Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Jeczkó János-Horváth Gábor: A felsőszabolcsi belvízöblözet térségi fejlesztés eredményei

Hővezető képesség (A) mezozóos alaphegységre: 65 kcal/m.d. °C = 3,15 W/mK miocén fedőkőzetekre: 50 kcal/m.d. °C = 2,42 W/mK Geotermikus gradiens (gg) alaphegységben: 15,0 m/°C fedőkőzetekre: 21,0 m/°C Hőáramsűrűség (

(P) alaphegységben: 4,3 kcai/m

2-d = 208 mW/m

2 fedőkőzetekben eláramló meleg karsztvíz primer fűtésére: 2,3 kcal/m

2 • d = 111 mW/m

2 marad: = 97 mW/m

2 A termelt meleg karsztvíz „felmelegítésére" rendelkezésre álló hőkészlet számítása a következő: A geológiai és hidraulikai vizsgálatok szerint a miskolci meleg karsztvíz kutak és források hőgyűjtő területe : F = 140 km

2 Erről feláramló természetes hőmennyiség vízmelegítésre hasznosuló része: (Ej) E

1 = £XF = 2,0 kcal/m

2-dXl,4 10

8 m

2=2,8-10

8 kcal/d = 1176 GJ/d Ezzel iszemben a tényleges melegvíz termeléssel fogyasztott hőmennyiség: (E

2) E

3 = CXQX^T= 1,0 kcal/kg°CXl,43-10

7 kgX24,6 °C = = 3,5210

s kcal/d = 1480 GJ/d (AT = 34,6—10,0 = 24,6 °C) Tehát az 1988. év elejéig végzett melegvíz termelés 25%-'kal meghaladja a számított hőkészletet, ami a hidrodinamikai mérésekből megismert kútvíz paraméter csökkenésekhez vezetett. A túltermelés „hűtőhatása" a 2. ábra alapján úgy is értelmezhető, hogy a „vízmelegítési" zóna tetején tárolt, eredetileg átlag 52 °C-os 35 millió m

3 víztömeghez, egyéves hideg karsztvíz utánpótlódási (árvízi) periódusban 4,4 millió m

3 10 °C-os víztömeg érkezik. Ennek hűtőhatása a következők szerint számítható: A kevert víz hőmérséklete: 7 (35 Mm

3X52 °C) + (4,4 Mm

3Xl0 °C) ; - = 47,3 °C 39,4 Mm

3 Tehát az 1988. év eleji víztermelési volumenek mellett a mélységi meleg víz hőmérséklete 52° C-ról 47,3 °C-ra csökken, a megnövekedő hideg víz hozzáfolyás miatt. A csökkenés számított átlagos mértéke így 4,7 °C, ami megközelíti a mért értéket (5,1—8 °C). A vizsgálatok eredménye miatt a Miskolci Vízmű csökkentette a meleg víz termelést, amit a nyugalmi nyomások néhány héten belüli emelkedése követett, a csapadékhiányos időszak ellenére. A várható talphőmérséklet, só-koncentráció növekedésekről újabb hidrodinamikai mérésekkel lehetne meggyőződni. A közelmúltban más helyekre végzett hévízkészlet vizsgálataink mindenhol hasonló mértékű nyomás, hőmérséklet, koncentráció csökkenést mutattak (Eger, Mezőkövesd, Berekfürdő). Így az okok igen összetettek lehetnek, beleértve bizonyos földkéreg feszültség változásokat is! A felsőszabolcsi belvízöblözet térségi fejlesztés eredményei JECZKÓ JÁNOS—HORVÁTH GABOR 'Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Az Igazgatóság 545 605 ha-os működési területét jól elhatárolhatóan 7 belvízrendszer fedi le. Ezek kiépítése, talajadottságai és belvíz-veszélyeztetettsége meglehetősen eltérő. Már az 1970-es évek végén úgy értékeltük, hogy a fejlesztést a Felsőszabolcs, Bereg és Tisza-Szamosközi belvízrendszereknél kell elkezdeni. A MÉM 1980-ban a Felsőszabolcsi és a Tisza—Szamosközi pályázatot fogadta el, s itt indult el a térségi komplex meloráció 1981-ben. 1. A belvízrendezés történeti áttekintése A belvízrendszer 105 200 ha-os területéből 60 300 ha-t foglal el a Belfő vízgyűjtője, a többi fennsíki rész. A Tisza töltésezése előtt (1855) vízgyűjtő területének 60%-a ár- és 'belvízjárta, 35%-a állandó tófenék és láp volt. A vízrendezési munkák a térségben 1856-ban indultak meg, s a Belfő-rendszert már 1857-ben megépítették. A töltések megépítésével a belvízhelyzet romlott, mert a Nyírségből lezúduló vizek a Belfő vízgyűjtőjében rekedtek. A Nyíri-öblözet vizeit felfogó Lónyaycsatorna 1882-ben történt megépítése után az átlagos éves elöntés 3000 ha-ra csökkent. Az árvizek idején történő belvízmentesítésre 1884ben Tiszabercelen szivattyútelepet építettek, melyet a jelenleg is meglevő 6,0 m

3/s teljesítményű, 1986-ban épült gőzüzemű szivattyútelep váltott fel. 1915-ig a csatornák nagy része elkészült. A legnagyobb változást a Tiszalöki-vízlépcső megépítése okozta, ugyanis a duzzasztás miatt a gravitációs kivezetési lehetőség megszűnt. Az 1965—1969. évek között végrehajtott főműfejlesztések során a Belfő vízgyűjtőjét Tiszateleknél megcsapolták, s megépítették a tiszaberceli, belfői, halásztanyai, egyenként 7,2 m

3/s-os elektromos szivattyútelepeket. 2. A Belfő vízgyűjtő jellemző műszaki adatai, adottságai A Belfő vízgyűjtő (1. ábra) a következő három részöblözetre oszlik: — Belfő-alsó 234,1 km

2, Tiszabercelnél 7,2 m

3/s átemelés ; — Belfő-középső 110,4 km

2, Halásztanyánál 7,2 m

3/s (kétszeri átemelés); — Belfő-felső 258,5 km

2, Dombrádnál 2,35 3/s átemelés. A vízgyűjtő és főműfejlesztés előtti melioráció 1980. évi kiépítettségét a következő számokkal jellemezhetjük: Csatornasűrűség: 1,26 km/km

2. Fajlagos kiépítettség: 20—30 1/skm

2 a csatornahálózatra, 28 1/skm

2 a szivattyútelepekre. Szivattyúkapacitás: 16,75 m

3/s főbefogadóba emelő esésnövelő 12,70 m

3/s. A vízgyűjtő területének bel víz-veszélyeztetettsége igen nagy, s a belvízkárok rendszeresek. A legnagyobb elöntések a következők voltak: . 1879: 34 500 ha, 1879—82 átlaga: 25 250 ha, 1967: 8850 ha, 1977: 8800 ha, 1978: 6950 ha, 1979: 12 300 ha, 1980: 20 500 ha, 1981: 9900 ha, 1982: 10 350 ha, 1985: 11150 ha, 1986: 6050 ha, 1989: 4800 ha, de ezen már erősen érződik a főművi (kiépítés és üzemi melioráció hatása. 54