Hidrológiai tájékoztató, 1989
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ferenc Károly: Visszapillantás a büki gyógyfürdő létesítésének előzményeire
zetkép kialakítását több szerző megkísérelte. Voltak, akik több évszázad kipattant földrengéseiből igyekeztek egyes létező törésekre következtetni (Bendefy L.), mások a kőzetkifejlődés figyelembe vételével (Balázs E., Oravecz J.). Egységes helyzetkép ezekből sem alakult ki, hiszen a később lemélyült fúrások egyre-másra döntötték meg a feltevéseket. Legelfogadhatóbb képet a mai napig is a geofizikai mérések, és az azt kiegészítő mélyfúrási adatok szolgáltatnak. Ezek alapján biztosan feltételezhetjük, hogy a Kisalföld területén az utolsó hegységképződés a varisztid volt. Ennek során a terület egyes részei szerkezeti vonalak mentén kiemelkedtek vagy lesüllyedtek, így a későbbi eróziós ciklusokban nagy mennyiségű kőzettömeg pusztult le, és rakódott le a mélyebb területeken. Az alpi hegységképződés a Kőszeg—Rohonci-hegység kialakulásával lezárult, a Kisalföld mélyszerkezetére már nem volt közvetlen hatással, de az viszont erősen feltételezhető, hogy a mai napig megismert és bizonyított törések kialakulásában szerepet játszott. Ilyen az idősebb DNy—ÉK-i irányú ún. Rába-vonal, amely egyben határvonalként is szerepel az idősebb szilur és devon időszaki kőzetek és a fiatalabb mezozóos kőzetek között. Fiatalabbaknak tételezhetők fel a Kőszeg-hegység előterében jelentkező ÉÉK—DDNy irányú törések, amelyek a Kőszegi-hegység és a Mihályi-hátság között és az utána következő területen található árkos, mélyzónákat kialakították. Ez utóbbiak a szávai hegységképző ciklus alatt jöhettek létre. Fentiek alapján gondolt az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt arra, hogy a Bük község térségében jelentkező másodlagos geofizikai maximumra is fúrást telepítsen. A fúrás telepítésére és lemélyítésére az 1957. évben került sor, amelyet végül is a szeizmikus reflexiós szelvények dőlésadatainak figyelembe vételével tel©p í tctt©k. A Bük 1. sz. fúrás a büki templomtól 98° 51' 40" irányban 2205,37 m távolságra van. Tengerszint feletti magassága 172,68 m. Végleges mélysége 1282 m. A fúrás 0— 10 m-ig holocén-pleisztocén, 10— 935 m-ig felsőpannoniai, 935—1003 m-ig alsópannonial, 1003—1282 m-ig paleozóos (devon) képződményeket harántolt (Szepesházi K. meghatározása). A pannóniai rétegsor 1003 m-ben homokkőcsíkokkal tarkított, Limnocardium cfr. triangulatocostatum, Congeria—Ostracoda faunás agyagmárgával ért véget. Utána szürke kristályos dolomitban, majd dolomit breccsában haladt váltakozva 1282 m-ig. A fúrás kőolajkutatás szempontjából meddő lett. A fúrásnak az 1004—1282 m-ig tartó nyitott szakaszából (0=2 l/2"-os) napi 200 m 3 félszálló kénhidrogén szagú melegvíz tört fel a felszínre. Hőmérséklete 46—48 °C volt. A maximális béléscsőnyomás 5,25 atm. az akkori vizsgálat szerint. A gázok közül a metán 1,75%, C0 2 97%, N 1,24%-ban jelentkezett. Egy későbbi vizsgálat alkalmával ugyanebből a nyitott szakaszból 40—50 m 3/óra C0 2 gázos CH nélküli 50—60 °C-ú víz tört a felszínre 10 atmoszféra nyomással. A kút vízföldtani szempontból való megvizsgálására hivatalból Ferencz K. geológust és Bélteky L. fúrómérnököt küldték ki. Az adott földtani vélemény az volt, hogy a kút felszálló vize nagy értéket képviselő gyógyvíz, így a béléscsövek visszahúzása és a kút eltömése nem indokolt akkor sem, ha az szénhidrogén-kutatás szempontjából meddő maradt. Ezek után határoztak úgy, hogy a csövezetet benthagyják, és egyelőre cementdugóval elzárják, miután előzőleg nehéz fajsúlyú iszappal elfojtják. A kút az akkori Bük községtől elég távol a szántóföldek közepén volt, így senki nem gondolt akkor arra, hogy azt valamire is hasznosítsa. Az I960, év elején az Országos Földtani Főigazgatóságnak (OFF) módjában állt 4 db szerkezetkutató mélyfúrást telepíteni. A mélyfúrások telepítésére Ferencz K. kapott megbízást. Mivel a sikeres Bük 1. sz. fúrás arra engedett következtetni, hogy a karbonátos