Hidrológiai tájékoztató, 1992
2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet szervezett vízföldtani kutatása
Ebben az időszakban a munka zömét az új artézi kutak telepítése, a meglevő ásványvíz-előfordulások védőterületének kijelölése és szakvéleményezése tette ki. Az Intézet 1889-1913 között új kutak telepítésénél 800 esetben működött közre, 500 esetben pedig helyszíni tanulmányokat folytatott és szakértői véleményt adott. A nyilvántartás szerint 1887-ig csak 60 ásványvízforrás, illetve kút rendelkezett védőterülettel, 1913-ig viszont már 320 esetben foglalkoztak az Intézetben védőterület kijelölésével. A19. és a 20. század fordulóján az Intézet szerepe és részvétele az ország vízügyi feladatainak megoldásában tovább nőtt és mind sokrétűbbé vált. Ebben nagy része volt a nemzetközi tekintélyű id. Lóczy Lajos (1849-1920) igazgatónak, aki 1908ban vette át az Intézet vezetését [7]. Nagy koncepciójú egyéniségét a legjobban messze előremutató javaslatai bizonyítják. Ezek között szerepel az artézi kút kivitelezésére és a víz felhasználására állami ellenőrzés és felügyelet bevezetése, a kutak nyilvántartására a kultúrmérnöki hivatal kijelölése, a vízelemzésre pedig állami kémiai laboratórium felállítása. Szükségesnek tartotta a mélyfúrási technika egyetemi és bányaiskolai oktatását és hangsúlyozta a földtannal való szoros kapcsolatát, mivel minden mélyfúrási munkának a földtani ismeretekre kell épülnie. Az 1913. évi XVIII. tc. és több kiegészítő rendelkezés még tovább bővíti az Intézet hatósági jogkörét, így intézkedik a hidrogeológiai adatszolgáltatásról és szabályozza az artézi vízzel való gazdálkodást. Szontagh Tamás 1919-ben az artézi kutak számát 3500-ra becsüli a nyilvántartott 3040-nel szemben, amelyből 84,7% az Alföldre, 7,3% a Dunántúli-dombvidékre, a többi pedig a hegyvidéki területre esik. Monográfiák és atlaszok a vízfeltárásokról Az első világháború után a megszakadt vízföldtani kutatás csak lassan indult meg. Lóczy Lajos halálát követő néhány éves interregnum után Nopcsa Ferenc (1877-1933) igazgatósága alatt [7] a kifejezetten tudományos célú munkára helyezte az Intézet a hangsúlyt (1925-1928). Ilyen jellegű munkát kapott Sümeghy •/<fese/(1892-1955) is, aki 1926-ban osztálygeológusként kezdte 29 évig tartó pályafutását az Intézetben. Időközben a geológusok figyelme mindinkább a sík- és dombvidék felé irányult elsősorban a hegyvidéki területek nagy részének elvesztése miatt. A szénhidrogén-kutatással volt kapcsolatos az Alföld első jelentős gyógyvizének feltárása Hajdúszoboszlón (1925), amely PávaiVajna Ferenc (1886-1964) nevéhez fűződik [5]. Sümeghy József (1892-1955) is első jelentős munkáját az Alföldön végezte. Ennek keretében tisztáznia kellett a geotermikus gradiens viszonyokat több száz artézi kút hőmérsékleti adatai alapján. Értékelése szerint a geotermikus gradiens alakulását a szerkezeti vonalak döntően meghatározzák [6,15]. Az 1930-as évek elején indult új szemléletű agrogeológiai térképezés Kreybig Lajos vezetésével szorosan kapcsolódott a talaj- és a mélységi vizekhez. A magyarázók vízföldtani részét Schmidt Eligius Róbert (1902-1973) állította össze és mind a térképezésben, mind a szöveges részben több neves szakember vett részt, köztük Sümeghy József is. Ezt a térképezést 1939-1940-ben nagy reményekkel indult síkvidéki földtani és vízföldtani térképezés váltotta fel, de kiteljesedését a második világháború jó időre megakadályozta. Az újjáépítést követő években ugrásszerűen növekedett az ország vízigénye, amely óriási terhet rótt az Intézetre. A vízügyi feladatok megoldását kívánta elősegíteni Vitális Sándor (1900-1976) intézeti igazgató [7], amikor a háború előtt félbehagyott síkvidéki földtani térképezést 1950-ben újból elindította és azt az ásótt, valamint az artézi kutak térképezésével egészítette ki. E nagy koncepciójú munka