Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vágás István: Megemlékezés Korbély Józsefről születésének 125., halálának 50. évfordulóján

Bodoki Károly (1814—1868) szolgálta a hazai vízügyeket, közülük is Bodoki Károly munkássága volt a legjelentősebb. A legidősebb közülük, Bodoki Mihály (1782—1838) még a nagy Tisza-szabályozás előtt a Körös-völgy mellett a Kurca és Veker mellékágak kérdésével is foglalkozott. A legfiatalabb, Bodoki Lajos (1833—1885), Károlynak az öccse, aki bátyja helyén folytatta annak munkáját, később Budapesten, a vízügyi szolgálat központjában működött. Bodoki Károly olyan korban tevékenykedett, ami ugyan az ország számára a csaknem két évtizedes politikai elnyomást jelentette, a vízépítő mérnök azonban ebben az időszakban tehetett legtöbbet az azóta is legfontosabb műszaki alkotásunkért: a Tisza és mellékvizei szabályozásáért. Az ő munkája még ezen is túlmutatott. 1863-ban és 64-ben pusztító aszály sújtotta a magyar Alföldet. Egyes bírálók ugyan a mezőgazdaságot ért károkat — tudománytalanul — a Tisza szabályozás munkálatai terhére igyekeztek róni, a vízimérnök azonban látta, hogy a csapadékmentes időszakban csak az öntözés segíthet. Bodoki Károly részt vett annak a koncepciónak a kidolgozásában — amelyben Herrich Károly és a szegedi Boros Frigyes, továbbá Klasz Márton is alapvető szerepet vállalt —, s amely a Tiszántúl öntözésére nagy öntöző- és egyben hajózócsatorna tervét vetette papírra. Ez a csatorna, és a hozzá tartozó öntözőrendszer csak e század közepén valósulhatott meg, s a Keleti Főcsatorna — szinte a régi elgondolásokat követve — csak az 1950-es években épülhetett meg. A huszadik század végének mérnöke tisztelettel adózik elődeinek: ezek az elődök voltak azok, akik hazánkat a vizek pusztításától megszabadították, és mai életünket megalapozták. Dr. Vágás István Megemlékezés Korbély Józsefről, születésének 125., halálának 50. évfordulóján méleti és gyakorlati tevékenységet, 1864. szeptember 10-én született a Borsod megyei Hodoscsépányban. Miskolcon járt gimnáziumba, majd Budapesten, a Műegyetemen szerzett 1887-ben mérnöki oklevelet. Mérnöki munkásságát teljes működése során a „Berettyó vízszabályozó és ármentesítő társulat" keretében végezte. 1895-ig Berettyóújfaluban mérnökösködött, 1895 és 1920 között Nagyváradon volt vezető-főmérnök, 1920 és 1937 között Debrecenben igazgató-főmérnök. 1939. április 22-én hunyt el Debrecenben. Korbély József hazánk egyik legnevesebb elméleti hidrológusaként ismert, akinek alkotásait a műegyetemi tantárgyak keretében ma is ismertetik, elméletei tudományunkban ma is élőek. Munkásságának mérföldköveit a tiszai árvízjelzésről, a Körösök és a Berettyó szabályozásával kapcsolatos belvízrendezési kérdésekről írott tanulmányai, valamint a Tisza szabályozásáról összeállított könyve jelenti. A tiszai árvízjelzés területén Korbély József vezette be hazánkban a Gauss-féle, a legkisebb négyzetek elvén alapuló eljárást, amely alkalmas volt többváltozós mércekapcsolati egyenletek számszerű meghatározására. Az egzaktnak látszó módszer — a számítógépek előtti korban rendkívül időigényes és rendkívüli szorgalmat kívánó — alkalmazása során azonban arra is rájött, hogy a módszert vízjárástörténeti elemzésekkel is ki kell egészíteni, ennek alapján árhullámtípusok elkülönítése által „kézi vezérlésű" javításokra is szükség lehet. Igyekezett tehát az elméleti Korbély József, aki elsősorban a Tisza-völgy árvíz- számítások és a gyakorlati ellenőrzés eredményei közt mentesítésében, belvízszabályozásában és hidrológiai talált eltérések hatását kiküszöbölni, kérdéseinek megoldásában fejtett ki magas szintű el- A vízrendezés kérdéseinek tanulmányozása ráirá5 Korbély József