Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Vízföldtani megfigyelések a Pilis-hegységi vízválasztótól északra

az országos helyzethez hasonlóan, a Velencei-tó üdülőkörzetében is az ivóvízellátásnál sokkal lassúbb ütemben valósulnak meg a szennyvízelvezetést és tisztítást szolgáló beruházások. A kedvezőbb mennyiségi arány azzal magyarázható, hogy a partközelben kiépült rendszer elvezeti a nagyobb társasüdülők, szállodák, intézmények, strandok, campingek, vendéglátóhelyek szennyvizét. A közműolló az országos helyzethez képest lényegesen kedvezőbb képet mutat és a nyolcvanas években már nem nyílott tovább. A vízmennyiségi arányoknál í avulás, míg a vízvezeték és csatornahálózat arányánál lényegében stagnálás tapasztalható. A szennyvíztisztító telepre 1983-ban, nyári csúcsidőszakban már a kapacitását meghaladó szennyvízmenynyiség érkezett. A helyzet fokozatosan romlott, és jelenleg nyári csúcsidőszakban már 50%-os túlterhelés is tapasztalható. A telepen alkalmazott tisztítási technológia a túlterheléssel szemben, ugyan meglehetősen »rugalmas, de a 3000 m

3/d-t meghaladó tartós terhelés következménye a nem kielégítő tisztítási hatásfokban is megmutatkozik. További — az előzőnél is súlyosabb — problémát jelent a csapadékos időszakban érkező mintegy 6000— 7000 m

3/d mennyiségű esővízzel hígított szennyvíz. Ugyanis a kellő csapadévízelvezetés hiányában a szennyvízelvezető rendszer gravitációs hálózatának jelentős része — elsősorban a part és a főközlekedési út által határolt sávban — nagyobb eső idején egyesített csatornaként üzemel. Ezekben az időszakokban a szennyvíztisztító telep műtárgyaiban jelentős a homoklerakódás és a levegőztető medencékben, a híg szennyvíz kimosó hatása következtében, nehezen tartható fenn a biológiai élet. Jelenleg nem megoldott a térség szippantott szennyvizeinek tisztítása, illetve elhelyezése sem. 2.3. A szennyvízelvezető és tisztító rendszer fejlesztése. A szennyvízelvezető és tisztító rendszer fejlesztési koncepciójának kialakítása, az előzőekben ismertetett alapelveken túlmenően további irányelvek figyelembevétele mellett történt: — A rendszer főművei — a főgyűjtők, átemelők, nyomóvezetékek és a szennyvíztisztító telep — központi végrehajtással és erőforrásokból, míg a gyűjtő, mellékgyűjtő csatornahálózatok társulati formában, a lakossági és helyi erőforrások bevonásával valósulnak meg. — A települések, településrészek fejlesztési ütemezését elsősorban a parti sávban való földrajzi elhelyezkedésük, és a már kiépült főműrendszer terhelhetősége határozza meg. — A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztését a vízellátással és a csapadékvíz-elvezetéssel összhangban — természetesen az egyéb fejlesztési öszszefüggések figyelembevétele mellett — kell végezni. A koncepció a partközeli településeken keletkező, és a közcsatornába kerülő szennyvízmennyiségeket, ötéves lépcsőben 2010. évig prognosztizálta. Ebből az adatsorból a lényegesebbeket kiemelve, hosszú távon (1995-ben) a keletkező szennyvíz 13 300 m

3/d, amelyből 10 300 m

3/d elvezetését kell biztosítani, míg nagy távlatban (2010-ben), a tó telítettségi állapotának elérése idején 18 600 m

3/d keletkező szennyvízből várhatóan 16 800 m

3/d kerül elvezetésre. A telítettségi állapot idejére teljesen kiépül a szennyvízelvezető -rendszer három része: I. főműrendszer. Közvetlenül a parti sávban keletkező szennyvíz összegyűjtésére szolgál. A Velence északi kanyartól a tavat keleti irányban kerüli meg, és a, déli partot követve, a tisztítótelephez csatlakozik. A rendszerrész túlnyomó része kiépült. Ehhez a fejlesztés során Kápolnásnyék, Sukoró és Nadap főművei csatlakoztathatók. II. főműrendszer. Velence, Gárdony, Agárd településeknek a 70. sz. főközlekedési úttól délre levő részeinek szennyvízelvezetését szolgálja. A rendszerrész első szakasza Agárd déli területén már elkészült. Keleti irányban fokozatosan fejleszthető tovább. III. főműrendszer. Az evezős pálya nyugati határától haladva a Szúnyogszigetet, Pákozdot érintve, a tavat nyugat felől kerüli meg. Ez a rendszerrész 1995 után épül meg. Mindhárom rendszer rész — a, 3. ábrán bemutatottak szerint — gravitációs főgyűjtők és átemelők sorozatán keresztül juttatja a szennyvizet a tisztító telepre. A fejlesztés során, ahol már az eddigieknél lényegesen hosszabb nyomóvezetékek építése is szükséges, gondoskodni kell az anaerob folyamatok megelőzéséről, és hatásainak kiküszöböléséről. A szennyvízelvezető rendszer fejlesztésével párhuzamosan szükséges a csapadékcsatorna hálózat nagyobb ütemű kiépítése, mert ellenkező esetben egyes területek szennyvízcsatornái csapadékos időben továbbra is egyesített csatornaként üzemelnek. 3. Összefoglalás A vízellátási, szennyvízelvezetési és tisztítási fejlesztési célok megvalósítása a Velencei-tó üdülőövezetében megteremti a feltételeket az ott élő lakosság, valamint az üdülők, strandolok, kirándulók kultúrált életviteléhez és pihenéséhez. Vízföldtani megfigyelések a Pilis-hegységi vízválasztótól északra DR. SIPOSS ZOLTÁN Magyar Állami Földtani Intézet A Dunántúli-középhegység triász karsztvíztárolójából északkeleten a morfológiailag kiemelkedő Pilis hegység felszíni vízválasztójától északra a vízháztartási viszonyok eltérőek a vízválasztótól délre fekvő területekétől. A fedőképződményekben, a negyedidőszaki rétegek talajvizében és a harmadidőszaki rétegvizekben jelentősebb ez az eltérés, mint a triász alaphegység karsztvizeiben. Az alaphegység és a fedőhegység között viszont jelentős vízforgalmi kapcsolat van [1, 5, 7, 19]. Mivel mindegyik víztartó és vízzáró rétegnek, rétegösszletnek különféle tulajdonsága van, ezért eltéiések is mutatkoznak. Az összefüggések általános ismeretében a részletek adatainak tisztázása és rendszerezése, pontosabb elemzése és az újabb adatok beépítése után várható a környék vízföldtani modelljének [11, 21] kiértékelése és összeállítása. A felszíni vizek és a negyedidőszaki rétegek talajvize alatt települő harmadidőszaki rétegekben a rétegvíztartó mellett számottevő vízzáró rétegek is települnek különféle vastagságban [13]. Ezek a vízzáró rétegek bizonyos, mértékig csökkentik a vízforgalomban az egymásra hatást [2, 7, 9] (1. ábra). A terület ismeretéhez jelentős vízföldtani adatokat szolgáltatott néhány fúrás. Az esztergomi E. 120. sz. fúrás [18] a Búbánat völgyben települt, a Duna szintje felett kis magasságban (z== 130,00 m). Az átharán39