Hidrológiai tájékoztató, 1985

MEGEMLÉKEZÉS - Takács Lajos: A Körös-völgy vízgazdálkodásának 150 éve

A Körös-völgy vízgazdálkodásának 150 éve* TAKÁCS LAJOS az MHT Békés megyei Területi Szervezetének elnöke A Körösök szabályozását mintegy másfél évszázaddal ezelőtt kezdték el és éppen ebben az évben van 150 éve annak, hogy az egyik nagyobb munkát, a 29 km hoszszú, nagy szarvasi kanyart átmetszető ún. „csergettyűi" átvágást végrehajtották. A vízügyi műszakiak és kubikosok minden tiszteletet megérdemlő, hatalmas munkájukkal a vízgazdálkodás alapjait rakták le és a társadalmi fejlődés lehetőségét teremtették meg. Kevés olyan vidéke van az országnak, ahol az ember természetátalakító munkája olyan mértékben megváltoztatta volna a tájat, mint a Körösök völgyében. A Körösök vízrendszeréhez a Nagy Alföldnek a Bihar hegységtől a Tiszáig terjedő része tartozik. Vízfolyásai a következők: Folyó neve Szabályozott hossza (km) Vízgyűjtő területe (km

2) Hármas-Körös 91,8 27 537 Hortobágy-Berettyó 163,2 5 776 Kettős-Körös 37,2 10 386 Berettyó 204,0 6 095 Sebes-Körös 209,0 9 119 Fehér-Körös 235,6 4 236 Fekete-Körös 167,7 4 305 Szabályozás előtt a folyók a bihari hegyekből az Alíölre leérve, a sík területen széterültek. Túlfejlett kanyarokat képezve, vagy teljesen meder nélkül, a kis és a nagy Sárrét mocsaraiba beleveszve kerestek lefolyást a Tisza felé, jelentős részben a maitól eltérő nyomvonalon. A Körösök vidékén a XVI. század második feléig jelentős településhálózat alakult ki, főként állattenyésztéssel, halászattal foglalkozó lakossággal. Gabonát is termeltek, amiről a folyókon, ereken felállított számtalan vízimalom tanúskodik. A török hódoltság 130 éve alatt a Körösök vidékének képe teljesen megváltozott. A népesség km

