Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Az artézi kutak első országos számbavétele

teljesség igénye nélkül a legfontosabb irodalmi jegyzéket közli. A részletes ismertetést a városligeti artézi kút fölé emelt gloriett képe vezeti be. Először a fővárost tárgyalja, majd ábécé sorrendben a megyék, azon belül időrendben a helységek fúrásai, illetve kútjai következnek (5. kép). ányára utaltak azok a jelenségek, amikor . néhol a 200 m mélységet meghaladó kutat csak 2—3 kútfúró tudta kivitelezni. így pl. a szegedi Mars téri és a vásárhelyi Kutasi útféli kutat — egymás munkáját folytatva — a harmadik kivitelező fejezte be. A kis mélységű kutaknál nagy előszeretettel használták az 51 mm átmérőjű fúrást, és csak az 1890-es években próbálkoznak a kivitelezők a nagyobb átmérővel. A csövezésről, a szűrőzésről, a nyugalmi és az üzemi vízszintről — a Zsigmondy-féle kutakat kivéve — jóformán alig kapunk tájékoztatást. A kutak részletes ismertetését két összesítés követi. Az első táblázat 63 vármegye és a főváros kútjairól és fúrásairól ad áttekintést. Az első rovat a települések, a következő az összes fúrás számát tünteti fel. Az 1325 összes fúrásból 555 artézi (pozitív), 532 fúrott, (negatív) és 59 időközben felszámolt kutat, valamint 179 eredménytelen fúrást vett számba 1895 végéig Halaváts Gyula. A legtöbb fúrás Torontál vármegyében (391) létesült, majd sorrendben Temes (260) és Hajdú (198) következett. A helységek közül Versec 93, Debrecen 83 fúrást mondhatott magáénak. Az összesítés szerint 33 vármegyében fúrás egyáltalán nem volt. Ez valószínűleg azon a feltételezésen alapult, hogy a hegyvidéki területek a felszín alatti vízfeltárásból kiestek, így ezekre a helyekre még kérdőívet sem küldtek (6. kép). 5. kép. Az artézi kutak részletes leírása A kutak és a fúrások jellemző adatai követik a 11 pontos kérdőív kérdéseire a feleletet. A legteljesebb kútadatokat Zsigmondy Vilmos mintaszerűen dokumentált és publikált kútjairól találtuk. Igen jók Zsigmondy Béla adatai is, bár ezeknél gyakran hiányzik a víz hőmérséklete. Az mindenesetre tény, hogy 1876-tól az igényesebb és a nagyobb mélységű kutak kivitelezése jóformán kizárólag Zsigmondy Bélára hárult. Az artézi kutak tömegesen csak az 1890-es évektől jelennek meg, amelyet nagymértékben elősegített az öblítéses fúrás elterjedése. Az új technológiával főként kis mélységű kutak létesítésére falusi lakatosok, uradalmi cséplőgépgépészek, sőt egyszerű földművesek is vállalkoztak. Természetesen e kutak jó része eredménytelen lett, más részük pedig rövid időn belül használhatatlanná vált. Közülük néhányan — a nagy gyakorlat révén — tekintélyes „fúi-ósai" lettek a szakmának. így a debreceni Bauer és Tsa., Hennel Sámuel, Mazur Károly, Tóth Béla; a vásárhelyi Soós Károly, Soós Sámuel, Prónay József, Hegedűs János, Kovács József; a szegedi Ladányi Lajos és Mayer Hermann. A fővárosiak között — Zsigmondy Béla mellett — ott találjuk Bürgermeister Antalt, Gold Jánost és a Zellerin-féle céget. Temes és Torontál vármegyében a legtöbb kutat Seidl Gyula és Neukom B. Fiai verseci lakos fúrta. A Dunántúlon igen sok kutat létesített a közegészségügyi mérnöki szolgálat, a MÁV pedig saját kivitelezésben a vasúti megállók vízellátását biztosította. Ott, ahol korábbi feltárások nyomán ismert volt a földtani felépítés, igen gyakoriak mind a magánházak, mind az intézmények vízellátásának házi kivitelezésű .megoldásai. A műszaki felkészületlenségre és a szakértelem hi6. kép. Részlet a vármegyék összesítő adataiból A második táblázat évek szerint csoportosítja a fúrásokat. Ebben ugyan 35-tel kevesebb fúrást találtunk, mint az elsőben, de így is megállapítható, hogy a legtermékenyebb az 1893. év volt 366 fúrással (7. kép). Az ezredéves kiállítás vízügyi anyaga Halaváts Gyula kezdeményezésének jelentősége — az artézi kutak kataszterbe foglalása — visszatükröződött a kiállításon bemutatott egyéb feldolgozásokban is. Ebből a munkából Szontagh Tamás is kivette részét több, főként kéziratos térkép összeállításával. Egy-egy térkép készült az ásványvizű forrásokról, az artézi és fúrt kutakról, a „rendes vízvezetéssel" ellátott városokról, a Tisza folyamterületének „vízeresztő" és vízre11