásaink során mi is vizsgáltuk a talaj klorid-ion tartalmát. Az M 3-as autópálya és a 30-as főút mentén vett talajminták labor eredményeit elemezve mi is tehettünk néhány az előzőekkel egybevágó megállapítást. A mintákat 1994. július 9-én vettük, különböző távolságra az úttesttől. Egyrészt arra szerettünk volna - természetesen csak jelzés értékű - információt kapni, hogy a sószórás helyétől távolodva hogyan változik a klorid-ion terheltség, másodszor pedig a felszíntől a mélybe haladva hogyan változik koncentrációja. Egy m-es mélységig vettünk talajmintákat az M 3-as mellett, amelynek átlag eredményeit a (2. ábrán) láthatjuk. Érthetó módon a talaj felső 0-5 cm-es rétegében viszonylag csekély a klorid-ion tartalom, ami az ion nagy mobilitására utal. A tavaszi, nyári csapadékkal könnyen lemosódik a mélyebb rétegek felé, növelve azok klorid tartalmát. 20-30 cm között találhatjuk az első koncentráció csúcsot, amit egy másik követ 80-90 cm-nél a mélyben. Valószínű, hogy ezek a klorid mennyiségek a vízmozkukorica alá szántottak. A talajművelés tehát megváltoztatta a beszivárgás folyamatát (3/a és 3/b ábra). 0-10 10-20 mélység [cm] 20-30 0-10 b) 10-20 mélység [ cm) 20-30 3. ábra. A CT ion jelenléte az úttól 100 m-es távolságra (1994. 07. 09.) a) szántott talajművelés, b) tárcsás talajművelés 20