Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: Az esztergomi hévforrások paleokarszt-hidrlógiai viszonyaink vizsgálata

Az esztergomi hévforrások paleo-karszthidrológiai viszonyainak vizsgálata DR. SCHEUER GYULA*—DR. SCHWEITZER FERENC»* •Földmérő és Talajvizsgáló Válalat, »* Födrajztudományi Kutató Intézet 1. Helyzetismertetés A magyar történelem legrégibb emlékeit őrző esztergomi Várhegy nemcsak a történelmi múlt eseményeinek fontos helye (1. kép), hanem a lábánál fakadó 1. kép A Várhegy látképe a vízvezető dolomitsziklákkal hévforrások révén a Pilis hegységi karsztvízföldtani viszonyok alakulásában, fejlődésében is jelentős szerepet játszott. A hegy körül a Duna üledékanyagán keresztül törve több helyen (1. ábra) hévforrások ismeretesek, sőt magában a folyóban is „szökevény"forrásokat [3] figyeltek meg (2. kép). Vízföldtani vo1. ábra Áttekintő helyszínraz l. A hévforrások kilépési helyei 2. kép A Várhegy alatti Duna-part szökevényforrásokkal natkozásban nagy hasonlóságot mutat az esztergomi Várhegy a budapesti Gellért-hegyhez, azzal a különbséggel, hogy a Várhegynél hiányoznak a kialakulását, földtörténeti fejlődésmenetét rögzítő kormeghatározó édesvízi mészkövek. Ezért a várhegyi hévforrások kezdeti működésére és a karsztvízföldtani viszonyok változására a Várhegy és környezetében végzett geomorfológiai megfigyelésekre és megállapításokra lehet csak támaszkodni és ezen belül is a Dunához kapcsolódó terasz vizsgálatokra [4]. A hévforrások mai helyzete szorosan összefügg a Várhegy kialakulásával, az azt létrehozó földtörténeti folyamatokkal, mert karsztvízföldtani szempontból egyértelmű az a feltételezés, hogy a vizsgált források akkor kezdték meg működésüket, amikor a Várhegyet alkotó felsőtriász kori, karsztvizet vezető és tározó dolomitról az őt körülvevő és fedő vízzáró oligocén képződmények lepusztultak. Az esztergomi hévforrások a vízföldtani viszonyok és a vízkémiai összetétel alapján szoros kapcsolatot és rokonságot mutatnak a Budai- és a Gerecse hegységi hévforrásokkal. Ennek megfelelően ugyanannak a hévíztároló rendszer megcsapolójaként értelmezhető. Ezért feltűnő az, hogy a Várhegynél nem ismeretes édesvízi mészkő, mert más területeken vele egyező, vagy rokon hévforrások több-kevesebb karbonátanyagot halmoztak fel környezetükben (Tata, Almásneszmély). Az édesvízi mészkő hiányára vonatkozóan egyértelmű és megalapozott vélemény nem mondható, ezért csak feltételezésekre támaszkodhatunk. Ilyen magyarázat lehet, hogy a források akárcsak ma a Dunában, illetve annak árterén fakadtak, így a folyó megakadályozta a mészkő képződését. Az esztergomi Várhegy morfológiailag szigethegy és függőleges sziklafalakkal, vagy meredek lejtőivel emelkedik környezete fölé a Duna felőli részen, míg kelet, északkeleti irányban lapos lejtővel — a Bazilika feljárati része — csatlakozik a város többi részéhez. A Várhegy legidősebb képződménye a felsőtriász dolomit, amelyet oligocénkori hárshegyi homokkő, tardi és klscelli agyag vesz körül (Tamás-hegy), továbbá a Duna felé eső részen a Várhegy környezetében folyóvízi kavicsos-homokos üledékek találhatók, amelyek különböző korú Duna-teraszokként jelentkeznek. A Várhegy dolomitröge zárótagja annak a triász karbonátos kőzetekből álló ÉNy—DK-i irányú vonulatnak, amely a Budapest Csillag-hegyi és a Péter—Róka hegyekkel kezdődik, továbbá a Kis- és Nagy-Kevéllyel folytatódva Hosszó-hegy, Pilis, Fekete-hegy, Kétágú-hegy, Strázsahegyen keresztül kapcsolódik a Várhegyhez. Érdekessége ennek a több 10 km hosszúságú triász karbonátos kőzetekből álló vonulatnak, hogy mindkét elvégződését a Duna zárja le