egy részét több nemzetközi színvonalú monográfiában adta közre elsőként Rónai András (1906-1991), a Síkvidéki Kutató Osztály vezetője 1956-ban, majd 1961-ben a magyar medencék- és az Alföld talajvizeiről. A későbbiekben is egyik fő adatbázisa volt az újabb monográfiáinak és a földtani atlasz-sorozatának. A földtani alapfúrásokat artézi vízszínészlelő kutakká történt kiépítésével megindíttotta a mélységi vízmozgásoknak az egész Alföldre kiterjedő rendszeres észlelését [2,14], A Vízügyi Osztály a hegyvidék artézi kútjait és forrásait 1957-1959 között vette számba, s az így összegyűjtött adatok segítségével Schmidt Eligius Róbert vízügyi osztályvezető szerkesztésében előbb Szolnok megye vízföldtani viszonyait bemutató album készült el. 1962-ben pedig a reprezentatív kiállítású, 73 térképlapból álló milliós ma. Magyarország Vízföldtani Atlasza és szöveges része jelent meg. A külföldön is nagy sikert aratott kiadvány egy 23 fős szakmai együttes munkájának eredménye, amely kutatási koncepciók kialakításához kitűnő segédeszköznek bizonyult [8,10]. Az osztály szakvéleményező feladata az 1954-ben életre hívott ipari Földtani Szolgálattal fokozatosan megszűnt. Ehhez járult még 1952-ben a Vízrajzi Intézet beolvadása az újonan létesített Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe. Ez az Intézet a vízföldtani szakvéleményezést 1965-ben átvette a Földtani Intézettől, a Földtani Szolgálat feladatát pedig a Vízgazdálkodási Intézet, illetve a vízügyi igazgatóságok kapták meg. Schmidt Eligius Róbert munkásságának befejezése után néhány éves szünet következett, s csak az 1970-es évek elején Szebényi Lajos főosztályvezető a felszínalatti víz dinamikus készlet-meghatározására alakított ki egy kisebb létszámú vízföldtani csoportot, amely azután rövidesen osztállyá szerveződött. Az osztály már vízföldtani térképezést, majd Tóth György vezetésével 1:500 000 ma. vízkémiai térképek szerkesztését tűzte ki célul. Az Intézet vízföldtani munkásságára az országos szervek továbbra is igényt tartanak. Jó lenne, ha terveikről és az elért eredményeikről több publikáción keresztül is tájékozódhatna a vízügyi szakma. A Földtani Intézet számos szakembere tevékenyen munkálkodott a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályában, majd a Magyar Hidrológiai Társaságban. Nagyon sok egykori és jelenlegi intézeti tag áldozatos munkáját a Társaság kitüntetések adományozásával ismerte el. Az utóbbi néhány évtizedben külföldi vízügyi intézményekkel és egyesületekkel Schmidt Eligius Róbert és Szebényi Lajos különösen a német, Rónai András pedig főként az angol nyelvterületen alakított ki bensőséges szakmai kapcsolatot. Rónai András nevéhez fűződik az 1976-ban Budapesten rendezett Nemzetközi Hidrogeológiai Egyesület „Az üledékes nagy medencék hidrogeológiai problémái" c. konferenciájának szervezése és a 829 oldalas angol nyelven kiadott Földtani Intézet Évkönyvének szerkesztése. Dr. Dobos Irma A további részletek a hivatkozott irodalomban találhatók (Szert). IRODALOM [1] Dobos /.: Megemlékezés Halavíts Gyuláról halálának J0. évfordulóján. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1976-ról, 5.1977. 69-77. [2] Dobos 1.: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása. Magyarország mélyfúrású kútjainak katesztere, X. 1981. 97-122. [3] Dobos I.: Az artézi kutak első országos számbavétele. Hidrológiai Tájékoztató, 1988. április, 9-12. [4] Dobos I.: Megemlékezés Zsigmondy Vilmosról, halálának 100. évfordulóján. Hidrológiai Tájékoztató, 1988. október, 4-5. [5] Dobosi.: Megemlékezés Pávai Vajna Ferencről, halálának 25. évfordulóján. Hidrológiai Tájékoztató, 1989. október, 8-9. [6] Dobos /.: Sümeghy József élete és műve, születése 100. évfordulóján. Kézirat, Bp. 1992. [7] Fülöp J.-Tasnádi Kubacska A. (szeri): 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Bp. 1969. 6
