Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Dobos Irma: A 75 éves Magyar Hidrológiai Társaság tevékenységét bemutató kiállítás

november l-jén megnyílt Európa első polgári technikai főiskolája, az Institutum Geometricum, amelyet 1872-ben M. kir. József-Műegyetem néven egyetemi rangra emeltek. Az Institutum Geometricumban végzett Bodoky Károly, Herrich Károly, Huszár Mátyás, Beszédes József, Lányi Sámuel, Vásárhelyi Pál és még sok kiváló vízépítő mérnök. A magyar mérnökök első tudományos fóruma 1867-től 1944ig működött előbb Magyar Mérnök-Egyesület, később Magyar Mérnök- és Építész-Egylet néven. A vízimérnökök nagy részét ez az egyesület, annak Vízépítészeti, majd Vízépítőipari Szakosztálya tömörítette. Az egyesület első elnöke Hollán Ernő (1824-1900) hadmérnök, a Vízépítészeti Szakosztály első elnöke pedig Herrich Károly (1818-1888) vízimérnök. Az egyesület 1917. évi kiadványából tudjuk, hogy vidéki osztályokat is szerveztek. Nagy súlyt fektettek a külföldi szakirodalom fordítására és kiadására, valamint a hazai szerzők monográfiáinak megjelentetésére. 3. Nagy elődök nagy tervei és megvalósításuk E témakört két tabló és egy vitrin öleli fel. Elsőként nagy folyóink mappációjával és szabályozásával és az abban részt vevő nagynevű vízimérnökeinkkel ismerkedhetnek meg a látogatók. Széchenyi István koncepciójának megvalósítói között szerepel Vásárhelyi Pál (1795-1846) a Duna és a Tisza, Beszédes József (1786-1852) a Sárvíz, a Kapós és a Sió szabályozásában, Lányi Sámuel (1791-1860) a Tisza és északkeleti mellékfolyóinak, Huszár Mátyás (17787-1843) a Körösök és a Duna térképezője, KvassayJenő (1850-1919) több kikötő építésének kezdeményezője, az 1885. évi vízjogi törvény egyik megalkotója. A mélységi vízkutatást és -feltárást egy már korábban fúrószerszámokkal berendezett vitrin és egy tabló mutatta be. A vitrin kiegészült néhány Zsigmondy Vilmoshoz (1821-1888) kapcsolódó fényképpel. Ez pedig Ferencz József megtekinti a margitszigeti hévízkutat, Zsigmondy Vilmos sírja a Kerepesi temetőben és az 1971. évi szobor koszorúzása (2. kép). A felszín alatti vízkutatásban nagy szerepe volt az 1869-ben alapított Magyar kir. Földtani Intézetnek, Szabó József (1822-1894) geológus professzornak, Halaváts Gyula (1854-1926) geológusnak, aki az Alföld rétegtani viszonyainak tisztázása mellett elkészíti az ország első artézi kútkataszterét. Egy-egy kép utal az első és a második ásvány- és gyógyvíztérképre (Chyzer K. 1886), az első vízjogi törvényre (1885) és az ország artézi kútjait ábrázoló térképre. 4. A Hidrológiai Szakosztály megalakulása és működése Az önálló Hidrológiai Társaság életre hívását már 1916-ban Marenzi Ferenc Károly őrgróf és Bogdánfy Ödön vízimérnök kezdeményezte. A háborús viszonyok a következő évben csak a Magyarhoni Földtani Társulaton belül Hidrológiai Szakosztály létrehozására adtak lehetőséget (3. kép). A munkaköri leírás Bogdánfy Ödön munkája. 2. kép. Zsigmondy Vilmos városligeti szobrának koszorúzása (1971) 3. kép. A Szakosztály pecsétje A két világháború között a szakosztály tevékenysége főként hidrogeológiai jellegű, amelyet aHidrológiai Közleményekben és 1921-től a Hidrológiai Közlönyben megjelent publikációk tükröznek. A geológusok figyelme főként az Alföld felé fordul, ahol az ivóvízfeltárás mellett a hévízkutatás is központi kérdés. Ebben a témakörben Sümeghy József (1892-1955) és Pávai Vajna Ferenc (1886-1964) munkásságát emeli ki a kiállítás. A Hidrológiai Közlöny adott lehetőséget, hogy Horusitzky Henrik hidrogeológiai munkája a fővárosról megjelenhessen. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár mutatja ki a budai dolomitban a vízemeleteket és ezen belül megalkotja a hévizes áramlási rendszert (4. kép). 5. Az önálló Magyar Hidrológiai Társaság A kiállítás legnagyobb része az önálló Hidrológiai Társaság 43 évét villantja fel. 1949-ben a vízügyi szolgálat mindinkább felfelé ívelő szerepe és a Hidrológiai Szakosztály nagy létszáma (400 fő) segítette az önálló tudományos egyesület megalakulását. Az egyesület elnöke - az 1944 óta a Szakosztály elnöke -, Vitális Sándor Jett. Ebben a minőségben két alkalommal összesen 17 évig, 6 évig a Hidrológiai Közlöny szerkesztőjeként és 4 évig a Szerkesztő Bizottság elnökeként szolgálta a magyar vízügyi 46