Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Megemlékezés Huszár Mátyásról, halála 150. évfordulóján

Megemlékezés Huszár Mátyásról, halála 150. évfordulóján 1. kép. Huszár Mátyás (1778-1843) képzelet szülött arcképe Hazánkban 1814-15-ben újjászervezték a Vízi és Építészeti Főigazgatóságot. E hivatal fő feladata az árvízmentesítési és a folyószabályozási munkálatok előkészítő felmérésének megkezdése volt. Egyre nyilvánvalóbbá vált ekkora, hogy az egymástól elszigetelt megyei vízszabályozási munkák helyett átfogó, központilag irányított szabályozási, illetve azt megalapozó térképezési munkákra van szükség. József nádor a só-alap újjászervezésével, az egész országot érintő fogyasztási alap felemelésével gondoskodott a főigazgatóság munkájához szükséges anyagi feltételekről. A tervszerű folyószabályozások megindításához megbízható vízrajzi térképekre és adatokra volt szükség. A korábban készült térképek főként helyszínrajzok voltak, amelyek jól elősegítették a terepen való eligazodást, azonban a vízfolyások szabályozásához ismerni kellett a meder alakját, a folyó esését, sebességét, vízhozamát stb. Az első felméréseket és a tervkészítéseket a Duna völgyében akarták megkezdeni. Az 1816. évi katasztrófális árvizek azonban a Körösök és a Berettyó vízrendszerére terelték a figyelmet, és így először a legsúlyosabb helyzetben levő, legelvadultabb vidék felmérésére került sor. Vay Miklós (1756-1824) bányamérnök (hadmérnök) 1804-től a Tisza és a Körös-vidék folyószabályozási királyi biztosa irányította az itteni vízügyi munkákat. Néhány találkozás után nagy felkészültségű személyt talált, a beindulásra került vízgazdálkodási feladataihoz. Huszár Mátyás a Bars megyei Kisherestényben (aranyosmaróti járás, jelenleg Szlovákia, Maié Chrástany) született 1778ban. Ez a - múlt század elején 27 házból álló - falu a Dervencepatak (Zsitva-patakba ömlik) partján terül el. A szomszédos Nagyherestény település sem volt sokkal nagyobb 42 házával. (Az első világháború kezdetén Kisheresténynek 130, Nagyheresténynek 540 magyar és szlovák lakosa volt.) A helyi római katolikus templomban keresztelték meg Huszár Mátyást. Szülőfalujától Aranyosmarót 10 km-re, Nyitra 17 km-re, Érsekújvár 40 km távolságra van. A család őse H. Márton 1591ben a török elleni harcban vitézségéért címeres nemességet kapott. Az így jutott valamelyes birtok egy évszázad alatt eléggé szét- és elmorzsolódott. így apja H. Imre kisebb földbirtokú, hétszilvafás félparaszti sorban tengődő kurtanemes lehetett. Gyermekkoráról semmit sem tudunk. Az azonban bizonyos, hogy 1796-tól 1798-ig a pozsonyi akadémián tanult. Hallgatott logikát, bölcselet-történetet, oknyomozó történetet, vallástörténetet, metafizikát, erkölcstant, matematikát, fizikát, építészetet, hidrotechnikát és gazdaságtant. Jó közepes tanuló volt. 1799-1800-ban Kassán jogakadémiai hallgató volt, itt is közepes tanulmányi eredménnyel. Sikeres felvételi vizsga után került be, az 1800-as év őszén a pesti egyetem mérnöki szakára, a híres Institutum Geometriáimba. Itt végig minden esztendőben, minden tantárgyból kitűnő eredményt ért el. Minden félévben 60-80 Ft-nyi, királyi ösztöndíjban részesült. 1804 augusztusában kapta meg mérnöki oklevelét, de 1802 nyarán egyetemi végbizonyítványa a kezében volt, és még ugyanennek az évnek őszén leszerződött az Esterházyak tatai uradalmához gyakorló mérnöknek, ahol vízrajzi és háromszögelési feladatokkal foglalkozott. Három évig dolgozott itt Litzner János vezető mérnök oldalán. Közben módot talált arra, hogy 1799-ben hat hónapot töltsön Bogdanich Dániel Imre, a budai csillagda segédcsillagásza mellett. Itt igen sokat tanult elméleti és gyakorlati téren, a földrajzi meghatározás terén. 1806-tól Szatmárnémeti város hiteles mérnökévé választották. Három évig töltötte be ezt a tisztséget. Ezután a Helytartótanács ösztöndíját elnyerve - 1809. év elejétől 1810 májusáig - bejárta egész Olaszországot, Németországot, Franciaországot, Poroszországot és Hollandia egy részét. Az ösztöndíj elnyerését nagymértékben elősegítette, hogy tökéletesen beszélt és olvasott a magyaron kívül latinul, németül, szlovákul, románul és franciául. Tanulmányútján személyes ismerettséget kötött korának legkiválóbb vízügyi és geodéziai szaktekintélyével. Megismerte Poronyt, a Pontini-mocsarak híres lecsapolóját, AndreossyX, a dél-franciaországi vízszabályozások végrehajtóját és a Rajnát szabályozó Vibekinget. Időközben megtanult egészen jól angolul és részben olaszul is. A hazatért, közel 32 éves ifjú, három diplomával a zsebében az egész művelt Európának a legképzettebb mérnökének számított a fiatal mérnökök között. A nagytudású, és széles látókörű mérnököt a Károlyi uradalom (Károlyi Antal 1732-1791) sietett szerződtetni. Ebben az uradalomban rengeteget áldoztak a pusztító árvizek szabályozása érdekében. Ebből a munkakörből művészetek és a statisztika területére lép. Nagykároly városba költözik és ott építészmérnöki feladatokkal foglalkozott. 1812 tavaszán Szatmár vármegyéhez hívták megyei mérnöki állásba. Ebben a tisztségben három évet töltött. 1815. május 7-én kérelmet küld Budára, az Udvari Kamarához, kamarai mérnöki állás elnyerése céljából. Az eddigi képzettsége alapján a mérnöki állást elnyerte és elfoglalhatta a kamarai mérnöki tisztséget, az aradi kerülethez tartozó Lúgoson. Itt a városban tiszti lakásokat épített. Külső munkái a Maroshoz kötik. 1816 őszén Apátfalva, Csanád és Nagylak határában készített pontos és külső szépségével kimagasló Maros térképet. Huszár feletteseinek elismerése minden módon megnyilvánul, új geodéziai műszereket szereznek részére. Vay Miklós az előrehozott Körösök szabályozása érdekében Nagyváradra helyeztette. Erre 1818 tavaszán került sor. Itt először a Szamosról, majd a Tisza, tokaj-szegedi szakaszáról készített felmérést és szabályozási tervet. 1818 őszén Huszárt kinevezték Nagyvárad székhellyel a Körösök, a Hortobágy és a Berettyó szabályozási tervének kidolgozására. Az 1818-as év szeptemberében Gyuláról irányítva megkezdték a Körörök szabályozását megelőző vízrajzi felvételeket. Huszár nemcsak irányította a munkákat, hanem mint a legnagyobb tudású munkatárs, mint. beosztottjainak oktatója élénken résztvett a terepen folyó munkákban. Beosztott mérnökei közül a legkiválóbb volt a fiatal Vásárhelyi Pál. 4