Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Obert Ferenc-dr. Vasas Ferenc-dr. Vasasné Galambosi Ágnes: Úszó vízinövényzet a Körösökön

1. Az úszó vízinövényzet tömeges megjelenésének jellemzői A csatornák erőteljes „elgyomosodása" nem új jelenség. A vízinövényzet mértéktelen elszaporodása természetes következménye a mezőgazdasági kemizációnak és a szennyvíz folyamatos növekedésének. A vízinövényzet túlburjánzása elsősorban belvizes és kettőshasznosítású csatornáinkra jellemző szaporodását a termőhelyi adottságok (medertározás), a tápanyag-ellátottság, a meteorológiai feltételek (hőmérséklet- és fényviszonyok) befolyásolják. Egy-egy csatornazsilip nyitásakor, az élő és rothadó vízinövényzet úszó szigetként kerül a folyóba. A békalencse visszatartására a főbefogadó előtti rácsok alkalmatlanok. A duzzasztott víztérben a bekerült úszó vízinövényzet gyors szaporodásnak indulhat, összetorlódva óriási úszó mezőket alkot, az öntözővíz-kivételeket nehezíti, kizárja a fürdőzést, vízisportot, akadályozza a horgászatot. Folyóvízben a felületi borítottságot az áramlási és szélviszonyok határozzák meg, a békalencse a parti jéghez hasonlóan hízik, majd a sodorvonalba kerülve, torlódik, felületi akadályok előtt zöld „jégmezőként" gyűlik össze. Mint az olajszennyeződés, merülőfalakkal megfogható, a parthoz terelhető és a vízből kiemelhető. Akármilyen felső bemerülést biztosító zsilip, betétgerenda alkalmas a visszatartásra — így megakadályozható a védett fővízfolyásba kerülése. A visszatartott, feltorlódott vízinövényzet gyorsan pusztulásnak indul, alulról rothadó úszó paplanként viselkedik, vastagsága, tömörsége jelentős. 2. A Hortobágy—Berettyó jellemzése A Hortobágy—Berettyó főcsatorna a Hármas-Körös jobb oldali vízfolyása 5169,3 km

2-es, részben erősen szikes, rét-legelőként használt vízgyűjtővel. A vízgyűjtő hajdúsági része jó adottságú, intenzíven művelt szántó, ahol az ország legnagyobb mértékű meliorációs munkálatai folynak. A település-szerkezetre a ritka, nagy lakosszámú városok, nagyközségek jellemzők, sajátosságuk, hogy egyik közelében sincs természetes vízhozammal rendelkező élővízi befogadó. 2.1. Az úszó vízinövény túlprodukció keletkezésének okai 2.1.1. Tápanyagkínálat. A ritka településhálózat a szennyvíztisztítást nem különösebben segítette elő, így Debrecen város ma már 100 000 m

3/d mennyiséget elérő szennyvize is csak mechanikai tisztítást kap a Tocóba való bevezetés előtt. A biológiai tisztítás a Kösely feladata. A használt hévizekkel, az ipari és mezőgazdasági szennyvizekkel, hígtrágyákkal és kemikáliákkal terhelt számtalan csatorna tápanyagkínálatát az általában szűk, gyakran nyílegyenes csatornák nem képesek feldolgozni. A főcsatorna nagy mennyiségű, esetenként belvíztározókban visszatartott szikes belvizét, 8567 ha rizstelep és 6826 ha halastó lecsapoló-vizeit is befogadja. Vizsgálatunkhoz a nyári vegetációs időszak üzemrendje a meghatározó, ekkor mértékadó az öntözővízszállítási funkció. A Hortobágy—Berettyó szerepe a Kiskörei-tározó megépítésével a Körösvölgy és az AlsóTisza vidék vízátvezetésében felértékelődött. Az átadott vízkészlet fele, kétharmada a Nagykunsági-főcsatornán érkezik és Mezőtúr fölött kerül a főcsatornába, majd a Hármas-Körösbe. A víz minőségének tendenciózus romlása az átadott vízkészlet fokozatos leértékelődését is eredményezi. A Keleti-főcsatorna tehermentesítése miatt egyre nő a Hortobágy—Berettyót terhelő használt vizek menynyisége és ezzel összefüggésben az öntözőrendszerek Csongroi 1. ábra. Vízinövényzet túlprodukció elhárítása a Körös-vidéken (1986, 1987) 1. Kiépített letermelőhely, 1. Letermelöhely 1988-ban, 3. Letei melflhely 1987-ben. Letermelőhelyek: I. Hármas-Körös 5+400 fkm szelvényben (Bökényi duzzasztó), II. Hármas-Körös 19+400 fkm szelvényben (Kunszentmárton), III. Hármas-Körös 50+500 fkm szelvényben (szarvasi klkötö), IV. Hortobágy—Berettyó Arvízkapu, V. Hortobágy—Berettyó 1+670 fkm szelvényben, VI. Hortobágy—Berettyó 21+850 fkm szelvényben 33