Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Garád Róbert: A nyugat-magyarországi idegenforgalom vízgazdálkodási hátterei

árkokban, a fák alatt felhalmozott zsákokban is erősödnek a vizek ellenségei és megrontói. A megváltozott talajvízszín építészeti problémát is jelenít. A falak, alapok vízfelszívó képessége kihat a létesítmény felhasználására. A betemetett udvari kutak szabályozó szerepe megszűnik. A talajvízszín a falakban a kapillaritás folytán emelkedik. A régi falak újra való kiszárítása költséges folyamat. Régi műemlékeink, kastélyaink megmentése folyik. Az idegenforgalom keresi ezeket a régi létesítményeket. A víz-, a csapadékelvezetés biztosítása napi feladat. A Magyar Hidrológiai Társaság Nyugatdunántúli Területi Szervezete regionális, keretek között foglalkozik a vízellátás kérdéseivel, és évenkénti tanulmányutakat szervez tagjai részére. A helyi MTESZ-rendezvények is igénylik a vízügyi témák feldolgozását. A víznyerés és vízhasznosítás gondja nemcsak a regionális területeket nyomja. Ez a kérdés Ausztria, Jugoszlávia területeire is vonatkozik. Az Alpok előtti vonzó, változatos táj sok közös történelmi kapcsolattal élte a maga mindennapi életét. A hallstatti, salzburgi sószállítmányok a kelta kereskedelmet is jelentették, és a velemi, kősizegi ásatások „őskohói" a római kort megelőző ipari tevékenység bizonyítékai. A keltákat megsemmisítő római légiók különösen Szombathelyen — az egykori Savariában — terjesztették kultúrájukat. A rómaiak akkori vízvezeték rendszerét ma is látjuk. A megindult népvándorlás évszázadai után. Nagy Károly utódai is építettek, vizeket hasznosítottak. A mai Burgenland térségében nemcsak a magyar honfoglaló törzsek éltek, hanem az államalapítás után IV. Bélát üldöző tatárok is jártak. A következő évszázadok harcai után állandó veszélyt jelentett a 150 éves török uralom. Sok minden elpusztult. Az elmocsarasodó, elhagyott területeket különösen II. József kultúrmérnökei szabályozták. Ez a munka azóta folytatódik. A szombathelyi, soproni levéltárak őrzik a régi térképeket. A mai döntések, vízügyi elhatározások is a múltra támaszkodnak. Az egyre duzzadó idegenforgalom részéire megoldást keresnek. Mázsányi azon kiadványok száma, melyek a nyugati országrész kiemelt tájegységeivel foglalkoznak. Minden érdekelt témakör központi feladata a vízellátás, a szennyvízelvezetés. Szentgotthárdtól a Szigetközig jelentkezik az idegenforgalom. A további irányokat az igény, az érdeklődés, de főleg a vizek jelenléte határozza meg. A tömegek alig ismerik a dunai talajvizek sorsát, az ismert nyugati térség hévízfelhasználásának hidrológiai kérdéseit. Az annyira vonzó, ritka egyedi termesze,ti adottságokkal rendelkező „Vasi hegyhát", „Göcseji—Zalai dombság", Keszthely térsége — a Rába, a Fertő vízrajzi helyzete körülveszi, őrzi azokat a műemléki együtteseket, melyek m,a már idegenforgalmi központok is. Távolról sem teljességre törekedve összetett feladatot jelent Pannonhalma évezredes múltja, együttese. A Sokorói-hát nemcsak lösztartalmú szomszéd az apátság nyugati szomszédságában. Az üdülőterületek kialakulásával olyan komoly a „szennyvíztermelés" mennyisége, hogy a hidrológus törekvések anyagi feltételei messze elmaradnak a nagy gonddal görbítgetett színes kerítések értékösszegétől. A nem is olyan meszsze, a térségben található Sághegyet, a „kikatlanozott" tanúhegyet, a bazalt szürke tömegével, visszhangot verő kórusok monstrum álmaival akarják kitölteni. A zalai fák magányában a „haza bölcse". Deák Ferenc is nehezen találná meg azt a „tiszta forrást", amelyet anynvira szeretett. Építészetileg