Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Az úrkúti jura agyag-agyagmárga vízzáró rétegösszlet vízforgalmi szerepe

sággal lehet a bányavíz-bevezetésekre vízhasználatokat tervezni. — Milyen kapacitással, milyen mértékű és éven belüli megoszlású (tározással kombinált) vízátvezetés tervezendő. A szempontok fontosság szerinti súlyozása alapján a fentiek szerinti közvetlenül össze nem mérhető célok valamely döntéselméleti módszerrel optimálisan megközelíthetők és ez lehetőséget biztosít valamennyi vízgyűjtő- és hatás területi érdek lehetőleg arányos érvényesítésére. IRODALOM [1] 60.526/4/1983. OVH EZ. Intézkedés. [2] A Balaton vízforgalmának szimulációs vizsgálata. VITUKI 722/1/44/82. [3] A Balaton és vízgyűjtője hasznosítható felszíni vízkészletének kihasználtsága. VGI 464/1982. [4] III. Országos Vízgazdálkodási Keretterv, OVH 1984. [5] Vlzkészletgazdálkodási Évkönyv, VGI 1980. Az úrkúti jura agyag-agyagmárga vízzáró rétegösszlet vízforgalmi szerepe DR. SIPOSS ZOLTÁN Magyar Allami Földtani Intézet Az úrkúti jura agyag-agyagmárga vízzáró rétegösszlet a közbetelepült mangánérctelepekkel együtt választó képződményként szerepel a mélyebben települő triász főkarsztvíztároló és a fedőképződmények kréta és eocén felső karsztvíztároló emelet, illetve rétegvíztároló között (1. ábra). A jura dachsteini típusú liász mészkő gyengén karsztosodott. Jellemző előfordulási helyek találhatók az úrkúti Rieger-tónál és a szentgáli barlangnál [14], Ez az alsójura mészkő a felsőtriász felett közvetlenül települve a felsőtriász dachsteini mészkő karsztvíztárolójához kapcsolódik. A felsőtriász és az alsójura mészkövek karsztvíztárolója felett települő alsójura liász agyagagyagmárga-összlet, mely a mangánérctelepeket is magába foglalja, vízzáró rétegösszletnek minősül [4, 13, V 1. ábra. Az úrkúti vízzáró jura agyag-agyagmárga rétegösszletet takaró kréta és eocén fedővíz, felső karsztvíztároló emelet vizsgálati területe 1. Eocén mészkő, 2. Kréta mészkő, 3. Jura (liász) mészkő, 4. Akna helye, 5. Község, 6. Szelvényvonal 18, 19]. A szárazföldi tarkaagyagos kifejlődések [8] mellett később jóval nagyobb kiterjedésű és vastagabb tengeri kifejlődéseket tártak fel [17, 22]. Ezek a vastagabb tengeri képződmények Űrkút környéki helyi előfordulások, azonban a mangánércbányászat szempontjából jelentősek és adatokat szolgáltatnak a terület vízforgalmához. A mangánérctelepek fekvőben és fedőben egyaránt vízzáró agyagos képződményekkel együtt fejlődtek ki és a bányászati fejtések közben általában nem kellett tartani vízbetörésektől. Mégis előfordult a szállítóvágatok kihajtása közben, hogy kisebb vízbetörések zavarták a munkálatokat. Ezek a vízbetörések hegységszerkezeti törések mentén jelentkeztek és a fedő irányából származtak [3, 25]. Tehát a vízbetörések nem a főkarsztvízzel voltak kapcsolatban. A fökarsztvíz az úrkúti bánya alatt a mélyben a felsőtriász dachsteini mészkő és a rátelepült alsójura liász dachsteini típusú mészkő helyenként gyengén karsztosodott üregeiben és a törésrendszerek kőzetréseiben helyezkedik el. A terület karsztvízszintje +240 és +290 m tszf.-i magasság között változik. Kislődnél +240 mes, Szentgálnál +288 m-es a nyugalmi vízszint [12], A mangánércbánya környékén Űrkútnál a főkarsztvízszint az 1979. évi adatok alapján +270 m tszf. volt [12]. A terület karsztvízmegfigyelő kútjai szerint az 1950 és 1986-os évek közötti időben a karsztvízszint süllyedése folyamatos volt és így a csökkenés itt a környéken elérte a 30 m-es süllyedést is [2, 10, 15, 21]. A környék egyetlen, karsztvízforrása a Hermann-völgyi forrás kb. 10 l/

min vízhozammal [5]. Az alsójura liász vízzáró agyag-agyagmárga összlet a +280 m tszf.-i magasságban fordul elő túlnyomó részt. Így az összlet általában a főkarsztvíztároló vízszintje felett van. A rétegösszlet kőzettani tulajdonságai a nagyon gyenge vízáteresztést, illetve a vízzárást jelzik. A kőzetek rétegsorrendjét az úrkúti III-as akna főszállítóvágatának bányaföldtani szelvénye [17] (2. ábra) szemlélteti. Ez a tengeri agyag-agyagmárga rétegösszlet a liász felső részén fejlődött ki [9, 16, 20, 22]. A bakonyi oxidos mangánérctelepek 1917. évi felfedezése után [11, 24] és a karbonátos mangánérctelepek 1951. évi felkutatását követően [13, 16, 17, 22] az egész területre bizonyított az agyag-agyagmárga összlet öszszefüggő vízzáró elterjedése, a peremeken kisebb öblözetekkel. A rétegösszlet átlagvastagsága a medence közepén kb. 30 m [13, 16, 19, 20, 22], A rétegösszlet a peremek felé kiékelődik. A kiékelődés oka nem lepusztulásból, hanem a keletkezésből ered. Az agyagagyagmárga rétegösszletre dogger márga és mészkő települ üledékfolytonossággal. Vízzárósága megegyezik az alatta települt rétegösszlettel. A legnagyobb vastagsága kb. 120 m. A jura képződmények feletti alsókréta törmelékes agyag és a középsőkréta agyagmárga összlet, mely rossz víztároló, alig éri el a 20 m vastagságot. A vízzáró és rossz víztároló alsó- és középsőkréta törmelékes agyag és agyagmárga rétegeket üledékfoly19