Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Tamásné dr. Dvihally Zsuzsa: Megemlékezés Maucha Rezső, halálának 25 éves évfordulóján - Dr. Juhász József: Dr. Vitális Sándor szoboravatása

Dr. Maucha Rezső (1884—1962) (Dr. Tóth János felvétele) gek alapján jutott el a végkövetkeztetésig, adta átfogó szintézisét a hidrobiológiái, elsősorban produkciósbiológiai kérdéseknek. Ugyanakkor azonban elméleteit egyszerű, mindenki számára érthető módon tudta megmagyarázni azokon a tanfolyamokon, amelyeket intézete szervezett a tógazdák és gyakorlati haltenyésztők számára. Ebben az időszakban már tevékenyen részt vett a magyar tudományos élet irányításában is. Elnökségi tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak, a Magyar Biológusok Egyesületének, elnökségi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának és egy időben elnöke az MTA Biológiai Osztályának. Ö szervezte meg az MHT Limnológiai Szakosztályát és a tihanyi Hidrobiológus Napokat is. Külföldi kapcsolatai igen széleskörűek voltak. Résztvett a II. Adria-kutató expedícióban. A német Thienemannal, o svéd Naumannal, a svájci Minderrel, az osztrák Ruttnerrel és a finn Järnefelttel együtt alapító tagja volt az első világháborút követő években megalakult Nemzetközi Limnológiai Társaságnak, a SIL-nek, mely ma már világméreteket öltő, többezres taglétszámú tudományos egyesület és az édesvízkutatás irányító fóruma. A SIL-lel való szoros kapcsolata révén Maucha a hidrobiológia kialakulásának és gyors fejlődésének irányításában közvetlenül és aktívan részt vett. Űj utakon járó elméleteinek és munkásságának elismerését jelentette az a megtiszteltetés, hogy a Társaság a harmadik kongresszusát 1930-ban Budapesten rendezte meg Maucha szervezőtitkári közreműködésével. Legmegtisztelőbb külföldi tisztségei: a párizsi SIL-kongresszus (1937) óta a Nemzetközi Hidrokémiai Bizottság állandó elnöke, a helsinki kongreszszus óta (1956) pedig alelnöke lett a SIL-nek. Alapító tagja és fizikai-kémiai előadója volt a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösségnek és az österreichische Donaustation kuratoriumának, 1949-ben pedig a Nemzetközi Hidrokémiai Szabványosító Bizottság titkára lett. 1952 után intézetének, majd 1957-től kezdve, egészen 1962. január 19-én bekövetkezett haláláig az MTA Magyar Dunakutató Állomásának tudományos tanácsadójaként dolgozott. Közel 100 cikkén és elsősorban külföldön megjelenő könyvein szakember generációk nőttek fel. Munkái ma is ismertek, klasszikusnak számító cikkeire — sajnos elsősorban külföldön — ma is sokszor hivatkoznak. Kétségtelen, hogy vízvizsgáló módszereinek egy részét ma, az elektronikus terepműszerek korában már nem használják, de elméletei, megállapításai ma is helytállóak. Csillagdiagramját, tótipizálási módszerét ma is világszerte alkalmazzák. Az optimális fényintenzitásra vonatkozó elmélete, az algák szervesanyag termelésének intenzitásával foglalkozó kísérletsorozatai, az egyes termelésbiológiai szintek energiaviszonyaival foglalkozó számításai előremutattak, vitára késztettek, olykor vitára késztetnek ma is és új szemléletet hoztak a hidrobiológiába. Maucha élete és munkássága ma is követendő példa számunkra. Invenciója, szorgalma, rendkívül nagy tudása, a pontos mérési adatok tisztelete és a nagy öszszefüggések keresése a bölcs tudósra jellemzőek. Derűs, szeretetreméltó egyénisége, példamutatóan szerény magatartása, a fiatalok első lépéseihez nyújtott sok segítsége pedig a munkatársainak szárnyakat adó önzetlen embert idézi fel számunkra. Tamásné dr. Dvihally Zsuzsa Dr. Vitális Sándor szoboravatása Társaságunk szép kezdeményezése, hogy tudományterületünk nagyjairól köztéri emlék állításával is megemlékezik. Az 1987. évi salgótarjáni VII. Vándorgyűlés kitűnő alkalom volt arra, hogy dr. Vitális Sándor professzorról, társaságunk leghosszabb ideig működő elnökéről mellszobrának felállításával emlékezzünk meg. Salgótarján és a salgótarjáni szénmedence volt ipari működésének egyik meghatározó területe. Itt nemcsak a város vízellátásával, hanem a szénbányászat bányaföldtani feladatai megoldásával is örökre beírta nevét a terület legkiválóbb fejlesztői közé. Javaslatunkat Nógrád megye és Salgótarján város állami és párt vezetői, a Nógrádmegyei Szénbánya, valamint a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vezetői egyaránt örömmel üdvözölték, megvalósítását erkölcsi és anyagi támogatásukkal hatékonyan elősegítették. A mellszobrot (1. kép) Mészáros Mihály szobrászművész készítette. A szobrot Salgótarjánban a Bányászati Múzeum előtti kis parkban állítottuk fel a Szénbánya Vállalat hozzájárulásával. A szállítás, felállítás, parkosítás munkáit a Városi Tanács és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vállalta és végezte. A szobrot a VII. Országos Vándorgyűlés keretében avatta fel Bencsik Béla, a Társaság elnöke. Az avató ünnepségen jelen volttak a megye és a város állami és pártvezetőségének képviselői, a Szénbánya Vállalat, a Középdunavölgyi és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű, az Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat vezetői, valamint nagy számban társaságunk tagsága és vezetősége. 13