Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Környei László: A Víz Vilánapja (1994. március 22.)

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK A Víz Világnapja 1994. március 22. (Water for All) A vfz az élet... A víz az élet, a víz a lét, őrizd az ország vízkészletét. Zúgjon a folyó, s a kis patak, E kettőt védve véded magad. Víz a talajban, víz a hegyen: Dolgunk, hogy kristálytiszta legyen. Gábri Mihály Az Egyesült Nemzetek Szervezete 47. közgyűlése nyilvánította ezt a napot a Víz Világnapjává. Erről a Hidrológiai Tájékoztató 1993. októberi száma 40. oldalán beszámoltunk, azzal, hogy 1994-ben hazánk is megfelelő keretet fog találni a nap megünneplésére. Erre került sor ez évben, méltó helyen és körülmények között, a Néprajzi Múzeum dísztermében Budapesten. Az ünnepi ülést bevezette a Magyar Hidrológiai Társaság fehér-kék selyemzászlójának PRO AQUA-s bemutatása és elhelyezése a megjelent -200 fős közönségnek. Dr. Juhász József egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg a programot. Rámutatott, hogy a vízínség elsősorban az észak-afrikai, közel-keleti és a Szaharától délre fekvő országokat veszélyezteti. Európa egyetlen érintett országa Magyarország, a FAO jelentése szerint. A vízhiányos területeken a víz árának ugrásszerű emelkedése következik be, s ezzel minden vízpazarlás megfizethetetlen luxussá válik. A korlátozott édesvízkészletek nem körültekinthető hasznosítása egyre erősebben veszélyezteti mind a fenntartó fejlődést, mind a környezet védelmét. Vízszegénységünk oka volt annak, hogy Európa országai közül szinte elsőként gondoskodtunk a vízgazdálkodás gyakorlati alapját lefektető Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítéséről 1954-ben. 1962-65-ben és 1975-80-ban újabb kerettervek készültek, ha a 25 év különbséggel készült kerettervek vízkészlet adatait vizsgáljuk, azok csupán 10%-on belüli eltérést mutatnak. Ez jelzi, hogy a készletmeghatározás megbízható adatokkal szolgál a vízgazdálkodás számára. Az egészséges ivóvíz és a biztonságos szennyvízelvezetés elérhető áron - minden ember alapvető joga. A felszín alatti vizek mennyiségi óvásának alapvető módszere, hogy a vizet nem használjuk minőségénél alacsonyabb célra. Az ivóvízminőségű vizet nem használjuk ipari víznek, vagy öntözésre, mert arra más víz is megfelel. A víz a környezet egyik létfeltétele, és otthont nyújt számos olyan élőlénynek, amelyektől végső fokon az emberiség jóléte függ. A természetes vízrendszerek megbolygatása sok ilyen ökorendszer önmegújító képességét csökkentette. A szennyezések, közöttük a határokon túl terjedő szennyezés rontják a vízkészletek minőségét. Az ésszerű vízgazdálkodáshoz megfelelő közgondolkodást kell kialakítani. Dr. Schamschula György miniszter, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetője „A vízgazdálkodás, vízkárelhárítás és a vízi közlekedés jelene és jövője" tárgyában tartott előadást. Méltatta a Víz Világnapja jelentőségét, a víznek életünkben betöltött nélkülözhetetlen szerepét. A szakembereknek hittel kell szolgálni feladataikat; a víz és a környezetvédelem szorosan összefüggő szerepére mutatott rá előadásában. Értékelte édesvízi készleteinket. Történelmi bevezetéssel vázolta az árvízmentesítés hazai munkálatait, amelyek két és félmillió ember életlehetőségét biztosítják, e téren még hátra van a védvonalak erősítésének kérdése. A mentesített területeken kellett kiépíteni a belvízcsatorna-hálózatokat, szivattyútelepeket. E munkák tették lehetővé a közlekedés kiépítését, biztosították a folyami, belvízi hajózás hazánkban néha elfelejtett lehetőségét. Lakosságunk vízellátása az év végére 97-98 százalékos lesz, a kormányzat és az önkormányzatok munkavégzése az utóbbi években biztosította a nagymértékű fejlesztést. Sajnos a szennyvízelvezetés és így településeink csatornázottsága, a szennyvíztisztítás jobban elmaradott. Az Európai Közösséggel együtt programot készítettünk ennek felszámolására, amelynek végrehajtása az elkövetkező időszak feladata lesz. A közművek üzemeltetésénél fokozottan szükséges a szolgáltatás biztonsága, ehhez a gazdasági alapok, a szakgárda és a szervezet korszerű megerősítése. Feladatainkat, a tudományos kutatást figyelembe véve, a tudósokkal együttműködve kell végrehajtani. Dr. Gyurkó János miniszter, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium vezetője „A vízkészlet mennyiségi és minőségi védelme és a konstruktív szankcionálás" tárgyában tartott előadást. Előadását egy amerikai elnöki idézettel kezdte: „Ha kiszárad a kert, akkor ismerjük meg a víz értékét". Az elkövetkező idők sokkja az emberiség részére az édesvíz hiánya lesz, a talajvíz csökkenni fog, a mocsaras részek eltűnnek. Az édesvizek egyik fő veszélyeztetője az ipar, a földhasználat globális kiterjesztése, a trópusokon az erdők kiirtása és más negatív hatások okozzák az édesvízkészlet csökkenését. 1994. január l-jétől hazánkban új vízminősítési szabvány lépett életbe. A vízi élettérben nagy szükség van tavaink védelmére, így a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó környezetének fokozott vízvédelmére. A környezetvédelmi stratégia fő szempontja a megelőzés, bebizonyosodott, hogy e téren a halogatás több áldozatot jelent, és a következő generációknak okoz nehézséget. A kötelezettségeink a környezetvédelemben nemzetköziek. A környezetpolitikánkban decentralizálni szükséges. A piacgazdaságra történő áttérés a környezetvédelemben is hazánk sok régi gondját vetette fel, a résztvevők felelősségi rendszerét megfelelően kell figyelembe venni. Dr. Tóth Sándor főosztályvezető, dr. Szabó János földművelésügyi miniszter külföldi távolléte miatt, annak előadását ismertette: „A mezőgazdaság és a mezőgazdasági ipar helyzete és fejlesztésének vízgazdálkodási alapja" tárgyában. A vízhiány a növénytermelésben kultúránként korlátozó tényezőt jelent. A piaci lehetőségeket is figyelembe véve, a hazai mezőgazdaságunkban a vetőmag termelésben és egyes gyümölcsök előállításánál kell biztosítani az öntözés lehetőségét. Hazánkban összesen a termőterület öt százaléka öntözhető, ezt is csak hatvan százalékban használjuk ki akkor, amikor a világátlag tizenhét százalékos. A nagyüzemi öntözőrendszereinket az egyeduralkodó állami ellátásról vállalkozói alapra kell átalakítani. Erdőgazdálkodásunk a növényzetével alkalmazkodik a természetes állapotokhoz, így a vízhez is. A talajvíz csökkenése változtatta erdeink faállományának összetételét, így került sor többek között kocsányos tölgyeseink pusztulására is. A bányaművelés víztelenítő hatása nagy területeken okozott gondokat erdőgazdálkodásunkban. A Duna-Tisza közi hátságon a talajvíz csökkenése veszélyezteti az ott lévő erdők fennmaradását. Az élelmiszeriparban törekedni kell a felhasznált víz mennyiségének csökkentésére, a vízvisszaforgatás növelésére, az ivó- és 63