Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: A Központi-Gerecse paleokarszt-hidrológiai viszonyainak vizsgálata

A Központi-Gerecse paleokarszt-hidrológiai viszonyainak vizsgálata DR SCHEUER GYULA*-DR SCHWEITZER FERENC** • Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat * * Földrajztudományi Kutató Intézet 1. Bevezetés A Gerecse hegységen belül paleokarszt-hidrológiai vonatkozásban jelentősnek ítélhetők a hegység központi részén ismeretes hévforrás lerakódások. Ezek közül is a Süttö község felett emelkedő Haraszt-hegyi előfordulás a legismertebb. Ez azzal magyarázható, hogy az édesvízi mészkövet építőkőként régóta bányásszák és ma is intenzív kitermelés folyik. A bányákból jelentős és kormeghatározó faunák kerültek elő részben magából az édesvízi mészkőből, részben pedig a mészkövet átjárt hasadékokat kitöltő üledékekből és a mészkövet fedő rétegekből. Az édesvízi mészkő korbesorolásával kapcsolatban Jánossy D. és Krolopp E. [3] újabb eredményeit kell kiemelni. Az intenzív kőtermelés következtében helyenként és időszakonként újabb és újabb fauna anyag kerül elő, amelyek tovább pontosítják és bővítik a terület földtörténeti eseménysorát és ennek révén a paleokarszt-hidrológiai viszonyokban bekövetkezett változások időbeli lefolyását. • 1-22 édesvízi mészkí O 1-4 barlang 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a tárgyalt területről az édesvízi mészkőelőfordulások feltüntetésével 1. Fekete hegy, 2. Tatai dűlő,3. Parlagföldek, 4. Csonkás hát felső, 5. Csonkás hát alsó, 6. Alsóvadács, 7. Margittető, 8. Hajósvölgy, 9. Vékonycser felső, 10. Vékonycser alsó, 11. Büdös folyó, 12. Haraszti hegy, 13. Haraszti hegy alsó és középső, 14. Gyürüshegy, 15. Gyűrűspuszta, 16. Pusztapiszke, 17. Vaskapu, 18. Pockó, 19. Öreghegy, 20. Öreghegy alsó, 21. Cseresnyésvölgy, 22. Rézhegy; Jelentősebb barlang: 1. Tekehegyi sziklaüreg, 2. Pisznicei barlang, 3. Sárkány lyuk, 4. Tölgyháti kőfejtő ürege. 2. A paleokarszt-hidrológiai viszonyok ismertetése A Süttő-Lábatlan községektől délre emelkedő KözpontiGerecse geomorfológiai tájegység területén és közvetlen környezetében a vizsgálatok szerint [7, 8, 9] 22 db édesvízi mészkőelőfordulásvált ismertté (1. ábra). Az előfordulások nagy száma és jelentős kiteijedésük jelzi, hogy egykor a hévízkilépések súlyponti területe volt. A Központi-Gerecse karsztvízföldtanilag nem önálló egység, szervesen kapcsolódik a Dunántúli-Középhegység északkeleti részéhez. Az itt felszínen lévő karbonátos mezozóos kőzetek csak tápterületei a karsztos tárolórendszernek, mivel hiányoznak a karsztos hévforrások a területen. E részen beszivárgó csapadékvíz távolabbi megcsapoló helyek (Tata, Almásneszmély, Esztergom) felé áramlik vagy átadódik más víztartóknak. Az egykori hévforrás tevékenységet jelző édesvízi mészkövek a vizsgált területen a megfigyelések szerint egymás alatti sorozatokban fordulnak elő (2. ábra). Az első ilyen édesvízi mészkő sorozat a Bikol patak nyugati oldalán a Fekete hegy és attól délre fordul elő (3. ábra). E sorozatnál az első hévforrás tevékenységet jelző édesvízi mészkő a Fekete hegy 250 m tszf-i csúcsától északkeletre a mezőgazdasági művelésből kimaradt bokros területen található nagy tömbökben 235 m tszf-i magasságban. Ettől északra kb. 600 m-re hasonlóan az előzőhöz, nyomozható a mészkő kb. 190 m tszf-i szinten. A sorozat utolsó tagja 150-160 m tszf mutatható ki közvetlenül a Bikol patak völgyének nyugati oldalán már Süttő község határában. E sorozatnál három egymás alatti és egymást követő hévforrás működés rögzíthető. Az édesvízi mészkövek magassági értékei egyben megadják az egykori karsztvízszintek magasságát és csökkenését a Duna felé. A sorozat utolsó tagja alatt alacsonyabb szinten nem mutatható ki további édesvízi mészkő. A következő édesvízi mészkősorozat a Bikol patak völgyében levő alsóvadácsi vadászházhoz lefutó Csonkásháti gerincen fordul elő három egymástól jól elkülönülő szinten (4. ábra). A legmagasabban levő előfordulás 320-330 m tszf mutatható ki a Csonkás-hegy előtti fennsíkon, részben mezőgazdaságilag művelt területen. A következő szint 290-305 m tszf-i közötti magasságban jelentkezik a gerincen. Itt a mészkő hatalmas tömbökben fordul elő. Kisebb bánya tárja fel. A legalsó szint a gerincen kb. 230 m tszf-i magasság körül mutatható ki, közvetlenül a Bikol patak felett. E területen is édesvízi mészkövek révén három forráskilépést és az azokhoz tartozó karsztvízszintet lehetett megállapítani. Összehasonlítva az előző sorozattal, egyezés a 230 m tszf-i magasságnál mutatkozik. A többi előfordulás ennél magasabban van. így e két sorozattal öt egymás alatti forrás kilépést és a hozzájuk tartozó karsztvízszintet lehet rögzíteni. Hasonló magasságban elhelyezkedő édesvízi mészkőelőfordulások vannak a Póckői sorozatnál is. A többi sorozatnál is az édesvízi mészkövek lényegében hasonló magasságikban mutathatók ki. Kivételt képez a Margittetői előfordulás, ahol 350 m tszf helyezkedik el a kivált karbonátanyag. Ez a körülmény azt jelzi, hogy az édesvízi mészköveket létrehozó hévforrás működés kezdete a 350 m tszf-i magassághoz kapcsolódik. Ekkor következtek be alapvető karsztvízföldtani változások és vette kezdetét olyan forrásműködés, amelyek a mélyből felhozott karbonátanyag felhalmozására igen hajlamosak voltak. A fentieknek megfelelően a Központi-Gerecsében az édesvízi mészkőképződést előidéző hévforrásműködés kb. a 350-360 m tszf-i szinthez kapcsolódva kezdődött el és a 150 m tszf-i szinten fejeződött be, több alkalommal bekövetkezett karszthidro36