2-enként 20— 30 főről 2—3 főre csökkent. A települések elpusztultak a megmaradt lakosság a nádasokban, a mocsarak szigetein keresett menedéket. A fejlődés a kuruc háborúk után indult meg. Békés megye túlnyomó részét Harruckern János hadseregszállító kapta meg királyi jutalom címén. Harruckern 111. Károly királyhoz intézett kérelmében vagy egy budai hévizén épült vízimalmot és a mellette levő szőlőt, vagy a Békés megyei birtokokat kérte. Jellemző volt e terület akkori értékére, hogy a megkérdezett magyar királyi kamara ellene szólt a malomnak, így kapta meg Harruckern 1719-ben csaknem az egész megyét, a felértékelés szerint 24 000 Ft értékben. Ezt követően a fejlődés időszaka következett. A hiányzó lakosságot magyarok, szlovákok, németek betelepítésével pótolták. A gazdasági élet kibontakoztatásának akadályát képezték a területet behálózó, szabályozatlan folyók, erek, az ismétlődő árvizek, a kiterjedt mocsárvilág. A terület jelentős részét állandóan, vagy időszakosan víz borította. Az 1700-as évek elején a Körös-vidéken 144 000 ha vízállásos terület és mocsár volt. Az árhullámok levonulása szánté egész évben tartott. * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlésén (Szarvas, 1H84. július 4.). A Körös-völgyben számos esetben a Tisza árvize is betört északról, a Hortobágy folyó közvetítétésével. Ebben az időben már nem csak az elvadult természeti állapotok jelentették a problémát, hanem a meggondolatlan emberi beavatkozások is. Az elmocsarasodásokat sok esetben a vizek szabad folyásának elzárása, főleg a malomgátak idézték elő. 1. Folyószabályozás, ármentesítés A XVIII. század második felében egyre sürgetőbben merült fel a folyók szabályozásának igénye. Miután ebben a szomszédos megyék egyezségre jutni nem tudtak, az uralkodó 1802-ben királyi biztost küldött ki a Körösök és a Berettyó szabályozására. A királyi biztos mindenekelőtt a medrekbe bedőlt fák kitakarítására és a káros malmok lerombolása iránt intézkedett (1. ábra). 1816-ban katasztrofális árvíz pusztított a Körösvölgyben, ez elodázhatatlanná tette a vizek megfékezését. Ez a magyarázata annak, hogy a folyószabályozási felméréseket az országban először a Körösvölgyben végezték el. (A hasonló munkákat a Duna völgyében 1823-ban, a Tisza völgyében pedig csak 1833-ban kezdték meg.) A királyi biztos 1818-ban megbízta Huszár Mátyás kamarai mérnököt a Körösök és a Berettyó feltérképezésével. A munka 1823-ban készült el. Huszár Mátyás tanulmánya és szabályozási javaslatai a Körösszabályozás egész folyamatában iránymutatóak voltak. 1780—1785 között főként fenntartási jellegű munkákat végeztek. A nagyobb munkák közül említést érdemel a Tiszából kiágazó Mirhó-ér (amely a Körös-völgybe továbbította a Tisza árvizeit) 1780-ban történő elzárása, a lápokat tápláló erek, kiágazások áttöltése és a Szarvas melletti — már említett — nagy átvágás elkészítése. Ezt a 3400 m hosszú átvágást 15 öl szélességgel tervezte meg Beszédes József és 1834. szeptember 11-től december 13-ig 33 838 gyalog és 1700 szekeres napszám felhasználásával egyelőre 5 öl (9,45 m) szélességben és 4,5 öl (8,53 m) mélységgel ásták ki. A kitermelt földet a parton töltés formájában helyezték el. Az átvágás kibővítését a későbbi években végezte el a megye. Ugyanezen kanyar ún. annaligeti 1100 m hosszú átvágását már az 1816. évi árvíz után elkészítették. Ezekkel az átvágásokkal el akarták hárítani a Kákafoknál csaknem minden árvízkor bekövetkezett kiöntéseket és elejét akarták venni annak, hogy a HármasKörös vize a Káka-fokon át, a Kórógy-ér és a Veker lapályos vidékén a Kurcába és azon keresztül a Tiszába keressen magának utat. 1835—1840 között Beszédes József tervei alapján Arad megyében megépítették a 91,9 km hosszú József nádor malomcsatornát. 1842-ben megkezdték a Fehér-Körös, 1845-ben pedig a Fekete-Körös szabályozási munkáit. Ez Békés megyét nehéz helyzetbe hozta és az események felgyorsulását eredményezte. Széchenyi István munkásságának hatására 1845-ben megalakult a Körös Szabályozási Társulat, 1846-ban pedig Gyulán központi szabályozási hivatalt állítottak fel, Bodoky Károly vezetése alatt. Bodoky 1852—53 között — Huszár Mátyás tanulmánya és Keczkés Károly ajánlása alapján — elkészítette a Körösök és a Berettyó részletes szabályozási tervét. A szabályozás munkák — a Fehér-Körös kivételével — döntően e terv alapján valósultak meg. A tervek a Hármas-Körösön 39, a Kettős-Körösön 15, Berettyón 46, a Sebes-Körösön 24, a Fehér-Körösön 81, a Fekete-Körösön pedig 61 átvágást irányoztak elő. Megszabták a töltések méreteit és azoknak egymástól való távolságát. A szabályozási munkákat 1855-ben kezdték meg, valamennyi folyószakaszon egyszerre. Ebből később sok probléma adódott. A felsőbb szakaszok kisebb átvágásai gyorsabban elkészültek és a koncentráltan jelentkező 4