Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csanda Ferenc: SUPERAQUA csatornajavítás külföldi tapasztalatai

berki társulatok további két malmot megvásároltak, és ezek gátjait is elbontották. Most már csak egyetlen malom állt a vízszintcsökkentés — és így a Sió-völgy rendezésének — útjában, az Ozorai malom, amelynek tulajdonosa, herceg Eszterházy Pál, kártérítés ellenében sem akart a malmától megválni. Ekkor azonban történt valami: A 'buda—nagykanizsai vasútvonalat 1858-ban kezdték építeni. A vasútvonal Balaton mellett húzódó pályaszintjét az akkori alacsony vízszinthez igazították. 1860/61 telén a vízszín erősen megemelkedett és a hullámverés a vasúti pályát több helyen, megrongálta. A vasút üzemeléséhez komoly érdek is fűződött, ezért a Balaton szabályozására a kancellária ifi. Zichy Ferenc személyében királyi biztost nevezett ki. Zichy az érdekelteiket tárgyalásra hívta össze 1862-ben Balatonfüredre. A Fejér megyei levéltárban található Sióberki Társulat levéltári anyaga szerint a királyi biztos a környékbeli vármegyéken (Fejér, Veszprém, Zala, Somogy és Tolna) kívül meghívta az érdekelt társulatokat is. A tárgyalás során a Vasúttársaság komoly összeget ajánlott fel a Sió-rendezés és a Balaton vízszintjének, az akkori vízálláshoz képest 3 lábbal (kereken 1 m-rel) való csökkentése céljára. Az Ozorai malom megszüntetése érdekében Zichy egy küldöttséggel kereste meg ifj. Eszterházy Pált, és kérte közreműködését oly sikerrel, hogy nagyapja hozzájárult: Zichy elbontathatta a malomgátat. Most már a malomgátak sem okoztak akadályt, volt pénz is (a Déli vasút jóvoltából), de azért maradt elég sok érdekellentét. Ezek lényegét talán úgy fogalmazhatnánk meg: sok ponton ellentétes volt a helyi birtokosi és a nagyközösségi érdek; s ezek megjelenési formája is igen sokszínű volt. A Zala és Veszprém vármegyei parti birtokosok nádasaikat féltették a vízszánt csökkentésétől. A füredi gyűléseknek korabeli karikatúrájában az ismeretlen szerző az egyik Zala megyei birtokos szájába a 'következő szavakat adja: „Leben und leben lassen, hogy éljenek a nádi verebek is." A Sió vizét befogadó társulatok viszont a már rendezett medreiket féltették a többlet vízterheléstől. A sok felmerült kérdés miatt hosszan tárgyaltak és sok felesleges eszmecserét is folytattak. Erről az előbb említett karikatúrában a következőt írták: „Beszéltek még ezután, sokan és sokat, bebizonyítva egészen világosan azt, hogy a varrótűt úgy csinálják, hogy sok kihegyezett vékony acélt egy fazékba teszik, a fazekat bekötik, s addig rázzák, míg egyik a másikat kiböki." De hosszas tárgyalás- után végül is a vitás kérdésekben sikerült megegyezni. Mint ahogy a karikatúra is írja: „Örömünkre a fél század óta mozdulatlanul álló szekere a Balaton lecsapolásának mocorogni kezdett." A következőkben egyeztek meg: A vízszintet 3 lábbal csökkentik, a Siót rendezik, Siófokon hajókikötőt építenek, valamint ideiglenes használatra egy zsilipet is létesítenek, amit csak addig üzemeltetnek, amíg a vízszintcsökkentés tart. A következő évek szárazak voltbak. Ezt kihasználva a kiviteli munkák, a kikötő kivételével, még 1863-ban befejeződtek. A siófoki zsilipet 1863. október 25-én megnyitották, a következő hónapban az első hajó is megérkezett Tolna megyéből Siófokra. A száraz évek következtében az 5—6 évre tervezett vízszintcsökkentést már két év alatt, 1865. októberére elérték. A száraz időjárás még 1866-ban is folytatódott. Ennek ellenére, az eredeti tervezettől eltérőleg, a zsilipet mégsem nyitották ki teljesen, csak