Hidrológiai tájékoztató, 1992
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hála József: A Budapest-józsefvárosi Illés-kút
A budapest-józsefvárosi Illés-kút DR; HÁLA JÓZSEF Magyar Álllami Földtani Intézet Duna-balparti részének „a legrégibb és ma is kitűnő forrásvízben gazdag kútja"-ként említették [4], A csörgőt később annak az Orczy-kertben levő kerekes kútnak a kútházára helyezték, amelyet Pollack Mihály ásatott a Ludovika Akadémia építésének idején. (A csorgó jelenleg a budai Mátyás-templomnál látható.) Az eredeti Illés-kutat 1890-ben még biztosan használták, majd a századforduló táján kőboltozattal és földdel befedték [3]. A kút emlékét ezután csak a közeli Illés utca őrizte és a helye lassan elfelejtődött. Néhány évvel ezelőtt Buza Péter tűzte ki célul az Illés-kút megtalálását és helyreállítását. A kutatást nehezítette, hogy a századunk első felében megjelent könyvekben a kút még létezőként szerepel, de ezek az adatok az Orczykertben levő kerekes kútra vonatkoznak. Számos térkép, levéltári okirat és könyv áttanulmányozása és kitartó helyszíni kutatás (háromnegyedévi munka) után Buza Péter és segítői végülis 1986. október 27-én találták megazlllés-kutat. Ezután még több évi szívós munkára és széleskörű összefogásra volt szükség, hogy az avatási ünnepséget megtarthassák. A feltáró munkákat Horvát Győző ügyvezető elnök irányításával a KPVDSZ Meteor Természetbarát Egyesület Turista Szakosztályának tagjai végezték. A rekonstrukciós tervet Vörös Márta építész készítette. Hadházy Aba, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa szakmai tanácsokkal segítette a munkát. A kútház újjáépítése a KÖR nevű épületszobrász és restaurátor munkaközösségnek és elsősorban vezetőjének, Tóth Kálmánnak (aki az épületen levő domborműveket is faragta) köszönhető (2-3. kép). A kútházat övező kis 1. kép. Az Illés-kút a XIX. század elején (Leyrer, J. 1803) A Budapest Lexikon [2] szerint a kutat a Pollack Mihály által tervezett Ludovika Akadémia építésekor (1830-1836) megszüntették. Valószínű, hogy akkor bontották le a kútházat. Buza Péter, jeles újságíró és várostörténész kutatásaiból [3] tudjuk, hogy a kút még azután is működött, vize egy, a kerítésre helyezett, öntöttvasból készült csorgón folyt ki és 1879-ben még a főváros 2. kép. Az Illés-kút újjáépített kútháza (Fotó: Hála J.) Város- és egyháztörténeti jelentőségű, több száz főnyi közönséget vonzó ünnepséget rendeztek 1991. augusztus 3-án Budapesten, a józsefvárosi Alfa mozi (az egykori Ludovika Akadémia lovardája) mellett kialakított kis parkban: felavatták, illetve felszentelték a felújított Illés-kutat. A régi leírásokban és térképeken Ilina-voda, Elias-, vagy Ilias-Brunnen, illetve Illés-kút néven szereplő, Pesten az egyik legjobb vizet adó közkút [6] története több évszázados múltra tekint vissza. Legrégebbi ismert említése 1694-ből való. Ebből az évből származik Pest város magisztrátusának az az irata, amelyben a törökök elleni felkelés leverése után 1690-ben 35 000-40 000 családdal Magyarországra menekült, és részben Pesten és Budán letelepedett szerbek egyházi és politikai vezetője, Csernovics Arzén, ipeki pátriárka az Ilina-voda mellet kért házhelyet a várostól, mert a Belvárosban lévő háza leégett [3]. A kút a XVII. század végétől a magyarországi szerbek kultikus helye, a minden évben megtartott Illés napi (júl. 20.) szertartások (vízszentelés) színhelye volt. Illést, az Ószövetség egyik legnagyobb prófétáját a római katolikus és az ortodox egyház egyaránt a szentjei közt tartja számon. Kultusza hazánkban elsősorban a szegedi és a göcseji nép körében él, de szentként tisztelik Magyarországon (és vele kapcsolatban számos hiedelmet és szokást őriznek) a görögkatolikus magyarok, a bajai bunyevácok és mohácsi sokácok is [1], Szent Illés emlékét hazánkban kutak és források őrzik. Ez feltehetően összefügg azzal a bibliai történettel, amely szerint Isten a próféta könyörgésére esőt, vagyis éltető vizet adott a bálványimádás miatt szárazsággal sújtott embereknek [8]. Apesti Illés-kúton kívül a csobánkai szentkút is jelentős és nevezetes kegyhelye volt (és ma is az) a magyarországi szerbeknek. Ez a „csodatévő" kút (régi neve: Fieber-Brüdl, Maria-Brüdl) eredetileg Mária-kegyhely volt, a közelében levő kápolnát 1844-ben szentelték fel Szent Illés tiszteletére [5, 9], A pesti Illés-kút fölé 1795 és 1799 között egy klasszicista stílusú, domborművekkel díszített kútházat emeltek. A tervező nevét nem ismeijük és építői közül is csak egy (valószínűleg kőfaragó) mester, Franz Frötsch neve maradt fenn [3], A kút legrégebbi ábrázolását Joseph Leyrer 1803-ban megjelent könyve [7] őrizte meg számunkra (1. kép). 27
