Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Megemlékezés Huszár Mátyásról, halála 150. évfordulóján

2. kép. Az egykori nagyváradi Szent László, ma Győzelem tér Huszár a nagy munkát - emberfeletti iramban hajszolva magát és munkatárait - öt év alatt, már 1823-ban befejezte. Összesen 70 térképlapot készítettek, minden korábbi hazai munkát felülmúló pontossággal. A felmérés 1:36.000 méretarányú lapjai ma is megvannak az Országos Levéltárban. A térképezés egyöntetűségét összefogó háromszög hálózat kifejlesztésével biztosították. E célból Nagyszöllőstől Aradig, illetőleg a Maros, Berettyó, Sebes, Fekete és Fehér Körös mentén, az erdélyi hegyek lábáig terjedő országrészre szintezési hálózatot alakítottak ki. A geodéziai felmérésekben ebben az időben Huszár egyedülálló képzettséggel és gyakorlattal rendelkezett. A végzett munka összesen 4.000 Ft költséggel fejeződött be. A Körösök felmérésének befejezése után - az itt szerzett tapasztalatait és rátermettségét elismerve - mint legalkalmasabb személyt, helyezték át Huszárl a Dunához, a háromszögelési - a nevezetes Duna mappáció - munkálatainak lebonyolítására. A munkát 1824 tavaszán kezdték meg és a. legnagyobb rendben haladtak előre. Több mint 160, 1:14.400 méretarányú térképlapon dolgozták fel a Duna környékét, Dévény és Orsova között. Az ő kezdeményezésére vezették be a tizes számrendszert, a geodéziai gyakorlatban. Huszár puritán tudós egyéniség volt, akit csak a munka, illetőleg a kitűzött cél mielőbbi elérése érdekelt. Beosztott mérnökeitől is ugyanezt követelte, amit saját magától. Éppen emiatt saját neveltjei, baosztott ifjú mérnökei között ellenlábasok lettek. Huszár Mátyás a haladó reformok tevőleges harcosa volt, pártolója a hazai irodalomnak és nyelvújításnak. Néhány vele egykorú mérnök a forradalmi mozgalom hirdetői lett. A Helytartótanács rendelkezése ellenére, Huszár - hazafias lelkesedésében - 1827. március 20-án a Duna-mappáció jelentőségéről és a munka állásáról szóló terjedelmes jelentését nem a kötelező latin vagy német nyelven, hanem magyar nyelven terjesztette fel. így abból kivonatokat kellett készíteni, hogy megértsék. Politikai okok és a szolgálati szabályzat megszegésén felbőszült osztrák vezetők (Rauchmüller építési főigazgató és helyettese Eklér) többé már nem kezelték nélkülözhetetlenként Húszán. A hivatali bürokrácia minden eszközét és módszerét felhasználva, gondosan kidolgozott hajszát indítottak ellene. 1829-ben - hat évi ottlét után - a Duna mappáció munkálatainak befejezése előtt leváltották és igazgató mérnökként visszahelyezték Nagyváradra. Helyére - 1829. április 14-én - tanítványa és munkatársa, a kiváló szakemberré vált Vásárhelyi Pál került. Újra a Körösök szabályozásával foglalkozhatott Huszár Mátyás, de ez, az elszenvedett sérelemért alig kárpótolta. Munkájához segítséget nem kapott és 1830 őszén a Körösökkel kapcsolatos munkakörét is kivették a kezéből, kiváló képességeit nem használhatta ki. Hatáskörét úgy megnyirbálták, hogy télen irodahelyiségét is magának kellett fűteni. A legnagyobb magyar geodéta és vízimérnökök egyike, testben és lélekben összeomlott. A méltánytalanságok megtörték és kiütközött rajta a korábbi megfeszített munka hatása. Egyre többet lett beteg. Fürdőrőlfürdőre járt, de az orvosok sem tudtak már elhatalmasodó szívbaján segíteni. Anyagilag háttérbe szorítva, mellőzve élte utolsó éveit. Élete utolsó négy évében már jártányi ereje sem volt. Betegen feküdt nagyváradi (Várad-Velence) lakásán, felesége ápolásában. 1843. március 10-én halt meg és másnap eltemették ezen városrész temetőjében. A Pesti Hírlap így írt Huszár Mátyás halálával kapcsolatban: ... „Egyenes lelkület, tiszta fő és kebel, hivatalában szigorú pontosság és fáradhatatlan szorgalom, tudományos bő ismeret. Hű ragaszkodás azokhoz, akiket barátainak nevezett és meleg emberszeretet jellemezték az elhúnytat." A temetőt, amelyben eltemették, 1932-ben városfejlesztési okokból felszámolták. A halottak maradványai a Rulikovszky utca végén kialakított - Körösbalparti új köztemetőben - közös tömegsírba kerültek. Góg Imre IRODALOM [1] BendefyL.: Szintezési munkálatok Magyarországon. Bp. 1958. [2] Bendefy L.: Huszár Mátyás. Hidrológiai Tájékoztató, 1965. június, 5-6. [3] Borovszky S.: Bars vármegye. Bp. 1903. [4] Fejér L.-Lászlóffy W.: A hidrometria Magyarországi fejlődése. Vízügyi Történeti Füzelek, 13. Bp. 1986. 24-28. [5] Ihrig D.: A magyar vízszabályozás története Bp. 1973. [6] Papp-Váry Á.-Hrenkó P.: Magyarország a régi térképeken. Bp. 1989. [7] Pesti Hírlap 1843. április 13-i 238. sz. [8] Vízgazdálkodási Lexikon. Bp. 1970. 5