annyira, hogy a Sión hajózni lehessen. A vízszint így is további 43 cmrel alábbszállt. A Veszprém vármegyeiek, valamint a Zala vármegyeiek felzúdulására új királyi biztost neveztek ki, aki a zsilipet 1866. augusztusában lezáratta. De alig egy hónap múlva a hajózásiban érdekeltek nyomására a zsilipet ismét kinyitották. Az eseményt követően az érdekeltek panasszal fordultak a Helytartótanácshoz, sőt, a Sióberki Társulat mérnöke egy magánlevelet is küldött a Helytartótanács mérnökéhez, Lauka Józsefhez. „Sajátságos jelenség ez nálunk Magyarországon — írta válaszában Lauka —, hogy majdnem minden vízszintszabályozásból, lecsapolásból, öntözésből, vízi erőmű telepítésből perek keletkeznek..., arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezekből a vállalkozásokból sokkal több ügyvéd él meg, mint technikus." A Helytartótanács megszűntével átadták az egész ügyet a magyar kormánynak. 1867-ben a Közmunka és Közlekedési Minisztérium Szőgyény Marich Lászlót, Fejér megye főispánját nevezte ki királyi biztosul. A zsilippel továbbra is számolva, a korábbi tapasztalatok alapján, most már összeállítottak a siófoki zsilipre egy ideiglenes kezelési szabályzatot. Azért csak ideiglenesei, mert tisztán látták, hogy az eddigi ismeretek nem elegendők egy végleges szabályzat készítéséhez. Csak az 1879. évi nagy balatoni árvíz után jutottak olyan adatok birtokába, melyek alkalmasak voltak a Sió további bővítésének meghatározására. Megállapították azt is, hogy szárazabb években a Sión leeresztendő vízmennyiség nem alkalmas az állandó hajózás biztosítására. Bár a szükséges bővítés mértékét meghatározták, sem a zsilip átépítésére, sem a Sió bővítésére akkor nem került sor. A zsilipet csak 1891-ben építették át, addig a szenvedélyek még sokszor fellángoltak, de a hajózsilipet költségkímélés miatt sajnos elhagyták. Ezért is kellett e század közepén új helyen új zsilipet építeni. A Sió-csatorna bővítése most is folyik — az újabb vízigények jelentkezése miatt; ez azonban a vízgazdálkodásnak már egy másik nagy területe. Jelen írással csupán emlékezni kívánunk az elődökre, akik elindították a Balaton vízszínszabályozását — annak ellenére (vagy avval együtt), hogy a munkájuk minden hatásával nem voltak és nem is lehettek tisztában. Bukovszky György SUPERAQUA csatornajavítás külföldi tapasztalatai CSANDA FERENC SUPERAQUA AL-HAZ kft. Magyar—Osztrák Vegyesvállalat Az elmúlt három évben hazánk 25 városában (Balatongyörök, Balatonmária, Budapest, Csákvár, Dabas, Debrecen, Dorog, Dunaújváros, Esztergom, Gödöllő, Gyula, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Kiskőrös, Komárom, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Siófok, Százhalombatta, Szentes, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya, Zagyvarékas), valamint külföldön 21 városban (Ausztriában, Angliában, Lengyelországban és az NSZK-ban) több mint 230 km hosszúságú hibás csatornát javítottunk meg bontás nélkül, a magyar SUPERAQUA vegyszeres eljárással. Budapesten például a többi között a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Budapesti Vegyiművek, a Törley Pezsgőgyár, a Budapesti Konzervgyár, a TUNGSRAM, a BEAG Elektroakusztikai Gyár, ÉGIS Gyógyszerárugyár, az MTA Matematikai Kutatóintézet, az MTA Izotópkutató Intézet, a János Kórház, a Fővárosi Állatés Növénykert, a Gundel étterem, a MAHART, az AGROTEK, a Budai Várban a Pest-Buda étterem és a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorának csatornáit javítottuk. A megjavított csatornáknak több mint 60%-a talaj6