Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Barna Bertalan-dr. Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű kérdései a Balaton vízgyűjtőjén

A kút rétegsora a kővetkező: 0,0— 15,00 m-ig holocén-pleisztocén, 15,0— 927,00 m-ig felsőpammoniai, 927,0—1005,00 m-ig alsópannoniai, 1005,0—1100,00 m-ig paleozóos. A kút vízhozama: 2300 l/p (a felszínhez viszonyítva 1 m-es magasságban), hőmérséklete 57 °C. A vízkémiai vizsgálatok szerint a víz alkéliákat tartalmazó Ca, Mg hidrogénkarbonátos jellegű hévíz, melynek halogén mikroelem tartalma jelentős. A gázvizsgálatok szerint a gáz—víz arány 11 m

3/m

3. A gáz éghető alkotót nem tartalmaz, de a széndioxid tartalma nagy. A mélységi hőmérséklet gradiens értéke Gr=16,5 m/°C A kút vizét fenti tulajdonságai miatt gyógyvíznek minősítették. IRODALOM Dendejy L.: Közép-Európa legbővebb hévlzű kútja. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. április, 16—19. A vízkészletgazdálkodás időszerű kérdései a Balaton vízgyűjtőjén BARNA BERTALAN—DR. KARDOS MÁRIA Vízgazdálkodási Intézet A Balaton vízgyűjtője vízkészlet-gazdálkodásának felülvizsgálatát, a térség vízkészlet—vízigény egyensúly elemzési szempontjainak újrafogalmazását és ennek keretében a Balaton hasznosítható vízkészletének újrameghatározását szükségessé tette a siófoki zsilip és a Sió vízszállító-képességének növelése, az új balatoni vízszintartási előírások megjelenése, továbbá a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program módosítása. Különösen a tó- és partszabályozás, továbbá az idegenforgalmi érdekek megfelelő vízszín- és vízminőségtartást igényelnek a Balatonon. A behatárolt vízszíntartás korlátozza a tó hasznosítható tározott vízkészletét és csökkenti a vízigénykielégítés biztonságát. Ezért csak a vízkészlet tér- és időbeli átcsoportosításával, továbbá egységes üzemrend kialakításával és érvényesítésével lehet a távlati vízgazdálkodási egyensúlyt biztosítani. Ennek és a hasznosítható vízkészlet területi megosztásának alapelvei és feltételei, valamint tervezési sziempontjai jól érzékeltetik a feladat összetettségét és bonyolultságát. 1. A vízkészletek meghatározása A Balaton új féltételek melletti hasznosítható vízkészletének meghatározására több vizsgálat is készült 1981 és 1983 között a Vízgazdálkodási Intézetben, amelyek a természetes, tehát vízszínszabályozás nélküli vízkészletre vonatkozóan a következő eredményeket adták: A Balaton és vízgyűjtőjének a siófoki zsilip szelvényére vonatkoztatott sok évi átlagos lefolyása 397 millió m

3/év, ami folyamatos vizsugárban 12,5 m

3/s-nak falel meg. Ezt a potenciális vízkészletet mintegy 290 cm-es vízszíningadozással lehetne folyamatosan biztosítani a Balatonon. A 80%-os előfordulási gyakoriságú éves lefolyó vízmennyiség 187 millió m

3/év. A lefolyás időszaki változásai és a magyar gazdaság vízigényszerkezete miatt a vízkészlet-gazdálkodási vizsgálatokban jelenleg az I. (V—IX.) és II. (X—IV.) időszaki időbeli bontást használjuk. A balatoni vízszínek és ezzel a vízkészletek természetes viszonyokra transzformált havi göngyölített változásait vizsgálva az egyes időszakokra megállapítható, hogy az I. időszakban 80%-os előfordulási gyakorisággal 32 millió m

3, a II. időszakban pedig 78 millió m

3 hasznosítható vízkészlet áll rendelkezésre a siófoki +100 cm-es felső, illetve a +70 cm-es alsó vízszíntartási előírás, úgy is, mint kiindulási vízszín feltétel figyelembevételével. Az ivóés ipari vízellátás szigorúbb vízkészlet biztosítottsági igénnyel lép fél, ezért megállapításra került az I. időszak 90%-os előfordulási gyakoriságú vízkészlete, ami 2,4 millió m

3, időszaki átlagban 0,21 m

3/s. Sok év átlagában 100 cm induló vízállásnál az I. időszakban 39 millió m

3/év, a II. időszakban pedig, 70 cmes induló vízállásnál 250 millió m

3/év vízmennyiség kerül levezetésre a Sión keresztül (az I. időszakban az évente rendelkezésre álló hasznosítható vízkészlet teljes igénybevételének feltételezésével). Ezek azok a vízmennyiségek amelyek vízgyűjtő- vagy hatásterületi tározással, időbeli átcsoportosítással hasznosíthatóvá tehetők. 8. A vízigények számba vétele A Balaton és vízgyűjtőjén a vízhasználatok a következő mértékben kötöttek le felszíni vízkészletet vízjogi engedélyekkel 1984-ben: lakossági vízellátás ipari vízellátás öntözés haltenyésztés 22.7 millió m

3/év 12,9 millió m

3/év 17.8 millió m

3/év 9,1 millió m

3/év összesen: 62,5 millió m

3/év Az éves vízhasználati igények éven belüli megoszlása a következő volt millió m

3/időszak-ban: lakossági vízellátás ipari vízellátás öntözés haltenyésztés I. időszak 14,7 (65%) 5,8 (45%) 15,1 (85%) 4,4 (48%) II. időszak 8,0 7,1 2,7 4,7 összesen: 40,0 (64%) 22,5 A Sió öblítésére az I. időszakban 9,0 millió m

3 vízmennyiség szükséges. A Sió hajózásához szükséges vízeresztés egy alkalommal 35 millió m

3 vízmennyiséget emészt fel és csakis a II. időszakban történhet. E mederbeli vízigények — amelyek egymásba is beszámíthatók — a vízkivétellel járó vízigényekkel együtt nem haladhatják meg a BVFP által előírt felső határt. 3. A vízkészlet-gazdálkodási helyzet jellemzése A hasznosítható vízkészleteket és a vízhasználati igényeket egybevetve a Balaton vízgyűjtőjén, kitűnik, hogy a kritikus I. időszakban 80%-os mértékadónak tekintett lefolyás! helyzetben az igények 8 millió m

3rel meghaladják a készletet. Ez azt jelenti, hogy a vízigények kellő biztonsággal nem elégíthetők ki, illetőleg azt, hogy már napjainkban sem lehet külön beavatkozások nélkül 80%-os előfordulási valószínűséggel biztosítani a 70 cm-es vízállást az üdülési idény végére a Balatonon. Ezért megfelelő mértékű vízgyűjtőterületi tarozás belépéséig a mértékadó, illetve annál kisebb lefolyás esetén a vízhasználatok — az előírt prioritást figyelembe vevő sorrendű és mértékű — korlátozása válik szükségessé. A vonatkozó OVH-intézkedés szerint [1] a vízhasználatok népgazdasági jelentőség szerinti vízigény-kielégítési sorrendje a Balatonon és vízgyűjtő (hatás-) területén a következő: 1. ivóvízhasználatok; 2. a Balatonban az élőírt szabályozási vízszíntartomány biztosítása; 3. a Kis-Bala17