Hidrológiai tájékoztató, 1991
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Koch László: A mecseki uránércbányászat vízföldtani-környezetföldtani jellemzése
és az utolsó felszíni karbonátos kőzet-kibukkanásoknál hévforrások fakadnak. Így a Péter-hegynél a csillag-fürdői és a rómaifürdői, a Várhegynél pedig a tárgyalt esztergomi források. A Várhegy vízföldtanilag a karsztos hévíztározó rendszeren belül megcsapoló szerepet tölt be. Az itt felszínen levő felsőtrdász dolomit a pilisi karbonátos rögvonulat utolsó és egyben legmélyebben fekvő tagja, ezért alakult ki a hévforrások révén megcsapoló funkciója. A hatalmas elterjedésű karsztrendszeren belüli megcsapoló szerepének kialakulására és korára vonatkozóan az édesvízi mészkövek hiányában csak az ismert földtani korú geomorfológiai szintek (Duna-teraszok) segítségével kísérelhetünk választ adni. 2. Megállapítások A hévforrások fejlődéstörténetére vonatkozóan a következő megállapítások tehetők. 2.1. A Duna-part közelében emelkedő esztergomi Várhegy felsőtriász dolomit röge a geomorfológiai vizsgálatok és az abból levonható vízföldtani következtetések alapján a pleisztocén nagy részén nyomás alatti hévizet tározott, mert a vízzáró és rossz vízvezető tulajdonságú oligocén képződményekkel (tardi és kiscelli agyag, hárshegyi homokkő) fedve volt és ezek meggátolták a hévíz kiáramlást a felszínre a karsztos víztároló rendszerből. Ebben az időben a forrás kilepések, a megcsapolás a mai hegység belsőbb részein levő felszíni karsztos kőzetekhez kapcsolódott (Kis- és Nagy-Strázsa-hegy). A mai értelemben vett Várhegy akkor még nem létezett. 2.2. A pleisztocénben végbemenő emelkedés hatására a Várhegyet borító, vízzáró üledékek fokozatosan lepusztultak annyira, hogy a dolomitos víztároló rendszerből fokozatosan megindulhatott a hévíz kiáramlás, vagyis a Várhegy tetején hévforrások kezdték meg működésüket. Ez annyit jelent, hogy a Várhegy mai formájának kialakulása és a karsztos hévizek megcsapoló funkciója arra az időszakra vezethető vissza, amikor a Várhegy dolomitrögének felszíne exhumálódott. 2.3. A Pilis hegység emelkedése és a völgyrendszerek bevágódása-mélyülése, beleértve a Dunát is, a Várheggyel együtt elősegítette és lehetővé tette a harmadidőszaki üledékek további lepusztulását és a víztároló rendszer újabb részeinek exhumálását, közeledve a mai állapothoz. Ez Pécsi M. [4] Duna-terasz vizsgálatai szerint három jól elkülönülő szakaszban történt. 2.4. A Duna-terasz vizsgálatok szerint [4] az esztergomi Várhegy — kezdeti kialakulása a III. teraszszal áll szoros összefüggésben. E geomorfológiai szintnek kora a más területeken rátelepülő édesvízi mészkövek abszolút koradatai alapján kb. 200 ezer évre tehető. Ennek megfelelően az esztergomi hévforrások őseinek keletkezése is erre az időszakra rögzíthető. Tehát a hévforrások a Várhegy dolomitrögéhez kötődve azóta törnek fel a területen helyüket és feltörési magasságukat a felszínfejlődési folyamatok hatására változtatva, de mindig a Várhegyhez kapcsolódva. A mai állapot a felsőpleisztocén végén — óholocén elején alakult ki. 2.5. A mai és az egykori hévforrások feltörési magasságai egyben rögzítik a karsztrendszer vízszintjét és az abban bekövetkezett változásokat. A kezdeti állapot egy 150 m tszf-i karsztvíz-szintet jelez, amely napjainkig fokozatosan kb. 100—105 m-es értékre módosult. Ennek megfelelően 200—250 ezer év alatt a karsztrendszerben kb. 50 m-es vízszint-változás következett be. IRODALOM [1] Einczlnger F.: Esztergom melegforrásai. Hidrológiai Közlöny, 12. 