Hidrológiai tájékoztató, 1991

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Juhász József: Elnöki beköszöntő - Németh Kálmán: 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Területi Szervezete

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Elnöki beköszöntő Az 1990. év október 16-án új vezetőséget választott Társaságunk. Különösen nehéz helyzetben, országos kapkodás közepette vettük át a stafétabotot kiváló elődeinktől, akik még többé-kevésbé konzervatív körülmények között vezették, gyarapították Társaságunkat. Az érdékrendek mai átalakulásában szinte minden külső fogódzó megszűnt. Egyre inkább csak a saját belső erőnkre támaszkodhatunk. Kötelességünk tehát a Társaság belső erejét, tagságunk önfeláldozó, szakmát és nemzetet szerető munkáját oly hatékonnyá tenni, hogy képesek legyünk fennmaradni, értékeinket nemcsak megőrizni, hanem fejleszteni is. A társasági munka nem pótcselekvés. Nem a felesleges idő eltöltése, hanem a szakmai fejlődés alapvetően fontos formája. Őszintén remélem, hogy az új gazdasági rendszerben valóban hatalom lesz a tudás, és aki előbbre akar jutni, annak természetes követelmény lesz, hogy többet tudjon, és korszerű legyen a tudása. Őszintén remélem, hogy meg fognak szűnni azok az álláshirdetések, amely szerint „felsőfokú végzettségű szakembert" keresünk, és nem lesz elég a felsőfokú végzettség, hanem a felsőfokú tudás lesz a mértékadó. Őszintén remélem, hogy nem az erkölcsi bizonyítvány lesz az elhelyezkedés feltétele, hanem a magas emberi és szakemberi etikának való megfelelés. Várom, hogy végre kialakuljon az a légkör, amiben nem a gyanakvás, a besúgás, a mások ügyeiben való túrkálás lesz a jellemző, hanem az emberi bizalom, az igazmondás és mások segítése, személyének tiszteletben tartása uralkodik el a társadalmon, ezen belül a hidrológus társadalmon is. Az olyan eltemetett fogalmaknak, mint igazság, őszinteség, becsület, el kell jöjjön a reneszánsza. Nem élhet, és nem fejlődhet egy társadalom, benne nagy szakmai közösségek ezek nélkül. Vissza kell hozni a mindennapi életünkbe. A döntés nem attól jó, hogy X vagy Y mondta, hanem az igazságtartalmától. Aki igazat mond, annak kell győznie, ha halkan, félénken mondja is. Fülünknek kell lenni az igazságra. Ha ezt kívánjuk a társadalomtól, akkor magasabb fokon kell megkívánni szakmai társadalmunktól, és a legmagasabb fokon Társaságunk tagjaitól. Ezért kérem, hogy bárki, akinek véleménye van a Társaság valamilyen elvi, vagy partikuláris céljáról, szóljon róla, hogy kidolgozhassuk azokat az alapokat, amelyen Társaságunk következő periódusa nyugodhatik. A társasági munka csapatmunka. Olyan csapatmunka, amelynek vannak bizonyos szabályai, hiszen 4000 ember enélkül nem tartható össze, de ezeken a szabályokon belül sok-sok mindent lehet tenni, jót is, rosszat is. Ahhoz, hogy Társaságunk a maga elé tűzött célt elérje, és közvetve a nemzet hasznára legyen, csak akkor érhetjük el, ha tagjainkban az átlagot meghaladó önfegyelem van. A szabadon gondolkodó fejek nem tarthatók együtt, és nem állíthatók egy közösség szolgálatába, ha nincsen fejlett, kifejlesztett önfegyelmük. Tudnunk kell, hogy a Társaság tagsága önkéntes, azt csak a tagok önfegyelme képes összetartani, és hatékonyan működtetni. Enélkül anarchia, széthullás következik. Kérem tehát az új tisztségviselőket, és minden tisztelt tagtársunkat, hogy vállalt feladata maradéktalan végrehajtásában saját magát ellenőrizze, és fegyelmezze ha kell. A Társaság ma sajátos helyzetben van. Magán viseli a korábbi államrendszerben kialakított merev struktúráját, „hivatali" jellegét. Vezetőinek egy része gondolkodásmódjában is hordozza a multat. Ugyanakkor létező magunknak kell minden más intézményhez hasonlóan átalakulni a piacgazdaság adta feltételrendszerhez. Az állami köldökzsinór elvágása az önállóság áhított lehetőségét adja, de egyben a saját lábunkra állás, a „privatizáció" minden gondjával, problémájával. Az átmenet nagy nehézségei mellett meg kell birkóznunk azzal a fő feladattal is, hogy a Társaság ez idő alatt is zökkenőmentesen ellássa feladatát, szolgálja a hidrológusokat, és rajtuk keresztül a nemzetet. Mindezt csak akkor tudjuk sikeresen véghezvinni, ha tagságunknak, és választott vezetőinek baráti segítségére, őszinte kritikájára mindenkor támaszkodhatunk. Kérem ezért minden tagunkat, hogy álljanak mellettünk a Társaság érdekében végzett munkánk során. A magam és a vezetőség nevében ígérem: minden erőnkkel azon leszünk, hogy a Társaságban mindenki jól érezze magát, és érezze a tagtársak szakmai és emberi segítségét. Dr. Juhász József a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Területi Szervezete Sopron város értelmiségének élénk tudományos érdeklődésére már az elmúlt századokból is találunk bizonyítékokat. Megítélésünk szerint a fellendülést azonban az 1918-as esztendőt követő évek hozták, amikor Selmecbányáról a városba költözött a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola. Elsősorban a főiskola híres oktatóira építve a tudományágak mind szélesebb köre vert gyökeret a városban. A folyamatos munkát ugyan megzavarták a háborúk, az 1950-es évek elszigeteltsége, a bányaés kohómérnöki karok Miskolcra történő telepítése és hasonlók, de ezek sose okoztak olyan törést, hogy az egyesületek önállóságukat feladták, tevékenységüket teljesen megszüntették volna. A területi önállóságot leginkább a megyék összevonása fenyegette, de a szakmai fölényt még a politikai nyomás sem tudta megtörni, a jól értelmezett lokálpatriotizmus diadalmaskodni tudott. A tudományos egyesületek száma a fenti nehézségek ellenére nem csökkent, hanem egyre több új területi szervezet alakult. Ma a MTESZ területi szervezetének összefogásában 21 egyesület tevékenykedik a városban. Köztük található területi szervezetünk, amely most készül ünnepelni megalakulásának 30. évfordulóját. Külsőségekben sokkal szerényebben a „negyedszázadosánál, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság Elnöksége, illetve Intéző Bizottsága kihelyezett ünnepi üléssel (1986. október 3.) tette nevezetessé az évfordulót. Méltó tisztelettel emlékeztünk meg az alapítókról, az 1961. májusi megalakulás nagyjairól, az alapító elnök Varga Lajos biológus (akadémikus), valamint Vendel Miklós geológus (akadémikus) professzorok és Boronkai Pál városi főmérnök elévülhetetlen tetteiről.