Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gorzó György: A Velencei-tó vízminőségi kérdései

Jelentős vízminőségváltozás ezeken a területeken a viszonylag kis koncentrált külső terhelés (összterhelés 10%-a) miatt nem várható. Az esetleges helyi káros hatások kiszűrésével a parti sávban kismértékű, főként higiénés jellegű vízminőségjavulás elérhető. 3.3. Keleti-medence nagy nyíltvizei (zöld-vizek). A rekonstrukció ezeken a területeken (öreg-tisztás, Fürdető, Felső-tó, Kárászos) is lassan lezártnak tekinthető. A halobitás kismértékű növekedése (2200—2700 fiS cm1 20°C) főként az aszályos években ebben a térségben is megfigyelhető. A relative kis növekedés oka a Vereb—Pázmándi vízfolyás hígító hatása. 6. ábra A zöld vizek trofitásának (klorofill-a, primer produkció) alakulása (1973—79: VITUKI, 1980—88: KDT KÖVIZIG mérései) Az 1983-ban még nagy trofitás (6. ábra) az utóbbi években lecsökkent (klorofill-a < 60 mg/m

3, algaszám < 50 000/ml, primer produkció: 1,2—2,8 mgC/m

2/d). A korábban nagy trofitást (klorofill 150 mg/m

3; kékalgaszám: 100 000/ml; primer produkció: 3,1—5,4 gC/m

2/d) egy N-kötő heterociszitás kékalga az Anabaenopsis hungarica Halász okozta. Nyári tömeges jelentkezését spóráinak nagy száma (10

3 db/cm

3 üledék) és a víz N-limitált volta (szervetlen N/P <10) alapján évről évre prognosztizálni lehetett. Eltűnésében lényeges volt a spóratartalmú üledék 1984. évi eltávolítása, valamint az ún. nádaszár kikotrása. Ezzel egy időben sikerült csökkenteni a keleti medencét szennyező Vereb—Pázmándi vízfolyás vizének növényi tápanyagtartalmát. A Vereb—Pázmándi vízfolyás a tóba kerülő össz.N 54%-át és az össz.P 35%-át szállítja a Velenced-sairökba. Az 1986—87-ben a vízfolyáson Kápolnásnyék térségében mesterségesen létesített nádasmező (2—3 ha) jelentős mértékben tart vissza N-t és P-t (25—30%), valamint fekálindikátor baktériumot (90—100%). A „gyeptéglás" módszerrel a kiszélesített mederbe telepített nádasnak főként vegetációs időszakban van jelentős szerepe. A beavatkozások ellenére a vízben oldott reaktív P (0,1 mg/l) és az össz.P (0,6 mg/l) még mindig nagy. A N-formák közül az N0

3—N nagy téli, tavaszi értékei (3 mg/l) megmaradtak. Az üledék minősége kedvezőtlenebb, mint a középső medencében és a szénsavoldható P is nagyobb. A rekonstrukció legnagyobb eredménye a térség higiénés vízminőségének (7. ábra) javulása. Az összcsíraszámok és a fekálindikátorok mennyisége csökkent, patogént kimutatni a nagy víztömegekben csak ritkán lehet. A parti sávban levő strandok időnként kedvezőtlen vízminősége itt is a helyi hatások függvénye. Javítása csak a helyi hatások feltárása után lehetséges. Az utóbbi évek célirányos beavatkozásai következtében a keleti-medence nagy nyíltvizei egyre inkább a középső medence szürke vizeihez kezdenek hasonlítani. Az eutróf, zöld vizek trofitásának csökkenése kedvező változásnak tekinthető, az új vízminőség stabilizálódása azonban csak évek múlva várható. 7. ábra A zöld vizek higiénés állapotának változása 4. Összefoglalás A Velencei-tó üdülőtó jellegű rekonstrukciója (vízszínszabályozás és mederkotrás) lassan lezártnak tekinthető. Az eredeti vízminőséget csak a tó nyúgati felén levő kisvizekkel, csatornákkal szabdalt nádas, úszólápos terület őrizte meg. A nagyrészt védett Nyugati medencének jelentős szerepe van a tó vízszínszabályozásában és az ide befolyó növényi tápanyagokban és szerves anyagokban gazdag politróf tározóvíz (3 millió m

3/év) letisztításában. Az anaerob „légzési" folyamatok (CO2-, SO<_, PO,_ és NCVredukció) során a tározóvízzel bekerülő tápanyagok zöme gáz formájában távozik, illetve a nádban akkumulálódik. A reduktív, szulfidokban gazdag anaerob üledék a nehézfémeket kicsapja, a tározóvízben levő N-kötő kékalgák spóráinak csírázását gátolja és a fekálindikátor baktériumokat is visszatartja. A tó középső medencéjébe már rendkívül kedvező minőségű víz kerül. A Középső-medence nagy nyíltvizeinek halobitása nagy, trofitása kicsi és higiénés állapota is megfelelő. Ez a kedvező vízminőség egy évtizede stabilnak tekinthető. A szintén nagy halobitású Keleti-medence trofitása néhány éve még nagy volt. Rendszeres volt egy N-kötő kékalga nyári virágzása és a víz higiénés állapota sem volt megfelelő. A kedvezőtlen vízminőség oka a Velencei-sarokba ömlő tápanyagdús és fekálszennyezett vizet szállító Vereb—Pázmándi vízfolyás. A Velenceisarok üledékének teljes lekotrásával a kékalgaspórákat, a vízfolyáson létesített nádas szűrőmezővel a növényi tápanyagok és a fekálszennyezések nagy részét sikerült eltávolítani, illetve visszatartani. Az utóbbi években tapasztalt kedvező vízminőség stabilizálódása esetén ennek a területnek a vízminősége a középső medencéjéhez fog hasonlítani. A diffúz szennyezésekkel szemben rendkívül érzékeny parti sávban (strandok) 25