Hidrológiai tájékoztató, 1993
2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: Egy kútkészítő, aki külföldön tanulta és gyakorolta a szakmát, Bürgermeister Antal munkássága
Egy kútkészítő, aki külföldön tanulta és gyakorolta a szakmát, Bürgermeister Antal munkássága 4 i • CV ^-méSi ^Bürgermeister Antal (1820-1894) A XVIII. század elején Magyarországon a települések vízellátás megoldása a természeti adottságoknak megfelelően különféle problémákat vetett fel. A folyómenti települések kezdetben könnyen jutottak vízhez, azonban ennek terjedése folyamán a települések a természetes vízlelőhelyektől egyre távolabbra kerültek. A domb- és hegyvidéki városokban, településeken a lakosságot a környéken fakadó források látták el vízzel, azonban ezek vízhozama a növekvő igények kielégítésére nem voltak elegendők. Pest városát ebben az időben a házak mellett található ásott kutak, valamint közvetlen a Duna látta el vízzel. A gazdag polgárok megvették a „vizesember" portékáját, vagy a Dunára küldték cselédeiket vízért. Ebben az időben született (1820) Bürgermeister Antal Budán, ahol atyja Bürgermeister András kútmester volt és feltehető, hogy szakmáját bővítendő résztvett Pesten az 1827-30-as évek között az Orczy-féle ház udvarán végzett sikertelen fúrási munkálatoknál, valamint tevékenykedett az 1831-33 évek között Budán, a Krisztina városi Alkotás utcai „Teremtéshez" címzett ház udvarán végzett eredményes kútfútásnál is. Feltételezhető, hogy ismerte az 1836-ban megjelent id. Derczeni Dercsényi József munkáját, melyből ismerhette, hogy „Angol és Franciaországban már számosan vannak eme kutak", sőt a könyv említést tesz az Orc^-házbeli fúrásról is. Bürgermeister Antal atyja mellett tanulta a kútásás mesterségét és így már korán felismerhette az ivóvízhiány fontosságát és ez dönthetett azon elhatározásában, hogy a korabeli iparoslegényekhez hasonlóan három évre vándorútra kelt Európába, melyet abban az időben „valcolás"-nak hívtak. Vándorlókönyvét 18 évesen, 1838-ban váltotta ki és egy évi Budán való munkálkodás után sorra bejárta Nyugat-Európa nagy részét. Bécsben a technikai intézetben képezte magát, majd tovább utazott. Grác, Prága, Lipcse, Schwerin, Holstein, Hamburg, Hannover, Frankfurt, Strassburg, Bázel, Párizs, Stuttgart, Augsburg, Bruck voltak útjának állomásai. Az utolsó bejegyzés 1842. márciusából való, már hazafalé jövet Linzből. Az eltelt három év alatt mesterségét gyakorolta, tudását gyarapította, melyeket hazatérve itthon gyümölcsöztetett. 1846-ban a pesti és budai kútmesterek között találjuk a 26 éves Bürgermeister Antalt is. A kútmesterek 1846. november 10-én kelt kérvényük szerint „egyetemi czéhbeli szabadalomért esedezik ő Császári 's apostoli Királyi Felségéhez", majd 1852-ben megkapja a céh a jóváhagyott alapszabályait. Hazatérése után Buda vezetősége meghívta városi kútmesternek, 1852-ben Pestre költözött, majd a pesti vízvezetékek létesítésénél és a tervek elkészítésében tevékenyen résztvett, midőn a városi tanács foglalkozott a vízvezetékek építésének gondolatával. Bürgermeister Antal hű maradt a kútfúráshoz is és az osztrák államvasútak és a délivasút összes állomásának kútjait elkészítette, így többek között Székesfehérváron 1859-60-ban a vasúti pályaudvaron négy kutat készített, melyek eredményesek és bő víztartalmúak voltak. 1860-ban Hódmezővásárhelyen város kötött szerződést egy artézi kút készítésére, azonban 126,4 m-ben a fúró beszorulván, a fúrást abbahagyta. 1863-ban bekapcsolódva a fővárosi ivóvízellátási munkákba, jelentkezett Bürgermeister Antal is „Pro memoria über die Wasserleitung für Pest" című emlékiratával, melyben kifejtette, hogy Pest városát a természetes szűrők elvének alkalmazásával el lehet látni egészséges ivóvízzel. Az 1865-ben megjelent tervezete szerint „Dunának... kövecsrétegein tisztúlt jó vize mindenkor legnagyobb mennyiségben szolgálatunkra van". A városi tanács a vízmű építését a hírnévvel bíró William Lindleyvel építette meg, aki viszont a mesterséges szűrő híve volt. Közben 1870-ben Egerben, az új fürdőtelepen készített eredményes kutat. A vízmű építkezésének ideje alatt Bürgermeister nem értett egyet Lindley elképzelésével és 1872-ben „A pesti vízvezeték kérdése" azaz „Die Pester Wasserleitungs Frage" címmel emlékiratott adott közre, melyben kijelentette, hogy hajlandó lennzLindley helyett irányítani a további munkálatokat, valamint„A kút és a szivattyú az én szakmámba vág, melyet sokáig legsikeresebb eredménnyel gyakoroltam" mondotta Bürgermeister Antal. 1872-ben magát „vízműgyárnok"-nak nevezve „Bürgermeister Antal és Társa" cím alatt tevékenykedik és foglalkozik „mindenféle házi kutak készítésével és gőz-szivattyúk" és egyéb szerelvények beszerelésével. Számos vízműipari cikkre szabadalmat kapott, így egy természetes szűrőre alagút rendszerrel, mely szerint a természetes kavicsrétegben megszűrt vizet nem vízszintes csőben, hanem kúttal kapcsolatos alagútban javasolta gyűjteni. Az 1886-ban megalakult „Budapesti kéményseprő pala- és cserépfedő, kútcsináló és kályhás ipartestület"-nek Bürgermeister Antal is tagja volt. 1891-ben ment nyugállományba. Ekkor már ott találjuk az ipartestületben testvéröccsének, Ferenc kútmesternek fiát, if]. Bürgermeister Ferencet is, aki a vállalkozást vitte tovább, miközben Antal, a dinasztia megalapítója 1894-ben elhunyt. A dinasztia következő tagja Bürgermeister Károly volt, aki a mélyfúrási, kút- és vízműépítési vállalatot 1925-ig vezette. Az 1950es években a Mélyfúró Nemzeti Vállalatnál volt fúrómester. Ilyen beosztásban Lengyelországban is végzett fúrásokat. 1956-ban halt meg. Bürgermeister Antal fiatalon külföldön kezdte tanulmányait, majd hazatérve abban az időben meghatározó tényezője lett részben a hazai kútfúrásoknak, részben Pest város vízellátásának. Csath Béla 4