magányosan él a iáki templom. A valamikori rokonsági összetartást Pannonhalma, Bécsújhely. Graz és mint kisebb testvérek, Lébény, Horpács jelentik. Ják környezetét, fogadóképességét nem lehet vízellátási problémák nélkül megoldani. A nyugati megyéinkben a közös, üdülőterületi gondolkodás még sok nehézségbe ütközik. A római légiók napi 60—70 km-t is gyalogoltak. Az ősrégi — borostyánkő — útvonal ma ás utal azokra a településekre, melyek így valóban kialakulhattak. S a varia (Szombathely)—Scarabantia (Sopron)—Vindobona (Wien) távolságai. hogy azok ezekre utaljanak, a régi adottságokat tükrözik. A mai gépkocsiforgalom már túllépi ezeket az út- és időhatárokat. Az igazi útvonalat Európa hidegebb, hűvösebb országai és a Földközi-tenger közötti térség határozza meg. Magyarország a vonuló idegenfogalom európai pihenőhelye. Tavasztól a vonulás délnek tart és ősszel, amikor szüretelünk, viszik a mustot azok, akik messze északra „húznak". Tavainkon is megpihennek a vonuló madarak. A szombathelyi ásatások feltárták a római vízvezeték rendszerét, a padlófűtések egykori technológiáját. Még ebben az évben, az ősz folyamán a szombathelyi Savaria múzeum bemutatja Szombathely, Graz, Ljubljana egykori konyhaéletét. A három érdekelt ország történelmi hátterével a mindig fontos főzési vízhasználat részleteit ismerik meg a látogatók. Víz nélkül nem lehet főzni. A mai idegenforgalom lebonyolításához is konyhák kellenek sok vízzel, berendezéssel. 1. kép. A szombathelyi csónakázó tó részlete (Garád R. rajza) A víz nem kötődik politikai országhatárokhoz. A víztömegek átfolynak és a tengerek felé tartanak. A víz élete, mozgása nem ismeri a „szülőföld" emberi megkötöttségeit. A nyugati idegenforgalom a határok, fogalmak elmosódottságát okozzák. Az egyéni elképzelések összeütköznek helyi előírásokkal. A „vidéki fészek" gondolata feloldódott, és a nyelvek sokrétű gyakorlásával az emberek érintkezési területei kitárulnak. Az évtizedek előtt elkezdett szervezési munkák gyümölcseit élvezzük. A városok fejlődése mellett az utak is közelebb hozták a vidéket. Az is tény, hogy az íróasztalok mellett hozott döntések nem oldják meg ennek a térségnek a gondjait. Nem lehet az embert típussá szorítani. A gépkocsikkal mozgó tömegek nem ott gyülekeznek mindig, ahol a táblák sorakoznak. A célok, parkolások sokszor másképpen is alakulnak. A műemléket, kilátót, városközpontot elkerülik, ha nagy a zsúfoltság. A természetvédelmi problémák nem titkolhatók. Szélsőséges döntések nem adnak megoldást. A nyugati rendezvények évről évre jobban igazodnak a vidék adottságaihoz, a történelmi emlékek hangulatához. A nyugati országrészen belül annyira kialakultak a helyi rendezvénysorozatok, hogy nehezen lehetne eldönteni az egyes [tájak elsőbbségét. A Savaria-találkozók nem zavarják a fertődi Haydn-napokat. Hullámzanak, színesebbé válnak az egész évet kitöltő idegenforgalmi események. Nemcsak a burgenlandi Mörbisch rendezi a vízen a Lehár-előadásokat, hanem a nagyon hideg levegőjű Eszterházi kastély is központi fűtéssel várja a nyári szezonon túl a vendégeket. A nyugati tér nemzetközi jelensége, hogy az egykori idegenbe „szédült" nyugati kivándorlások utódai újra felkeresik azokat a helyeken, ahol a nagyszülők éltek. Gyakran a turistalátogatások külföldi meghívásokkal, ajándékozással, örökösödési szerződésekkél teszik még bonyolultabbá a hatósági munkákat. A vízellátási gondok növekszenek. A bölcs együttműködési lehetőségek a megyék között új utakat keresnek. A természet „valójában oszthatatlan". A vidékek sajátos, ősrégi termelési rendszerét sem előírás, 30