Hidrológiai tájékoztató, 1985

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Varga Ferenc Illés: A Ráckeve XII. sz. csáposkút mederoldali utánpótlódásának vizsgálata

1. ábra. A megvalósításra javasolt változat I. ütem: Q = 275 000 m

3/d; II. ütem: Q ^ 350 000 m

3/d ges, új öblítési technológiánál befejezés csak a homok és a szén megfelelő expanzióját létrehozó, vízzel végzett öblítés lehet. Fontos szempont továbbá, hogy a szén öblítővízzel való távozását is meg kell akadályozni. Ennek érdekében gondosan kell a homok és a szén szemcseméretét megválasztani és a szűrőanyagot osztályozni. Az Északi oldal szűrőfenék rekonstrukcióját mindenképpen el kell végezni, mivel a jelenlegi dréncsöves rendszer nem biztosítja az öblítőlevegő egyenletes elosztását és jelentős szűrőanyag veszteséget' okoz. A rekonstrukció kétféleképpen történhet: — monolit vasbeton lemezbe szerelt szűrőgyertyákkal, — műanyag modulok beépítésével. Mivel nem igényel érdemleges ráfordítást, a végleges kiviteli tervek készítése előtt indokoltnak tartom a gyorsszűrők terhelhetőségének előzetes kísérleti vizsgálatokkal történő ellenőrzését. Ez, a kivitelezésre alkalmas változat — konkrét üzemeltetési tapasztalatokkal is megalapozott — kialakításához nagy részben hozzájárulna. A következő vizsgálatok elvégzését javaslom: a) jelenlegi gyorszűrők terhelhetőségének vizsgálata, azon belül a — lebegőanyag terhelés, — lebegőanyag eltávolítás, — KOI eltávolítás, — alga eltávolítás meghatározása a szűrési sebesség függvényében a 4—10 m/h tartományban. b) kétrétegű (antracit + homok) gyorsszűrők terhelhetőségének vizsgálata, azon belül a — lebegőanyag terhelés, — lebegőanyag eltávolítás, — KOI eltávolítás, — alga eltávolítás, — öblítés és a szűrőanyag veszteség meghatározása a rétegvastagságok a szűrési sebesség és az öblítési módszer függvényében. Ehhez azonban már 35 m/h öblítővíz intenzitás szükséges (a jelenlegi 15 m/h-val szemben). 5. A megvalósításra javasolt változat Ez a változat a meglevő vezetékrendszer és műtárgyak maximális hidraulikai terhelhetőségének, tehát a szerkezeti változtatások minimalizálásának alapulvételével készült. Nincs szükség vezetékcserére, új műtárgyak építésére, és az északi oldali szűrőfenék — minden esetben szükséges — rekonstrukcióját kivéve, nagyobb szerkezeti átalakításokra. A rekonstrukció két ütemben készül, ahol az ütemek szétválasztják az Északi és Déli oldal rekonstrukcióját. A változatra hálós ábrát készítettem, amely a műtárgyakat, és a hozzájuk tartozó technológiai vagy szerkezeti változtatásokat ábrázolja (1. ábra). Az I. ütem kapacitása 275 000 m

3/d és ez a teljesítmény a II. ütem kiépítésével 350 000 m

3/d-re növekszik. A Ráckeve XII. sz. csáposkút mcderoldali utánpótlódásának vizsgálata VARGA FERENC ILLÉS Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztö Intézet A Fővárosi Vízművek napi maximális víztermelése az utóbbi évtized alatt ugrásszerűen megnövekedett. Ma már egyes nyári napokon a víztermelés értéke meghaladja az 1 millió m

3-t és ez az érték csak növekedni fog az ezredfordulóig. A két legjelentősebb vízbeszerzési bázis a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget parti szűrésű szakaszai, melyek a jövőben is lehetőséget nyújtanak a fejlesztésre. Ezért fontos a Csepel-szigeten már meglevő kutak vizsgálatainak (utánpótlódás mértéke, teljes áramlási kép, minőségi és mennyiségi értékek) kiterjesztése, hogy az újonnan telepítendő kutakat a legjobb helyre építhessük. A XII. sz. csáposkút a Ráckeve I. területen helyezkedik el, a Duna 1606,6 fkm szelvényében, az 1604-es és az 1609-es fkm közötti szakaszon húzódó 21 db csápos* Az MHT 1983. évi Diplomaterv pályázatán egyetemi kategóriaban III. dijat nyert diplomamunka kivonata. A diplomamunka az NME Földtan-Tereptan Tanszékén készült. kútsor súlypontjában. A kút tengelye a középvizű Dunától 80 m-re van. A szigetet felépítő pleisztocén kavics tárolja a talajvizet, mely döntően a Dunából származik. A kutatások szerint ennek a nagykiterjedésű kavicsrétegnek a Vízművek csak a Duna-menti partszakaszait tudja hasznosítani, mivel a Ráckevei-Duna medre teljesen eliszapodosodott, eltömődött, így az oldaláramlás, illetve utánpótlódás mértéke gyakorlatilag zérus. A kút rendszere nyílt tükrű, üzembe helyezése után a depresszió elérte a Dunát, a hozam lényegesen nem változott. A csáposkútból kivehető mennyiséget a vízadó réteg mindenkori (csökkenhet a kolmatáció miatt) szivárgási tényezője szabja meg. Mivel a mederágy szivárgási tényezője lényegesen kisebb, mint a vízadó rétegé, a kút valóságos hozamát a mederágyon átfolyó vízmennyiség határozza meg. A XII. sz. csáposkút előtti Duna-mederben végzett vizsgálatok szerint a szivárgási tényező értéke 0,3 m/d