1932. 82—84. [2] FTV: Mérnökgeológiai és vízföldtani szakvélemények. 1980—1988. Kézirat. Adattár. [3] Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrológiája és fürdőtani leírása. In: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1957. [4] Pécsi M.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszinalaktana. Földrajzi Monográfiák 3. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. [5] Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A Gerecse és Budai hegység édesvízi mészkőösszletel és képződésüknek geomorfológiai sajátosságai. Kandidátusi értekezés. Kézirat, Bp. 1984. [6] Scheuer Gy.—Szlabóczky P.— Schweitzer F.: Adatok a budapesti Gellért-hegy körüli hévforrások fejlődéstörténetéhez. Hidrogeológiai Tájékoztató, 1988. ápr. 41—43. [7] Stposs Z.: Vízföldtani megfigyelések a Pilis hegységi vízválasztótól északra. Hidrogeológiai Tájékoztató, 1988. ápr. 39—41. [8] Vitális Gy.: A Dunazúg-hegység hévizeinek vízföldtana és természeti erőforrás-potenciálja. Földrajzi Értesítő, 31. 1. 1982. 67—81. [9] Vitális Gy.—Hegyi I.-né: Hidrotermális kőzetelváltozások a Dunai andezithegységgel határos dolomitterületeken. Hidrológiai Közlöny, 54. 12. 1974. 562—569. A mecseki uránércbányászat vízföldtani-környezetföldtani jellemzése KOCH LÁSZLÓ Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs A Mecsek morfológiai és földtani szempontból egyaránt szigethegység, mert egyrészt mint középhegység kiemelkedik a síksági és dombvidéki környezetből, másrészt az idősebb (paleo-, és mezozóos) szilárd kőzettömegeit fiatal (miocén és pliocén) laza törmelékes üledékek veszik körül. Vízföldtani szempontból az alaphegységi kőzetek repedésvizeket, a fiatal üledékek pórusvizet tárolnak (1. ábra). A fentieknek megfelelően mind a felszíni, mind a felszínalatti vizek természetes főáramlási irányai sugarasak. Az uránbányászat szennyezési területe a NyugatiMecsek déli lejtőjére és előterére koncentrálódik. Itt a vízmozgás délies irányítottságú. A legfontosabb szállítóközeg, amely a radioaktív és egyéb szennyezőanyagokat szilárd állapotban lebegtetve, görgetve vagy oldva a természetben szétteríti, a felszíni és a felszínalatti víz. Ugyanakkor a víz önmaga is a tápláléklánc egyik fontos eleme, szennyezettségével közvetlenül is veszélyezteti a fogyasztókat. Az uránbányászat működése folyamán több szennyezési gócot hozott létre. Ilyenek: 1. A bányavíz kiemelése, 2500—3500 m 3/d mennyiségben. E vizek oldott urántartalma a megengedett értékek alatt marad. 2. A fejtési anyagot is tartalmazó meddőhányók. Ilyen lényegében 2 db van. Ezek völgyekben helyezkednek el és a rajtuk keresztülszivárgó csapadék old ki sugárzó anyagot, mely a felszíni vízfolyások mentén távozik, illetve juthat a talajvízbe. 3. A perkolációs prizmák, melyek szigetelt mesterséges medencékben felhalmozott gyenge minőségű ércek, melyből szódás oldatokkal kivonják az uránt, s az oldatot azután feldolgozzák. Ez a folyamat környezetvédő és abban az esetben okozhat szennyezést, ha az oldat műszaki baleset következtében megszökik. 4. A zagytározók az ércdúsítás folyamatában visszamaradt homokos-iszapos, nagy Ra, Cl, SO,„ Mn tartalmú vizes anyagot tartalmaznak. Végső elhelyezése végeredményben nem megoldott. Egyelőre agyagszigetelésű nagy medencékben foglal helyet. 49