közetek Szombathely megyeszékhely altalajában is jelen vannak, Így arra lehetett gondolni, hogy a fúrással a kívánt cél mellett melegvizet is fel lehet tárni. Az OFF, a megye és a város vezetőségével előzetesen folytatott tárgyalás alapján az egyik szerkezetkutató fúrást Szombathely város belterületén az ún. Herics-féle ligetben Ferencz K. az 1960. év folyamán kitűzte. A fúrás 1650 m-ig agyagos-homokos-homokköves alsópannonial rétegsorban haladt, majd utána fillitszerű kőzetek következtek, 1721,2 m-ben pedig kristályos palás mészkőben a fúrást az OFF leállította. A hévízkút a pannóniai rétegekből 620 l/p hidrogénkarbonátos, kloridos 37 °C-ú ásványvizet szolgáltat. Bár a hévlzfürdőt erre is megépítették, de mégis felvetődött az a gondolat, hogy a várt vízmennyiséget nem kapták meg. Így került sor arra, hogy Ferencz K„ a már ismert eredmények alapján, felhívta a megye vezetőségének a figyelmét a Bük határában levő felszínre folyó gyógyvízre, és annak újbóli feltárására. Ferencz K. javaslatára dr. Gonda György, az akkori megyei tanácselnök magáévá tette a gondolatot, felvette a kapcsolatot az Országos Vízkutató és Fúró Vállalattal, és így került sor az 1961. évben a Bük 1. sz. fúrás megnyitására. A furat a megnyitás után 10—15 atm. nyomású, 56 °C hőmérsékletű 5000 l/p max. vízhozammal üzemelt. A hévíz összes oldott anyagainak a menynyisége eléri a 4000 mg/l-t. A kationok közül a Na dominanciája mellett egyaránt szubdomináns alkotók a K, a Ca és a Mg. Domináns anion a HCO : ), szubdomináns a Cl. A furatból feltörő nagy nyomás, alól szabaduló hévízből a Ca-ion CaC03 alakjában nagy mennyiségben és rendkívül nagy változatosságban válik ki. A fürdőmedencében képződő karbonátos iszap napi mennyisége köbméter nagyságrendű. Ebből az a hátrány adódik, hogy a vízvezető csőrendszerek egy fürdési idény aílatt teljesen eltömődnek. Ugyancsak az 1957. évben került sor a Bük 2. sz. mélyfúrás telepítésére is. Ezt az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt a büki gravitációs maximum keleti szárnyára telepítette. A Bük 2. sz. fúrást a Bük 1. sz.-tól 121° 36' 30" irányban, 1308,78 m távolságra tűztük ki. Tengerszint feletti magassága 169,66 m. A fúrás kezdete 1957. november 26., befejezése 1958. január 30. Talpmélysége: 1485,50 m. Kőolajkutatás szempontjából a Bük 2. sz. fúrás is meddő lett. Az átfúrt rétegek megközelítő korbeosztása a következő: 0— 975 m-ig felsőpannoniai, 975—1225 m-ig alsópannonial, 1225—1270 m-ig tortonad, 1270—1486 m-ig paleozóos. (Szepesházi K. meghatározása). A Bük 2. sz. fúrásban eltérően a Bük 1. sz. fúrától, a pannóniai rétegsor alatt 1230 m-ben tortonai lithothamniumos mészkő helyezkedik el 50 m-es rétegvastagságban. A tortonad mészkő alatt ismételten a bizonytalan — feltételesen — devonnak vélt dolomit található. A dolomit repedezett, néhol palás szerkezetű. A repedések kitöltése többnyire kvarc és kalcit. Ezek genezise hidrotermás, azaz arra enged következtetni, hogy a repedésekben hévizek cirkuláltak. A Bük 2. sz. fúrást 533—1486,5 m-es nyitott szakaszon vizsgálták, az eredmény mindössze napi 70—75 m 3 21 °C-os iszapos víz. A statikus szint —25 m-ben alakult ki. A Bük 3. sz. fúrás célja az volt, hogy a Bük 1. és 2. sz. fúrással már megismert, és a hévizet tartalmazó devon dolomitra, valamint a vízföldtani körülményekre további információk birtokába jussunk. E tudományos cél mellett gazdasági érdek volt újabb vízmennyiségek feltárása is, mert a hévízből kiváló karbonátos lerakódások a fürdőt vízzel ellátó Bük 1. sz. kút csövezésében olyan mértékű lerakódásokat okozott, hogy az már a kút vízszolgáltatásában csökkenést idézett elő. Mivel az elsődleges cél tudományos ismeretszerzés volt, így a kút építésének költségeit a Központi Földtani Hivatal (KFH) viselte, illetőleg a KFH volt a megrendelő. A Bük 3. sz. fúrás 1005 m-ig a pannóniai képződményekben haladt, majd 1005 m után ugyanazt a breccsás dolomitot érte el, amit a Bük 1. sz. fúrás, és amiből az 1. sz. kút is a hévizet kapja.
