Hidrológiai tájékoztató, 1993
2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Megemlékezés Mihálik Jánosról, születése 175. évfordulóján
Megemlékezés Mihálik Jánosról, születése 175. évfordulóján Mihálik János (1818-1892) Mihálik János 1818. december 28-án született Aradon. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Nagyváradon és Szegeden végezte. Apja mérnök volt, ő pedig a katonai pályát választotta. 1835-ben a tullni, majd a hainburgi mérnökkari iskolát végezte. 1842-ben mérnökkari hadnaggyá avatták. Amikor Széchenyi István 1843-ban a Duna-szabályozás kérdésével foglalkozott, kapcsolatba került Mihálikkal. Széchenyi biztatására a pesti Mérnöki Intézetbe iratkozott be és 1845-ben ott is mérnöki oklevelet szerzett. Ekkor kilépett a hadsereg kötelékéből és a Ferenc-csatornához került, s mint igazgatósági segédmérnök dolgozott. 1847-ben hosszabb tanulmányutat tett nyugat-európai országokban. Olaszországban a jelentős Pó szabályozási munkáiban vett részt mint főmérnök. Hazatérése után megbízták a Ferenc József-csatorna torkolati szakaszának, Monostorszegről Bezdánba való áthelyezésével. Széchenyi felkérésére a Tisza-szabályozás ügyével is foglalkozott, és PaleocapávaX szemben Vásárhelyi Pál nézeteit képviselte. A szabadságharc megszakította Mihálik pályáját, és honvéd mérnökkari ezredesként különböző erődépítési munkálatokhoz került. A hevesi csata után léptették elő ezredessé. A világosi (csigérszöllősi) fegyverletétel után eljárás indult ellene, amit csak súlyosnak megállapított betegsége miatt szüntettek meg. Szerencsés felgyógyulása után a félbemaradt bezdáni zsilip építésénél dolgozott. 1850-től a bécsi általános műszaki igazgatósághoz került és megbízták a déli kerület, az akkori „Woivodina" víz- és útépítési osztályának vezetésével. Reábízták a Temesi Vajdaság és Erdély víz- és útépítési osztályának vezetését, de fő működési területe továbbra is a Bácska maradt. Közben 1853-ban az Osztrák Közlekedésügyi Minisztérium Építési Osztályának felügyelőjeként megbízták a Laibach környéki mocsarak lecsapolásával. 1854-ben befejezte a bezdáni zsilip építését. Ugyanitt egy kamrazsilipet épített 1856-ban, mely nemcsak hazánkban, hanem egész'Európában az első betonzsilip volt. Ez a munka Miháliknak jelentős hivatali és tudományos elismerést és sikert hozott. Munkájáról saját maga számolt be, gyakorlati tapasztalatait összegző betonépítési kézikönyvében, mely az első ilyen tárgyú szakkönyv volt Európában, ami 1859-1864 között három kiadást is megért. Hasonlóképpen úttörő munkát végzett hazánkban a kerámia (klinker=kongó-tégla) útépítési felhasználása terén is. Ezzel kapcsolatos könyve ugyancsak három - két német és egy magyarnyelvű - kiadást ért meg. Mihálik Jánost munkássága az egész Osztrák-Magyar Monarchia területén elismert szaktekintéllyé emelte. Szakértő vélemény adásra őt kérték fel Magyarország és Ausztria határfolyója, a Lajta szabályozása ügyében. Véleménye alapján történt meg e folyó szabályozása. Később javaslata alapján került sor a Morva folyó rendezésére. Külföldi sikerei után kérte hazahelyezését. Ekkor lett a budai magyar Építési Igazgatóság munkatársa. 1867-től a Közmunkaés Közlekedésügyi Minisztériumban miniszteri tanácsosnak nevezték ki. 1871. október 18-án, minden indoklás nélkül - mindmáig megfejthetetlen titokzatos politikai elhatározás miatt - nyugdíjazták. Ezután magánmérnöki irodát nyitott, majd birtokára vonult vissza gazdálkodni. Amikor 1883-ban Baross Gábor közlekedésügyi államtitkár (1886-tól miniszter) lett, hívta vissza korábbi munkakörébe. De ekkor magas kora miatt nem vállalt hivatali munkát. Hetvenharmadik életéve után, 1892. március 28-án halt meg Budapesten. Gőg Imre IRODALOM [1] Fodor F.: Magyar vízmémőköknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízimunkálatai ís azok eredményei. Bp. 1957. [2] P. Károlyi Zs.: Vízügyi Eseménynaptár. Vízgazdálkodás, 1967.1. sz. [3] Magyar Életrajzi Lexikon II. Bp. 1982. [4] Vízgazdálkodási Lexikon, Bp. 1970. 3 »
