Hidrológiai tájékoztató, 1985

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Varga Ferenc Illés: A Ráckeve XII. sz. csáposkút mederoldali utánpótlódásának vizsgálata

érték körül ingadozik. így azok a klasszikus összefüggések, amelyek a csáposkútból kitermelhető vízmennyiséget írják le (pl. a Nöhring-összefüggés), nem használhatók. A kút áramlási tere a Dunával párhuzamosan halad E—D-i irányban egyaránt, mintegy 1800 m-es hosszon. A kút így galériával közelíthető, de csak nagy hibával. A pleisztocén kavicstakaró a kúttól a sziget belseje felé is folytatódik és ott is víztartóként viselkedik. Ezen víztartó készletét (háttérkészlet) a kút nagyságrenddel rövidebb idő alatt használja el, mint ami a réteg feltöltődéséhez szükséges. A háttér vizének minősége azonos a Duna vizének minőségével, így ennek a „kvázi háttér" utánpótlódásának a magyarázatát abban látjuk, hogy a kútnak igen széles áramlási tere van. A szélső áramvonalakon haladó vízrészecskék mélyen behatolnak a sziget belseje felé és onnan a nyelő irányába folytatják útjukat. így már érthető a „kvázi háttér" fogalom is, ami tulajdonképpen nem jelent mást, mint a nagyobb utat megtevő Duna vizet. Becslésünk szerint a behatolási mélység mintegy 700—800 m. Az említett jelenségekre a pontos választ csak a hidraulikai modell felállítása után adhattuk meg. Célunk volt az áramlást, tározást létrehozó paraméterek, a felszín alatti víztartó medence vízmozgási irányának és mértékének meghatározása. Ezen adatokat számítógéppel dolgoztuk fel, a fizikai jelenségek folyamatait pedig szimuláltuk. A nem-permanens, időben változó felszín alatti vízmozgást egy inhomogén és izotróp víztartó rétegben legáltalánosabban a nem lineáris kibővített Boussinesq-féle differenciálegyenlet írja le. Az egyenlet parabolikus típusú és zárt alakban nem oldható meg, ezért közelíteni kellett. Mi az ún. véges elem módszert alkalmaztuk. A területet háromszög hálózattal fedtük le. Ezeket úgy helyeztük el, hogy csúcspont kerüljön a területet határoló vonalakra, a folyó partvonalára és a vízkitermelés helyére, továbbá egyegy háromszög területe közel azonos szivárgási tényezővel, tárolási tényezővel és függőleges vízforgalommal legyen jellemezhető. A lefedésnél a jobb eredmény érdekében „túlnyúlás"-t végeztünk a figyelőkút hálózat által meghatározott terület határán, mert így ez a valóságot jobban reprezientálja. így 54 csomópontot, 88 elemi háromszöget és 4 határpontot kaptunk (1. ábra). A számozás nyugattól kelet felé az 1. sz. csomópontnál kezdődött, így egy számítási ciklus a lehető legrövidebb lett. A programhoz szükéges volt egy elemi háromszögre vonatkoztatva a vízvezető réteg vízszintes szivárgási tényezője, a tárolási tényezője, az induló nyomásszint vagy vízállás érték, a fekü magassága és a fedőréteg alsó síkja. Meg kellett adnunk továbbá a csomópontok sorszámát, az x y koordinátákat, a Duna \ 1. ábra. A terület véges elemekre való felosztása 1. Mederszonda. 2. Csomópont. 3. Elemi háromszög sorszáma. 4. Figyelőkút, 5. Határgörbe, fi. Módosított határgörbe, 7. Üj csomópont, 8. Oj elemi háromszög. Megjegyzés: a 4-es és a 15-ös figyelőkút megsemmisült. 21