Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Kaliczka László: Tudományos ülés Veszprémben

C(h) at ox ox és d6c ~df — (OD—) dx dx dx \p(c,x,t

) ahol a h a talajnedvesség potenciálja; K a hidraulikus vezetőképesség; C a talaj vízkapacitása; x helykoordináta; t az idő; c a koncentráció; 8 a talaj víztartalma térfogatszázalékban; D a diszperziós tényező; q a fajlagos vízszállítás; míg S és <j> a vízmozgás, illetve a transzport egyenlet forrástagja. Szalóki Sándor (ÖKI, Szarvas): „Vízháztartási vizsgálatok a talajvízszint feletti zónában, különös tekintettel a csapadékot meghaladó, és attól eltérő minőségű vízterhelési gyakorlati esetekben" című előadása három évtized talajvíz háztartási vizsgálatainak néhány eredményét ismertette. A víz-tápanyag és egyéb anyagterhelések bizonyos határig fokozzák a párolgást és párologtatást, valamint a táp- és egyéb elemek felvételét. A nagy lombfelületű növények képesek évi 700-750 mm víz elpárologtatására. A kalászos gabonák 400-500 mm körül fogyasztanak egész évben, amelyből a téli félévi párolgás csak 50-80 mm közötti. A nitrogén lemosódást gyorsítja az öntözés, de a lemosódó mennyiség azonos tápanyagpótlás esetén kevesebb lesz, mint öntözés nélkül, mivel az öntözött növények a nagyobb terméshez több tápanyagot vesznek fel. Szünet után a levezető elnök, Stefanovits Pál professzor felhívta a figyelmet arra, hogy a talaj nem úgy működik, mint egy computer, így azonos beavatkozásoknak esetenként igen eltérő következményei lehetnek beszivárgási területen is. Németh Tamás (MTA, TAKI): „Nitrogén-átalakulási folyamatok a talajban" című széles ívű előadásában nemzetközi kitekintéssel hasonlította össze a hazai eredményeket. A talajjal kapcsolatban lévő nitrogén 92%-a szerves anyagokban lekötve található, és csak 2-3%-a van olyan ásványi formában, amely oldódással a növények számára felvehető. Sigmond Elek 1934-ben kiadott .Általános talajtan" című művében úgy fogalmazott, hogy a talajban alakul át a szervetlen anyag szervessé, élő szervezetté, és ugyancsak itt bomlik el anorganikus vegyületekké. A talajnak a növények táplálásán túl továbbbi fontos funkciói: a szűrő, a raktározó, a méregtelenítő és a kiegyenlítő képességek. A termesztésbe vont talajok humuszos rétegének vastagsága, a humusztartalom mennyisége és összetétele alapvetően meghatározzák azokat a folyamatokat, amelyek erdményeként a különböző elemek, szervetlen és szerves vegyületek kerülnek a talajok rétegeibe. A gyökérzóna alá mosódott részük már nem képes részt venni abban a körfolyamatban, amelyet a növényi tápfelvétel döntően befolyásol. A nitrogén trágyázás hatására a többlet nitrát a talaj mélyebb rétegeibe a gyökérzóna alá mosódva a talajvizet szennyezheti. Cinkota Imre (GATE): „Fizikokémiai változások a beszivárgás hatására az agyagos fedőrétegekben, különös tekintettel a természetes csapadék-beszivárgástól eltérő esetekre" című előadása tömör értékelést adott a talajvízszint feletti anyagmozgási folyamatok elméleti rendszeréről. A transzport folyamatok leírására a nemegyensúlyi termodinamika kereteit, az anyagmegmaradási mérleg egyenletet kell használnunk. Ennek egyik oldala tartalmaza a forrásparamétert, a másik oldala s szivárgási térre jellemző sűrűség és koncentráció-változást, a folyadékfázis, illetve az oldott anyag áramlási sebességét. A forrás oldal a biokémiai reakcióktól, tápanyag felvételtől, szennyezéstől, bomlástól függ; a tömegáramlást i szorpció, mállás, redox-folyamatok, komplex molekulák és kolloidképződések, mineralizáció befolyásolják. A zárszót Németh Tamás tartotta. A rendezvény 60 fős hallgatósága szakmailag szerencsésen sokszínű volt, mutatva, hogy az ilyen több szakmát érintő megbeszélésekre a tudományos társadalmi szervezetek a legalkalmasabbak. Az ankét legfőbb tanulsága: a hazai kutatási-oktatási munkákból már rendelkezésre áll az a természettudományos ismerettömeg, amit a nem vízszerű, szennyezett folyadékok beszivárgási folyamatainak mérnöki tervezésénél és a hatósági munkában mielőbb helyes megfogalmazással kellene széleskörűen alkalmazni. így pl. helytelen az „altalaj" szivárgási tényezőjéhez, vagy a talajvízszint mélységéhez kötött merev ragaszkodás a szennyezett folyadékok elhelyezésénél. Szlabóczky Pál Tudományos ü Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, Környezettudományi Munkabizottsága, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya, a Magyar Kémikusok Egyesülete Veszprémi Területi Csoport Analitikai Szakosztálya és az MHT Veszprém Megyei Területi Szervezete 1994. január 19-én a VEAB székházában tudományos ülést tartott. A tudományos ülésen hét előadás hangzott el, a nagyszámban megjelent érdeklődő aktív részvétele mellett. Pásztó Péter (Környezetgazdálkodási Intézet): „A szénhidrogének fizikai, kémiai és biotechnológiai eltávolításának lehetőségei a talajból és a talajvízből" címen tartott előadást. Az előadás során tájékoztató hangzott el arról, hogyan terjed az olajszennyezés a talajban (homogén talajösszetételt feltételezve), illetve miként változik a szennyezett talajtömb, ha már a talajvizet is elérte a szennyezés. A szennyezett tömböt védeni kellene a csapadékvizektől a szennyezettség idején. Az előadás során ismertette az olajszennyezett talaj biológiai tisztítása lehetőségeit. Nagyon fontos tudni, hogy a baktériumés Veszprémben törzsek, amelyekből többet is ismerünk, mire képesek? Különböző olajszennyezések nem egyformán bonthatók a köztudatban csak „olajfaló baktériumaként számontartott szervezetekkel. Ezekből öt-hatfélét lehet alkalmazni; a megfelelő törzs meghatározását előzetesen analitikai vizsgálattal célszerű meghatározni. A kultúrák kiválasztásánál fontos az időtényező. Az engedélyezési eljárás a baktériumok alkalmazása esetén kötelező. A biológiai tisztítás során 30 000-40 000 mg/m

3-es szennyezettség 100-500 mg/m

3-es értékre csökkenthető. Szeghlet Péter-Szabó István (Pannon Agrártudományi Egyetem Keszthely): „Kommunális szennyvíztisztítás lápi szennyvízelhelyezéssel" címmel tartottak előadást. Az előadók a keszthelyi szennyvizek 6x16 ha méretű kazettákra történő vezetéséről, illetve ennek hatásairól adtak beszámolót. A szennyvíz tisztítását biológiai módszerekkel oldják meg. Sekély vízmélységű növényzettel borított területen a szennyvízben lévő kémiai szennyezéseket a növények használják fel növényi szerkezetük felépítéséhez.